Magazin Papírfény

A valóság csodái felülmúlják a mozit – Kip Thorne: Az Interstellar és a tudomány

Részlet a filmből – a Gargantua optikailag reálisan torzított képe
Részlet a filmből – a Gargantua optikailag reálisan torzított képe

Kitágítja a megértés határait, rávilágít az univerzumra és mellesleg a sci-fi gyártásra is: Kip Thorne könyve izgalmas betekintés a Csillagok között tudományos hátterébe.

Az Interstellar az utóbbi évek legnagyobb sci-fi szenzációja és egyik legjobb filmje is volt. „Christopher Nolan alkotása intellektuális teljesítmény: kiáltás a szellemi sötétség ellen” – írtuk 2014-ben. A film monumentális dráma lett, az emberség próbája szélsőséges körülmények között, amellett vizuális élmény – és műfaji ritkaság: egy optimista, humanista sci-fi.

Mindezzel együtt a tudomány erejéről is szólt. „Óda az emberi űrrepüléshez” – mondta róla Nolan. Ehhez méltóan állt hozzá a tudományos kérdésekhez is.

az_interstellar_fizikaja_1A Csillagok között impresszív szellemi munka eredménye. A szoftver például, ami a fekete lyuk látványát tervezte, végül asztrofizikai kutatóeszközzé vált, mert kiderült: matematikája a jelenlegi legfejlettebb szimuláció ezen a téren. A film gyártása alatt féregjáratok hosszát számolgatták, bolygó- és űrhajó-keringési pályákat írtak fel, időeltolódást számítottak, és valószínűleg többször hangzott el a „relativitás” szó, mint a „csapó” – Christopher Nolan minden döntés előtt kikérte a tudományos tanácsadók véleményét, és hacsak tehette, a fizikailag reális opciót választotta. Mindez nem meglepő, ha tudjuk, hogy a sztorit Kip Thorne találta ki. Thorne, az elméleti fizika nyugalmazott Feynman-professzora (a Caltechen) nem csak a Csillagok között tudományos tanácsadója volt, de ügyvezető producere is, és mélyen elszánta magát, hogy tudományosan akkurátus filmet készít.

Az Interstellar és a tudomány, Kip Thorne könyve a film mögött meghúzódó fizikát mutatja be. Reális-e Miller bolygójának időeltolódása – 7 év egy óra alatt? Létezhet-e a Gargantua? Hát a féregjáratok? Hogyan számoljuk ki a kamerába eső fénysugarakat? Elpusztulhatnak-e mind a földi termények? A könyv az Interstellar minden tudományos kérdését megtárgyalja – még azokat is, ahol a film szándékosan eltért a valóságtól.

Kip Thorne felírja Brand professzor egyenleteit a film díszletére
Kip Thorne felírja Brand professzor egyenleteit a film díszletére

Egy ilyen távolra tekintő spekulatív fikciós blockbusternél meglepő, hogy a relativitás egyenleteit mindössze két ponton írták át radikálisan (nos, eltekintve a hiperkockától és az utána következőktől – az a rész már nem fizika, hanem szerzőiség). Az egyik a féregjáraton át történő utazás volt: a matematika alapján reális látvány túl unalmas lett volna a vásznon. A másik (ezzel ellentétben) a Gargantua látszó mérete Miller bolygójáról: mivel túl hamar nyűgözte volna le a nézőket, Nolan úgy döntött, lekicsinyíti az égen és a film tetőpontjára hagyja inkább a vizuális orgazmust. „Tönkretette volna a filmet, ha Nolan itt ragaszkodik a realizmushoz” – írja Thorne: a gondolkodási folyamat és az alkotói kompromisszumok leírása éppúgy része a könyvnek, mint a fizika.

És mivel a sci-fi, minden műfajok e legszínesebbike a Star Warstól az Apolló 13-ig széles skálán kínálja a valósághűség különböző fokozatait, határozottan izgalmas dolog a mögötte meghúzódó realizmusról olvasni. Az Interstellar legalább 4-5-ös lett a sci-fi keménység Mohs-skáláján; kevesen hinnék, micsoda tudományos szigorral is le lehet gyártani egy filmet – és mennyi vesződséggel jár az.

Részlet a könyvből.
Részlet a könyvből.

A könyvet igazából kétféle üzemmódban lehet olvasni, mindkettő megéri. Az első a csodálaté: át lehet futni, elfogadni megállapításait és kellemesen gyönyörködni az univerzumban. A másik a gondolkodásé: Thorne pontosan olyan mélyen magyarázza el a jelenségeket, hogy egy jó logikájú olvasó még megérthesse egzakt matematikai és fizikai ismeretek nélkül is, de ez az út jókora kihívást jelent. Egy helyütt ez olvasható: „Figyelmeztetés: A következő három részben olvasható magyarázatok sok gondolkodást igényelhetnek, ezért nyugodtan átugorhatók. Nem kell azonban aggódni, a könyv további részei enélkül is érthetőek.” És amikor Thorne nekilát a kamerába jutó fénysugarak pályáit felvázolni először nyugvó, aztán pörgő fekete lyukak körül, térörvénnyel és anélkül, akkor be is látjuk, hogy nincs ebben a figyelmeztetésben semmi arrogancia: csakugyan sok gondolkodást igényelhet egy vezető fizikus gondolatmenetének követése. Különösen, amikor visszakérdez: hát ez meg ez a jelenség miért történhet? Meg tudjuk-e mondani önállóan?

Muszáj vagy megmondani önállóan. A könyv felcsiklandozza az intellektualitásodat.

Részlet a filmből – a Gargantua optikailag reálisan torzított képe
Részlet a filmből – a Gargantua optikailag reálisan torzított képe

A legnagyobb fájdalmam az volt a film kapcsán, hogy maga a sci-fi sztori (a puszta cselekmény) kissé túl egyszerűre sikerült: az irodalomban például rég lerágott csontnak számítana. Ezt a fájdalmat jócskán enyhíti a film izgalmas tudományos hűsége, és mindaz, amit Az Interstellar és a tudomány kötetből megtudhatunk róla, mivel a Csillagok között ezzel túlnő önmagán, spekulatív fikciós jellegén, és olyat nyújt, ami nem szokás a sci-fi zsáner legjobbjai között sem – sem az irodalomban, sem a filmben, sem a játékokban, sem a többi területen –: lehorgonyozza a spekulációt a valóságban és ezáltal hatalmas mértékben kitágítja azt is, amit a valóságban lehetségesként el tudunk képzelni.

„Legnagyobb hatást a Csillagok között optimista alapüzenete gyakorolta rám: A fizika törvényei által irányított univerzumban élünk. Olyan törvények ezek, amelyeket mi, emberek felfedezhetünk, megérthetünk, uralhatunk, és felhasználhatjuk azokat saját sorsunk alakítására” – írja búcsúgondolatai között Kip Thorne. „Sorsunkat azonban csak úgy irányíthatjuk, ha minél többen megbecsüljük és megértjük a tudományt.” Kip Thorne Stephen Hawkinggal és Lynda Obsttal most új játékfilmen dolgozik – a szóba jöhető rendezőkről és forgatókönyvírókról beszélgetnek, írja a Könyvjelző magazin interjúja –; szinte csak az új filmet esetleg ismét kísérő kötetért is remélem, hogy sikerrel járnak.

(A 360 oldalas, nagy formátumú, puha kötésű kötet egyébként igen szép kiállású. Dombornyomott borítója, fényes papírra nyomtatott színes ábrái, igényes térgazdálkodása arról árulkodnak, hogy az Európa kiadó komoly értéket akart kezünkbe adni – és csaknem 7 ezer forintos eredeti ára is, amely azonban nem túlzás egy ilyen szép könyvért.)

 

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com