szeretni_kellMakk Károly idén lesz kilencven éves. Önéletrajzi könyvében feltárul a huszadik század második felének minden szépsége. És csak a szépsége. Gyönyörű és sikeres filmek, szívbéli nők és férfiak (és gyerekek), izgalmas fesztiválok és napfényes nagyvárosok: Makk Károly számára ilyen volt az elmúlt hat-hét évtized. 

Szeretni kell a filmeket

Makk könyvének középpontjában természetesen a filmek állnak: az első fejezettől kezdődően a forgatási élmények adják a Szeretni kell gerincét. A mozitulajdonos családból származó Makk számára egyértelmű volt a pályaválasztás, így életébe a gimnáziumi érettségit követően kapcsolódunk be, mikor Pesten (közvetlenül a második világháború után) elkezd a forgatások körül sürgölődni. Minden forgatási élmény leírása más – ahogyan a rendező filmjei is különbözőek. Tömött sorokban követik egymást a mára kötelező tananyaggá, időtálló klasszikussá és filmtörténeti mérföldkővé nemesült művek: az első saját, a Liliomfi, a szakmai elismertséget hozó Ház a sziklák alatt, az al fresco Megszállottak, valamint a leghíresebbek, a Cannes-i győztesek és jelöltek: az Egymásra nézve és a Szerelem, az Oscar-jelölt Macskajáték. Vagy a vígjátékok, mint az Egy erkölcsös éjszaka, végül a gazdagon dokumentált, nagy nemzetközi koprodukcióban készült A játékos. Az ötlet megszületésétől a cenzúra nehézségein és a forgatás kulisszatitkain át a bemutatóig kísérjük a munkálatokat, némelyikre hosszabban, másra rövidebben emlékszik vissza Makk. Eközben még szerény is: „úgy éreztem, hogy a maga műfajában ez a dolgozat [az Egymásra nézve] majdnem elérte azt a mércét, amire én időnként vágytam” (351.) Pedig egy élő legenda mesél itt fantasztikus életművéről, megismételhetetlen forrásanyagot nyújtva minden filmszerető olvasónak. A könyv címe már a „dolgozatok” listáján végigtekintve értelmet nyer: a rendező minden filmje a szeretetről, az emberi kapcsolatokról szól.

Szeretni kell mindenkit

Filmekről is szól a Szeretni kell, persze, ehhez képes viszont a könyv kétharmadát a kiváló barátokra, kollégákra és szerelmekre emlékezés teszi ki. Makk minden nőről csak szépeket ír: az egyszerű kenyereslánytól kezdve Marina Vladyig, beleértve az összes egykori feleséget-szerelmet, a titkárnőket és rendőrfeleségeket. Ez azonban korántsem dicsekvés a hódításokkal és barátságokkal, hanem a női szépség, báj dicsérete, egy trubadúr érzékenységével. Makk megemlékezik az összes pusziról, ölelésről, kézszorításról, kellemes vendéglátásról és pajkos párbeszédről. A szerző tényleg tisztel és szeret mindenkit, az intim részletekre pedig szemérmes nagypapa módjára csak nagyon finoman utalgat. Így izgalmas kaland a szavak mögé lesni és kiegészíteni a sokat sejtető történeteket. De Makk nemcsak a nőkről beszél meleg szavakkal. A Szeretni kell parancsa ennél sokkal általánosabb érvényű: mindenkiről, az összes íróról, barátról, filmes kollégáról izgalmas, plasztikus portrét fest, bíráló szó és panasz szinte alig hangzik el – pedig Makk pályája a rengeteg siker mellett tartalmaz néhány gáncsot is, például az egyik történetszál a könyvben egy végül el nem készült filmterv (A Radeczky-induló). De a személyes vagy szakmai kudarcokra legfeljebb tréfás öniróniával utal: emlékezetes a Die Jägerről vagy a virágzó cseresznyeliget kereséséről szóló anekdota.

Hirdetés

hazasziklakHogy egy személyt kiemeljünk a sok jellemzett közül: a Szeretni kell hátterében végig jelen van Aczél György – hol erősebben érezni jelenlétét, hol átmenetileg visszahúzódik. Aki eddig nem értette a szocialista kultúrpolitikát és a filmgyártás labirintusát, most kicsit közelebb juthat a valósághoz: a Kádár-rendszer ellentmondásos szellemi életének irányítója néhol nagylelkű „főnöknek”, máskor szűklátókörű diktátornak tűnik. Makk ugyanúgy próbálja megfejteni őt, ahogyan mi is: meghökken a „Hány nője volt magának, grófom?” (171) kérdésen, ugyanakkor szimpatizál vele és elismeri tekintélyét, még egy félig ironikus „én mindent Aczél Györgynek köszönhetek” (357) is elhangzik Makk Dömötör születése kapcsán. Az Aczél-Makk viszonyt és a politikus személyiségét bemutató anekdoták mintha Örkény tollából születtek volna (nem csoda, hogy sokat szerepel ő és Déry is a könyvben). Közös úszkálás a Balatonban, Aczél és a sztriptíz… borzasztóan groteszk pillanatok.

Szeretni kell az életet

Balaton. Cannes, Párizs, Los Angeles, New York, Kelet- és Nyugat-Berlin, London és Moszkva. A legfontosabb mindenhol, hogy finomak az ételek és jók ágyak – és ez mellesleg a világ leglegleg- emberei mellett zajlik. Törőcsik Mari, Anthony Quinn, Gina Lollobrigida, Valentina Cortese, Tony Curtis, sok (emigráns) magyar barát (és családjuk) társaságában. Filmes portál lévén a könyv „filmes” vonatkozásairól kellett volna leghosszabban írnom, de ahogy nehezen választhatók el egymástól a filmes élet és a magánélet történései (gyakran azonos is a kettő), úgy a könyvben sincsenek „rétegek”, csak élet van. Makk Károlyé pedig ilyen volt. Mindezt élvezetes stílusban, jó tagolással, kisebb időbeli ugrások közepette meséli el nekünk – akárcsak a filmjeiben, előbb-utóbb a könyvben is minden elhangzik és a helyére kerül. Néhol lírai epizódok, filozofikus példácskák tarkítják a Szeretni kellt – regényként is olvasható tehát a könyv, egy élet regényeként. A programadó cím, az életfilozófiának is beillő szeretni kell egyre sűrűbben fordul elő a könyv vége felé haladva: mi pedig hálásak lehetünk, hogy egy ilyen ember kortársai, nézői és immár olvasói lehetünk.

Adatlap

Makk Károly: Szeretni kell. Egy élet filmkockái
Kossuth Kiadó, 2014.

, ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments