Fleming_goldfinger_booksAz arany Zeusz gyermeke, sem moly, sem rozsda nem emészti, de az ember elméje elemésztődik általa” – Pindarosz ókori görög költő mintha csak az aranytól megbabonázott Goldfingerről írta volna sorait, arról az elvetemült, élveteg férfiról, aki kizárólag aranymázzal bevont nőkkel volt képes szexelni. 

Ian Fleming James Bond történetei jórészt saját élményeiből táplálkoztak. Kalandos életre vágyván, Fleming először a Reuters hírügynökség újságírójaként utazgatott a világban, majd az angol haditengerészetnél a német, később a szovjet fegyveres erőkre vonatkozó titkos jelentésekkel foglalkozott. Így nem volt hát tőle idegen az a világ, amelyet regényeiben az MI6, a brit titkosszolgálat fiktív kémhősének izgalmas történeteivel népesített be.

Miután visszavonult Goldeneye nevű jamaicai birtokára, 1953-ban – II. Erzsébet angol királynő trónra lépésének évében – Fleming megjelentette első James Bond regényét, nem sejtve, hogy 007-es ügynöke olyan világhírnévre tesz szert, hogy 60 évvel később maga James Bond (Daniel Craig) „kíséri el” Erzsébet királynőt a 2012-es londoni olimpia megnyitó ünnepségére!

Hirdetés

Fleming első regényét (Casino Royale) követően évente újabb kötetet jelentetett meg, egészen 1964-ben bekövetkezett haláláig. Bár a 007-es ügynök kalandjait akkoriban a Daily Express képregénysorozatban is megjelentette, könyvei nem váltak népszerűvé, egészen addig, míg ki nem derült, hogy az Oroszországból szeretettel (1957) John Kennedy kedvenc olvasmánya. Az eladások ugrásszerű növekedése az USA toplistájára röpítette a regényt, hazájában is ismerté téve ezzel az addig megjelent Bond köteteket. Ian Fleming egyszeriben olyan hírnévre tett szert, hogy amerikai látogatása idején a CIA vezetője, Allen Dulles is szeretett volna vele találkozni 1960 tavaszán.

A II. világháború utáni kétpólusú világ hidegháborús légköre különösen jó táptalajául szolgált a Bond történeteknek. A gyarmatbirodalmának felbomlásával meggyengült Angliának pedig jól jött az erőt és leleményességet sugárzó, ám mégis könnyed, hanyag eleganciájú James Bond alakja. A 007-es ügynök akcióhősként képes volt a politikailag megtépázott birodalomban egy követendő férfiideált megtestesíteni.

Az 1959-ben megjelent Goldfinger közel hatvan év távlatából is gördülékeny és izgalmas olvasmány, leszámítva egy végtelen hosszú golfmérkőzést, mely Auric Goldfinger jellemrajzában ugyan fontos szereppel bír, de mi nem lévén golfrajongó angolok, inkább felednénk ezt a gyepharcot. Miként a Bond regények univerzumában – ahol mindig egy világot fenyegető sötét üzelmeit kell leleplezni és vezetőit likvidálni –, úgy Fleming hetedik regényében is vérfagyasztó akciók részesei lehetünk: a 007-es ügynök egy aranyszállítmányokra szakosodott kiterjedt bűnözői hálózat felgöngyölítését, és vezetőjük – jelen esetben Auric Goldfinger – kiiktatását kapja feladatul.

A logikusan felépített, arányos szerkezetű regény fordulatos topográfiai keretszerkezetbe ágyazódik. A 007-es ügynök az MI6 Universal Exports fedőnevű alkalmazottjaként Amerikában megismerkedik a kártyacsaló Goldfingerrel, a regény főgonoszával. Visszatérvén a vén kontinensre, főnöke megbízásából Bond egy szuper kütyükkel felszerelt autóval fél Európán át követi őt, és az Indiába csempészendő aranyszállítmányát, hogy leleplezze és rács mögé juttassa a nemesfémmel kufárkodó bűnözőt. James Bondnak végül Amerikában, Felix Leiter CIA főnök segítségével sikerül meghiúsítania az aranytól eszét vesztett Goldfinger nagyszabású tervét: az USA 15 milliárd dollárt érő aranytartalékának Fort-Knox erődből történő kifosztását, a lakosság idegméreggel való elpusztításának árán.

