rem_hangosan_konyvA World Trade Center elleni terrortámadás utóhatása és tágabb kontextusba helyezése egy 9 éves kisfiú szemén keresztül. Jonathan Safran Foer regénye miközben kifacsarja az ember lelkét, csöndesen mutat utat a továbblépéshez.

A WTC elleni terrortámadás soha nem látott döbbenetet és sokkot váltott ki amerikaiak millióiból. Talán soha nem érezték ennyire erőteljesen, hogy hiába választja el őket a világ konfliktus zónáitól egy óceán, ők is sebezhetőek. Ezt a kollektív sokkot napjainkig egyetlen film sem tudta kellően drámaian, őszintén, mindenféle giccstől mentesen visszaadni, eddig kizárólag a zeneipar és az irodalom volt képes maradandó, örök érvényű alkotásokat létrehozni a témában. Bruce Springsteen mindig is az USA közhangulatának leghitelesebb szócsöve volt, nem véletlen, hogy ő volt az első, aki egy lenyűgöző konceptalbum (The Rising) keretében énekelte meg 9/11 fájdalmát és dühét. Jonathan Safran Foer az írott szó erejével hasonló bravúrral meséli el ennek a szörnyű tragédiának az utóhatását.

Foer első műve azon ritka regények közé tartozik, amit a szakma és a közönség is a keblére ölelt. A Minden vilángol mind történetében, mind stílusában hasonlóságokat mutat a Rém hangosan és irtó közellel. Mindkét műben egy kommunikációs nehézségekkel sújtott fiatal utazik számára teljesen ismeretlen terepre, annak érdekében, hogy megismerje múltját és hosszas kutatás után rájöjjön, hogy vannak olyan terhek és bűnök, amiket generációról generációra cipelnünk kell.

Hirdetés

A Rém hangosan és irtó közel főhőse egy fiatal fiú, Oskar, aki nagyon nehezen dolgozza fel azt, hogy elvesztette édesapját a 9/11-es terrortámadás következtében. Miután talál egy rejtélyes kulcsot apja holmija között, legfőbb céljául azt tűzi ki, hogy megkeresse, milyen zárba illik a kulcs. Oskar expedícióját nem csupán az nehezíti, hogy viszonylag fiatal (9 éves), hanem az is, hogy nehezen kommunikál idegenekkel, fél a hangos zajoktól és a tömegközlekedési eszközöktől, feltételezhetően tehát Asperger-szindrómás, amire utalások vannak, de az író soha nem egyértelműsíti.rem_hangosan_film2

Foer regénye attól lesz hihetetlenül eredeti és maradandó, hogy képes tágabb kontextusba helyezni a WTC elleni támadás tragédiáját. A könyv egyfelől elképesztően pontos látleletét adja a 9/11 utáni New York közhangulatának: Oskar vándorlása során a legkülönfélébb emberekkel találkozik és beszélget, mindenkiről feljegyzést és fotót készít. Foer New York-ja egyszerre nagyon csábító és hangulatos, ugyanakkor a különböző emberek történetét megismerve egy végtelenül szomorú és magányos hely képe rajzolódik ki. Oskar ugyanis akárhova megy, mindenhol olyan emberekbe botlik, akik valamilyen múltbéli tragédia okán megrekedtek egy létállapotban, ahonnan nem tudnak kitörni. Egy idős bácsi, aki korábban haditudósítóként dolgozott, felesége halála óta, vagyis 24 éve nem tette ki a lábát lakásából. Egy hölgy férje elvesztését követően úgy döntött, felköltözik az Empire State Building tetejére, ahonnan egyszer sem jött le.

Foer mondanivalója gyönyörűen rajzolódik ki ezekből a rövid pillanatokra felvillanó emberi sorsokból és Oskar családjának történetéből. A regényben ugyanis a kisfiú vándorlásainak fejezeteit rendre múltbéli levelek sora szakítja meg, melyben nagymamája és nagypapája gondolatait olvashatjuk. Ezen gondolatmozaikok és Oskar saját kutatása a könyv végére állnak össze egységes egésszé, amivel Foer eléri, hogy könyvét szinte képtelenség letenni, pedig nem éppen könnyed olvasmány. Nagyszülei visszaemlékezéseiből hasonló tragédiák és veszteségek rajzolódnak ki, mint ami most, 9/11 után Oskart és édesanyját sújtja. Nagyszülei Drezda lebombázását testközelből tapasztalták meg, melynek során szüleiket, testvéreiket és szerelmüket is elvesztették; olyan mély sebeket kaptak, amelyek soha nem gyógyultak be.

Minden generációnak megvan a maga tragédiája, azonban ha nem vagyunk képesek feldolgozni ezeket, akkor utódainknak is cipelniük kell a szörnyű örökséget. Oskar nagyszülei soha nem beszélnek egymással, képtelenek hangot adni érzéseiknek, mindketten naplókban és levelekben vallanak ezekről, de csakis önmaguknak. Oskar szintén egyedül próbálja meg feldolgozni édesapja elvesztését, érzéseit és bűneit saját albumába vezeti, ahelyett, hogy kimondaná őket. „Életemben először tettem fel magamnak a kérdést, vajon az élet megéri-e a sok strapát, amit az életben maradásért tenni kell? Pontosan mi az, ami miatt megéri?”. Oskar gondolataiban ott rezonál családjának minden fájdalma és szenvedése.rem_hangosan_max_von_sydow

Foer a párhuzamos életek és korok egymás mellé helyezésével és bemutatásával döbbenetes erővel világít rá, hogy a történelem legnagyobb tragédiái rendszeresen megismétlődnek, aminek következtében az egymást követő generációk is ugyanazt élik át, mint elődeik. Drezda lebombázásának, az ikertornyok megsemmisítésének és szeretteink elvesztésének emléke csak úgy dolgozható fel, ha megosztjuk valakivel a fájdalmat és a terhet. Bármennyire szomorú is a könyv mondanivalója, a Rém hangosan… csakúgy, mint a Minden vilángol rengeteg humoros és szívmelengető pillanatot tartalmaz. Oskar találmányai és különleges világlátása remekül harmonizál Foer szerzői leleményeivel (színek használata, rajzok beemelése a szövegbe), amelyek a legsúlyosabb gondolatok kimondása között is képesek vidámságot sugározni.

A könyv adaptációjával a legnagyobb probléma az, hogy teljesen negligálja Foer könyvének fő mondanivalóját és 9/11 tragédiájának tágabb kontextusba helyezését. Stephen Daldry filmje megelégszik azzal, hogy egy édesapját elvesztő kisfiú gyászol, majd hosszas keresés után valamelyest békére lel. Ezt a kissé közhelyes alaptörténetet a giccsbe hajló színészi játék is gyengíti a főszereplők részéről: Sandra Bullock állandó sírása (Oskar anyja a könyvben egyszer sem csinált ilyet) és Tom Hanks mintaapaszerepe erősen túlzó és érzelgős. Ami miatt mégis érdemes időt szánni a filmre, az egyrészt Alexandre Desplat csodálatos zenéje, amely egy kevésbé szájbarágós alkotás esetében még könnyeket is képes lenne előcsalogatni, másrészt Max Von Sydow mellékszereplése, aki szavak nélkül is képes átadni Oskar nagypapájának összetett karakterét.

Adatlap

Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
Cartaphilus Kiadó, 2012.

Fordította: Dezsényi Katalin

, , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments