Magazin Papírfény

Ideológia a moziban – Lénárt András: Spanyol film a Franco-diktatúrában


spanyol film a franco-diktaturabanA spanyol történelem és filmtörténet meghatározó periódusáról, a Franco-korszak mozijáról írt aprólékosan kidolgozott, informatív könyvet dr. Lénárt András, az SZTE Hispanisztikai Tanszékének munkatársa.

Spanyolországban a polgárháborút követően a köztársaságpártiak felett győzedelmeskedő, ultrakonzervatív Francisco Franco tábornok szilárdíthatta meg a hatalmát 1939 és 1975 között. Mint minden rezsim, a gondosan kiépített Francó-i állam is több periódusra osztható a keménykezű irányítástól az enyhülés politikájáig, de a rendszer sosem hagyhatta, hogy a társadalomhoz fűződő kapcsolatát a véletlenre bízza. A politikai berendezkedés minden kétséget kizáróan igyekezett a fő ideológiát – amely leginkább a nemzeti katolicizmus fogalmával írható le – egyértelműen és magas hatékonysággal célba juttatni, de külön hangsúlyt fektetett a nemzetközi viszonyrendszerben eltöltött helyzetre is. Franco figyelme kortársaihoz hasonlóan hamar a filmipar felé irányult, a fő irányelvek diktálása mellett minden szintre kiterjedő cenzúrát is bevezetett, sőt, a filmgyártásban is kipróbálta magát.

A korszak filmtermését és -előállítási szokásait vizsgálja dr. Lénárt András könyve, aki saját hasonló témájú doktori disszertációját kiegészítve jelentette meg hiánypótló művét. A kiadvány tehát elsősorban tanulmány: változatos megközelítésmódról tesz tanúbizonyságot és roppant mennyiségű adatot tartalmaz. Nem a könnyedebb filmtörténeti leírások sorát erősíti. Minőségi összevetést nyújt Németország, Olaszország és Oroszország diktatúráival, a hasonlóságok és különbségek felsorakoztatásával szépen kidomborítja a spanyol helyzetre jellemző karakterisztikus jegyeket. A mű propagandatörténeti és -elméleti oldala kifejezetten erős: a hispán sajtó és állami intézmények átalakításáról, oktatási-nevelési módszerek megváltoztatásáról, ideológiai és kulturális életéről is kerek képet kapunk, de talán túlzottan is aprólékosan. Dr. Lénárt András könyvére jellemző, hogy történész aspektusból vázolja fel Franco filmrendszerét, amivel nincs is baj, de néha felborulnak az arányok. A történelmi helyzet felvázolása mellett túl későn esik szó a filmipar sajátosságairól, emellett a filmes műfajokról is túlméretezett filmelméleti bevezetést olvashatunk. A könyv első fele történelmi háttérképet fest, és csak ezután foglalkozik a cím által is jelzett témával: a Franco-diktatúra filmtermésével.

Pedig Lénárt filmtörténeti íróként is megállja a helyét: művét színesítik az olyan kuriózumokat bemutató kitérők, mint XIII. Alfonz spanyol király története, aki nagy pornórajongóként az 1920-es évek valamennyi (!) erotikus filmjét beszerezte és magángyűjteményében őrizte. Érdekes és hosszabb kifejtést is érdemlő az a megállapítás is, amely a korszak magyar filmjeivel húz párhuzamot: ahogy nálunk, úgy Spanyolországban is az ellenzéki kultúra kényszerült a cenzúra miatt árnyaltabb fogalmazásmódra, így a 20. századi spanyol kultúra számos kiemelkedő alkotása születhetett meg a korszakban – csak épp a rendszer nem engedte moziba a filmeket. A spanyol cenzúra működéséről sok újdonságot nem lehet elmondani, de a konkrét példák izgalmassá teszik a könyvet: az egyház nyomására az 1953-as John Ford film, a Mogambo esetében a megcsalás motívuma miatt Grace Kelly és Donald Sinden által alakított házaspárt az utószinkronban testvérpárrá változtatták kockáztatva még a vérfertőzés vádját is. Szintén erősíti a könyvet a polgárháborús időszak filmtermésének formanyelvi elemzése, és a korszak leghíresebb (vagy leghírhedtebb) alkotásainak bemutatása is, mint például A faj – Raza, amelynek forgatókönyvírója maga a Caudillo, Francisco Franco volt, cselekménye természetesen a tábornok idealizált életútját dolgozta fel.

Összességében elmondható, hogy dr. Lénárt András könyve egy olyan témát dolgoz fel, amelynek magyar nyelven nem túl bő irodalma lelhető fel, emiatt hiánypótló mű. Még akkor is, ha néhol nehezen találja meg az egyensúlyt a történetírás és a korszak filmtermésének bemutatása között.

dr. Rókus Ákos

Rókus Ákos a PTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve magyar szakpáron. 2012 óta a szerkesztőség tagja. Specializációja a zsánerfilm (különösen az akció, a western és a thriller), valamint a műfajelméleti kérdések.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com