Magazin Papírfény

Középfölde fiataloknak – Joseph Delaney: A Szellem inasa (Wardstone krónikák 1.)

A hetedik fiú (Seventh Son) Jeff Bridges és Ben Barnes

Joseph Delaney: A Szellem inasa (A hetedik fiú könyv)Hogyan is várhatnánk el egy ifjúsági regénytől, hogy kiemelkedő filmadaptáció készüljön belőle felnőtteknek?

Amikor tavaly karácsonykor bemutatták a mozik A hetedik fiú című fantasyt, a nemzetközi és hazai sajtó a nézőkkel együtt hördült fel a pocsék végeredmény láttán. Mint tudjuk, a megfilmesítés hibáinak – és természetesen érdemeinek – súlya mindig a rendező vállát nyomja, és meglétük közel sem jelenti azt, hogy a történet már az alapanyag szintjén bukásra lett volna ítélve. Anélkül, hogy revideálnánk a filmváltozatot, érdemes elgondolkodnunk azon, mit vártak a készítők, amikor egy kifejezetten fiataloknak szóló regényből készítettek 16 éven aluliaknak nem ajánlott filmet.

A hetedik fiú ugyanis Joseph Delaney Wardstone krónikák című sorozatának első két kötetéből készült, melyet a szerző kifejezetten 12 éves korú és afeletti fiataloknak ajánl – noha néhány momentum miatt indokolt lenne akár egy 14-es karika is, de erről majd később. A tizenhárom részből álló ifjúsági regénysorozat akkora sikernek örvend az Egyesült Királyságban, hogy a szerző a terebélyes főszál mellett még négy spin-offot, azaz a krónikák világában játszódó melléktörténetet is megjelentetett a rajongók nagy örömére. Jelen cikkünkben azonban csupán az eredeti sorozat első kötetét, A Szellem inasa címet viselőt vesszük górcső alá, A Szellem átka című második kötetről, valamint a sorozat folytatásáról később megjelenő kritikáinkban lesz szó.

A hetedik fiú (Seventh Son) Jeff Bridges és Ben BarnesA történet kezdete iskolapéldája annak, amit dolgok közepébe vágásnak – igen, ez az irodalomóráról ismert in medias res – hívunk: az író anélkül, hogy különösebben bevezetné a történetet, bemutatná a szereplőket vagy legalább a helyszínt, közli, hogy hamarosan Tomnak, a Ward család legifjabb (mindössze 15 éves) gyermekének is el kell hagynia a családi fészket, és hogy már igazából el is szerződtették őt a Szellem inasának. Rövidesen aztán persze az is kiderül, hogy a Tartományban – vagyis abban a kitalált világban, ahol történetünk játszódik – teljesen természetes, hogy az ilyen korú fiúk egy-egy mester mellé szegődnek, hogy aztán néhány év múlva szakmával a kezükben kezdhessenek önálló életet. Az is kiderül továbbá, hogy Tomnak azért kell egy Szellemtől tanulnia, mert ez egy nagyon ritka szakma, amit csak egy hetedik fiú hetedik fia tölthet be.

Joseph Delaney: A Szellem inasa (A hetedik fiú könyv)Oké, de mi vagy ki az a Szellem, és miért jó főhősünknek, ha egyszer ő is az lesz? Erre a kérdésre egyszerre kapja meg a választ Tom és az olvasó a könyv első feléből. A srácra ugyanis hosszú – és az olvasók bánatára meglehetősen unalmas – tanulási időszak vár, mely alatt meg kell ismerkednie koboldokkal, boszorkányokkal és minden egyéb természetfeletti erővel, melyektől egy szellemnek meg kell védenie az embereket. És ezzel el is érkeztünk a regény meglehet egyetlen, mégis fájóan gyenge pontjához: ha valaki 21. századi fiataloknak ír könyvet, egész egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy ennyire leüljön a történet az egyébként remek kezdés után, mert azzal bizony könnyen elveszítheti az olvasókat.

Pedig nagy kár lenne abbahagyni az első 100 oldal után ezt a mindössze 200 oldalas könyvecskét, a második fele ugyanis telis-tele van kalandokkal, izgalmakkal és fordulatokkal. Komolyan olyan érzést kelt, mintha 180 fokos fordulatot vett volna a történet, és Delaney igyekezne mindazt a feszültséget bepótolni, ami a könyv első feléből hiányzott. Ennek kapcsán viszont olykor sajnos túlzásba is esik: csecsemőrablás, élve eltemetés és még néhány hasonló esemény is szerepel Tom kalandjai között, melyek egy dark-fantasyba ugyan abszolút beleillenek, de egy 12 éves gyereknek nem biztos, hogy lefekvés előtti olvasmánynak őszintén tudnám ajánlani.

Összességében azonban mindenképp pozitív képet mutat A Szellem inasa, mind kidolgozottság és írói stílus, mind pedig történet és karakteralkotás szintjén. A sejtelmes világ, amelyet az író elénk tár, mélyen magában hordozza az univerzummá bővülés lehetőségét, köszönhetően elsősorban a számtalan nyitva hagyott rejtélynek és csupán említés szintjén megjelenő szereplőnek. Lehetett volna tehát ebből az alapanyagból épkézláb filmváltozatot készíteni, akár olyat is, amit felnőttek és gyerekek egyaránt élveznek – hisz azért ilyenre is van példa, lásd a Harry Potter-filmek egyes részeit. Az, hogy ez nem sikerült, igazán nem Delaney hibája.

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com