lev-grossman-a-varazslo-birodalmaLev Grossman klasszikus műfaji kereteken túllépő fantasy trilógiája egy álmodozó fiú, Quentin Coldwater férfivá érését mutatja be, elképesztő kalandok sorába csomagolva. Az író helyszínül többpólusú, szimbolikus világot teremtett, amit a főszereplő és társai lépésről-lépésre fedeznek fel a három könyv alatt. Miközben saját lelkiviláguk térképét is igyekeznek megrajzolni, a zsánertől merőben szokatlan részletességgel.

A második rész váratlan fordulattal ért véget. Quentint kidobták álmai birodalmából. Még arra sem volt tekintettel Fillory kosistene, hogy ő ott az egyik király. A kiűzetést a paradicsomból a melankóliára hajlamos fiatalember érthető módon nehezen éli meg, választása azonban nincs sok. Szinte törvényszerű, hogy ismét a Varázskapuban köt ki, ezúttal mint tanár. Saját magát is meglepi, de idővel sikerül megbarátkoznia a helyzettel. Barátokat szerez. Tulajdonképpen élvezi a munkáját. A szabadidejét pedig leginkább önfejlesztéssel tölti. Helyére teszi az utolsó darabokat önmaga kirakásában, és rájön, hogy mi igazán fontos számára az életben. Majd vár. Amikor pedig az alkalom kopogtat az ajtaján, él vele, és elkezd érett férfiként küzdeni a céljaiért.

Hirdetés

the-magicians_02

Első pillantásra talán nem túl eredeti módon – a második kötethez hasonlóan  –  A varázsló birodalmában ismét meg kell menteni a Narniára hajazó varázsbirodalmat, Fillory-t. A világot, ami egyben a központi szereplők személyiségének egy érintetlen, tisztán gyermeki szegletét is szimbolizálja. Ennek a lenyűgöző mesevilágnak azonban – több szinten értve is – árnyoldalai is vannak. A lezáró kötet épp ezekre, a nagyon mélyre rejtett titkokra fókuszál. Árnyékvilágok, árnyékszemélyiségek, elfojtott érzések, régi családi rejtélyek szálait fonja össze ráérősen a cselekmény. Habár az efféle motívumok és fordulatok nem álltak távol a korábbi két könyvtől sem, mégis itt jutnak le Quentinék a történet mélyére, az olvasók pedig izgulhatnak, mit hoznak fel onnan. A válasz korántsem olyan egyértelmű. 

Klasszikus esetben egy trilógia harmadik könyvében csúcsosodnak ki az események. Ha fantasy – még ha nem is hagyományos –, akkor itt kell következnie „Mordornak”. Miközben a lényegi kérdés mindig az, hogy vajon maradt-e elég erő a történetben vagy csak enervált felsrófolásra futja? Jelentem, a válasz igen. Lev Grossman patikamérlegen adagolja a feszültséget. Mind a három kötet magával ragadja az olvasót; A varázsló birodalmában esetében talán csak azért izgulhat kicsit jobban, mert ekkorra már a szívéhez nőttek a szereplők. Akiket egyébként elég könnyen lehet utálni is akár, hiszen irritáló tulajdonságaik éppúgy akadnak, mint vonzók. Sőt! A harmadik kötetre – ahogy Julia a második könyvben  – Janet lép elő Quentin mellé társfőszereplőnek. A lány még Julián is túltesz, nagy eséllyel lehet ellenszenves bárki számára. Izgalmas karakter, aki valóban képes indulatokat kiváltani az olvasóból, ami azért is szokatlan, mert ugye ő az egyik központi hős. A „jó” oldalon.

A_varazslokiraly_2

Igaz, az oldalak a történet végére teljesen összezavarodnak, relatívvá válnak. Még az is felvetődik, hogy a Fillory felé közeledő apokalipszis tulajdonképpen csak a dolgok rendje szerint bekövetkező változás. Szükségszerű. Akárcsak a felnőtté válás, ami lehetetlen anélkül, hogy elvegyen valamit az ember gyermeki énjéből.

A szó szerinti és az átvitt értelmek A varázsló birodalmában összeérnek. Quentin a maga ura lesz. Feladja, amit fel kell adnia, rájön, mire vágyik igazán, fenő a feladathoz és meg is szerzi magának. Az identitászavaros, félénk, örök elégedetlenkedő fiú a múlté lesz.  A kör bezárul. Mi pedig szomorúan búcsúzhatunk ettől a fantasy-be oltott felnövési történettől, ami nem csak azért válik hivatkozási ponttá, mert fantasy létére részletgazdagon árnyalt, hiteles karaktereket vonultat fel és mert mesterien keveri a valóságot egy varázsvilággal, hanem mert egy olyan precízen kidolgozott, elegánsan működő szimbólumrendszer épül fel az oldalain, ami páratlan a maga nemében. Miközben Grossman tulajdonképpen azt csinál az olvasóval, amit akar: elgondolkodtatja, felvidítja, felháborítja, elszomorítja, átveri, lenyűgözi  – az író ennek a világnak minden szegletét uralja, hiszen igazából  ő itt a a varázsló, és ez itt az ő birodalma.

Adatlap

Lev Grossman: A varázsló birodalma 

Agave Könyvek, 2016
Fordította: Sámi László

, , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments