Ne add fel, ne törj meg!Azt hiszem, minden dolog alapja a kommunikáció. Ez a rendkívül általános tény Louis Zamperini önéletrajzi könyvének olvasása közben jutott eszembe, látva ezt a fantasztikus kisugárzású, még egész idős korában is életvidám és soha nem fáradó személyiséget.

Talán az is igaz lehet, hogy Zamperini életéből ugyan csak két elemet emel ki a világ közvéleménye, pedig az olimpia és a világháború, mint két csúcs, következménye annak a tiszta és világos életnek, amiben az olasz származású amerikai katonának része volt.

Hirdetés

Ne add fel, ne törj meg! – ezt a címet adta a könyv főhőse és David Rensin író közösen, akiknek ez már a második közös munkája a 2003-ban megjelent Devil at My Heels után. Valami mást, valami többet akartak adni, talán pont ezt az állandóságot, az egész életen tartó kiállást, amire Zamperini élete megfelelő volt, és amire a cím állandósága is utal.

A másik szempont, amiről az önéletrajzi regény főszereplője akarva-akaratlanul, talán inkább személyiségéből adódóan tanúságot tesz, a dolgok állandó pozitív szemlélete. Zamperini – még ha sok hasonló társa is volt a században – egyike volt azoknak, aki életét kettétörte a világháború. A két kiemelt esemény közül az első, vagyis az 1936-os berlini olimpia egy feltörekvő tehetséget adott személyében, akire, megismerve tevékenységét és kitartását, a későbbi 1940-es vagy 1944-es olimpia esélyeseként lehetett volna tekinteni. De mivel a sportban nincs ha, se volna, háború viszont igenis volt, ezt a fajta kitartást egészen máshol kellett bebizonyítania. Ő azonban utólag nem veszteségként élte meg az elmaradt esetleges olimpiai bajnoki címet, amit sportolóként halhatatlanná tette volna, hanem a tanulságokat vonta le abból, ahogy alakult, és megköszönte azt a lehetőséget, amivé lehetett.

Zamperini élete valóban példa lehet mindenkinek, akármekkora ordas közhelynek is tűnt volna egy ilyen gondolat nekem is a könyv ismerete előtt, és tűnhet minden olvasónak most is, de az olvasottak után egyszerűen nem tudok másik tételmondatot találni. Példáját nem is takarta el, de ugyanolyan őszinteséggel beszélt a könyvben fiatalkori botlásairól is. Zűrös fiatalkort élt, rablásokkal, erőszakkal terhelve, a börtön is ismerősen csengett. Ebből az állapotból a sport emelte ki, és adott célt az életének. A háború és a japán hadifogság okozta borzalmak poszttraumatikus depresszióba sodorták, ahonnan pedig a protestáns tiszteletes, Billy Graham és újra megkötött házassága segítségével tért vissza a hithez az eredetileg olasz katolikus család hitehagyó gyermeke. A háború után újonnan kapott életét használta fel, és ez a fajta pozitív életgondolkodás árad a könyv háború utáni lapjaiból.

Zamperini tavaly nyáron, 97 évesen elhunyt. Milyen kár, hogy már nem élhette meg ennek a regénynek és a róla készült film, az Angelina Jolie által rendezett Rendíthetetlen című alkotás megjelenését. Mi, sokan, veszteségként élnénk meg. Ő, az örök optimista, a soha meg nem törő, valószínűleg ezt is máshogy látná.

Adatlap

Louis Zamperini, David Rensin: Ne add fel, ne törj meg!
Helikon Kiadó, 2015.

Fordította: Kőrös László

, , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments