Magazin Papírfény

Modern műfajkavalkád – World War Z – Zombiháború

Max Brooks Zombiháború

Max Brooks ZombiháborúRitkán foghatunk a kezünkbe olyan minden részletre kiterjedő, alaposan kidolgozott, mégis fiktív és horrorisztikus könyvet, mint Mel Brooks fiának fantasztikus művét, a Zombiháborút.  A mozis adaptációval a napokban jelentkező mű zsenialitása abból fakad, hogy sikerrel vegyít több műfajt, hiszen eleve egy interjúkötet szerkezetében íródott, időnként a politikai monográfiák határát súrolja, de mint vírusos krimi is tökéletesen megállja a helyét.

Max Brooks regényének címe elsőre nagyon trash-szagúan hangzik, érdemes ezért beemelni annak alcímét: a Zombiháború szóbeli történelme. Ez már inkább árnyalja a képet, közelebb viszi az olvasót ahhoz, amit ténylegesen a kezében tart. A Zombiháború ugyanis egy interjú-kötet, ami kronologikusan tekinti át a korszak legmeghatározóbb mozzanatait a kezdetektől a győzelemig. A jelen valahol egy évtizeddel a Győzelem Napjának kikiáltása után zajlik, a járvány kitörése óta tehát nagyjából annyi idő telt el békében, mint háborúban.

Mert hogy itt valóban egy háború zajlott, mégpedig világháború, és noha az egész totális, de észvesztő részletességű fikció, mégis az író képes volt ezt hitelesen elénk tárni a történetet. Szenzációs teljesítményt jelent ez a részéről, tekintve, hogy a könyv helyszínei felölelik az egész bolygót (az első öt interjú például Csukingban, Tibetben, Görögországban, Brazíliában és Barbadoson történik). Ráadásul Max Brooks képes volt arra, hogy helyi jellegzetességeket, szójárásokat, a közeg valós kulturális hátterét beemelje a fiktív témák közé. Tényleg érződik, és rengeteget dob a könyvélményen az fajta pszichológiai és történelmi-kulturális tájékozottság, ami átjárja az egész művet.

Rendkívüli változatosságot ad az olvasónak az interjúk tematizálása is. A könyv elején még szinte együtt nyomozunk a riporterrel, a közepe felé viszont már inkább élménybeszámolókat olvasunk: a zombijárvány, majd a zombiháború személyes emlékeit, a különböző sorsok tapasztalatait mesélik el az egyes szereplők. Fagyhalálról, menekülésről, bezárkózásról  mesélnek nekünk különböző kontinenseken, más-más helyi szokásokat, eltérő mentalitást belefűzve. Később már a győzelemről, a leszámolásról olvashatunk és végül a tanulságokról. A fiktív zombitörténelem kanyarait pedig kiváló irányítással vesszük be. Sofőrünk, az interjúkat rögzítő riporter az átmenetek alatt átlagszereplőket faggat, a csúcspontokon pedig a korszak meghatározó közszereplőit, tábornokait.

world_war_z_zombihaboruA világ legkülönbözőbb pontjain felvett beszélgetések során rengeteg szereplőt ismerünk meg – biztos, hogy mindenki megtalálja a maga kedvencét (nekem Breck volt, a Phalanx kitalálója). Időnként furcsábbnál furcsább hírek jutnak el hozzánk távoli országokból, és lassan megismerjük a korszak sajátos nyelvezetét, megtudjuk, kik azok a kvizlingek, Yonkers számunkra is fogalom lesz, és elkomorodunk, ha hallunk az oroszországi tizedelésekről.

Nem meglepő tehát, hogy a kötet eredetisége felkeltette Hollywood érdeklődését is, noha azért a műfaj ilyen típusú interpretálása meglehetősen távol áll az álomgyártól. Talán jobb is lett volna, ha ez a távolság megmarad, hiszen a Zombiháború kicsit belegondolva megfilmesíthetetlen, hiszen az egyetlen karakter, aki végig jelen van, hivatásából fakadóan semmilyen szerepet nem tölt be a történet folyamán. Ezáltal a Hollywoodra jellemző hősiesség megvalósíthatatlan lenne, ha hűen kezelnék az adaptálást. Nem így történt, és a rajongók legnagyobb bánatára a zombikat is felgyorsították Brad Pitt mozijában.

Talán a filmmel is így lesz, mindenesetre a könyv végére biztosan mindenkit rabul ejt a Zombiháború, még azokat is, akik sosem vonzódtak az élőhalottak univerzumához. Mert ha csak egy kicsit is szereted a közeljövőben játszódó sci-fiket, a járványos történeteket, az alternatív történelmi valóságról szóló sztorikat, netán a nemzetközi politikai viszonyokat, akkor biztos, hogy élvezni fogod Max Brooks könyvét is. Ha pedig esetleg mindegyikhez vonzódsz egy kicsit, akkor a Zombiháború életed egyik kedvenc olvasmánya lesz.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com