Goldfinger-640x374A Goldfinger lendületes cselekményvezetése itt is a Bond-történetek „szentháromságára”: véres akciók – vodka-martini rázva (nem keverve) – izgalmas nők akciófonalára fűződik fel. A regényben James Bond gondolatain keresztül ízelítőt kaphatunk arról is, milyen volt akkoriban a közfelfogás a nemi szerepek átrendeződéséről és a feminizmus térnyeréséről. A minden látszat ellenére érzékeny és sebezhető Bond a csinos, érzéki nőket kedveli, és Jill Masterton ezt a nőtípust testesíti meg a regényben, ám Goldfinger bosszúból „aranyba-mártva” gyilkoltatja meg a lányt, Bonddal való kapcsolatáért. A regény másik két női szereplője: Jill nővére, a rideg és megközelíthetetlen Tilly Masterton és a vállaltan leszbikus Pussy Galore – James Bond nagy bánatára – sokkal inkább egymásra, mintsem a férfiakra gerjednek. A 007-es ügynök magában úgy vélekedik erről a nőtípusról, mint „akinek a hormonjai kissé megkeveredtek” így „fogalmuk sincs, kicsodák-micsodák” is ők valójában. Mindez a nőknek adott szavazati jog és a szexuális egyenjogúság egyenes következményeként alakult ki – tűnődik magában James Bond – „az eredmény boldogtalan – magányos és jócskán frusztrált – nemi fogyatékosok serege: a nők uralkodni akarnak, a férfiak dédelgetésre vágynak”.

A fordulatos akciókon túl, a regény erőssége az ötvenes évek angol és amerikai hétköznapi életvilágának plasztikus ábrázolása, amely annyira átélhetővé, és  napjainkban is élvezhetővé teszi Fleming regényét. Mindemellett még az aranyról való kimerítő ismeretek és a nemesfém egzotikumára való rácsodálkozás élménye is megadatik az olvasónak. A cselekményszövés egyetlen gyengeségeként James Bond és Goldfinger „véletlen” találkozásainak hihetetlensége említhető. A világ legeldugottabb pontjain futnak „éppen” össze, ami némiképp hitelteleníti a történetet.

Fleming 1964-ben meghalt, így nem élhette meg Guy Hamilton rendezésében a harmadik Bond film világsikerét, mely Sean Connery főszereplésével rekordgyorsasággal visszahozta a gyártás költségeit. Mai szemmel nézve, a James Bond-filmek sorában a Goldfinger gyermeteg akciófilmnek hat, amely nem képes kellőképpen visszaadni Fleming izgalmas regényének dinamikáját. Emellett túlságosan szembeötlőek a korszak filmgyártásának technikai kezdetlegességei, így például a színészek mögött vetített háttér, vagy az 007 ügynök akcióinak technikai sutasága. Sean Connery bájolgó James Bondja csupán bágyadt figura Daniel Craig vídiakeménységű, rezzenéstelen arcú Bondja mellett. Csupán a film befejezése ütősebb a regénybeli végnél: a Fort-Knox-i aranykészletet elrablása helyett sugárral fertőzik, így növelve Goldfinger aranykészletének ritkaságértékét. Összehasonlítva a regényt a belőle készült filmmel, bizton elmondhatjuk: Ian Fleming Goldfingere kiállta az idő próbáját, ám az 1964-es filmváltozata fölött igencsak eljárt az idő.

gold-590x442James Bond folytatásokat eddig nyolcan írtak: Kingsley Amis egy könyvet (Robert Markham néven), Christopher Wood kettőt, John Gardner tizenhatot, Charlie Higson hat művet az ifjú Bond kalandjairól, Raymond Benson tizenkét művet, Sebastian Faulks, Jeffery Deaver és William Boyd pedig egy-egy új regényt.

Adatlap

Ian Fleming: Goldfinger 

Fabula Könyvkiadó Vállalat (Budapest), 1989
Fordította:Gáspár András

, , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments