philip_k_dick_emlekmas_b1-b4_300dpiNincs nagyon értelme Philip K. Dick műveiről – így erről a legújabb kötetről, az Emlékmásról sem – hagyományos értelemben vett kritikát írni: ő már kiállta az idő próbáját, és akárhányszor is teszem mérlegre, csak azt tudom ismételni, amit a Rolling Stone magazin írt róla: Philip K. Dick egyike a legbriliánsabb sci-fi szerzőknek. Bármelyik bolygón.

Az Agave életműsorozatának legújabb kötetében, az Emlékmásban a szerző 1953 és 1967 között íródott tizenkét novelláját adja közre – hat korábban még nem jelent meg magyar kiadásban. A kiadó munkája hiánypótló és maximálisan üdvözlendő: remek fordításokban, igényes kiadványokban népszerűsíti a század egyik legfontosabb alkotójának gondolatait. Ha csak hevenyészve tekintünk rá az utóbbi ötven év filmes sci-fi termésére, akkor is rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy K. Dick megkerülhetetlen a műfajban: közel 30 hosszabb-rövidebb film készült vállaltan az ő műveiből – és megszámlálhatatlan, melyekben könnyedén felfedezhetjük az általa adott inspirációt.arnold3

Mi az, ami miatt K. Dick ennyi művét emelte az utókor kultikus státuszba? Miért lett életműve a science-fiction filmek első számú forrásává? Elsőként ott van a szerző fantáziája. Olyan világokra nyitott ajtót, melyekre előtte még nem sokan. Nem elégedett meg azzal, hogy Bradburyhez hasonlóan a Marsra vitte például hőseit, de olyan osztályrendek, olyan törvényszerűségek kísérleti laboratóriumába helyezte őket, melyek nemcsak a sci-fi legnagyobb kérdésére, a mi-lenne-hára adnak megannyi izgalmas választ, de K. Dick halála után harmincnégy évvel is reflektálnak saját korunk élethelyzeteire és társadalmi problémáira. Természetesen a legizgalmasabb sci-fi toposzok is előjönnek: a teleportáció, a tudomány vívmányai, a bolygók benépesítése vagy az invázió csupa olyan téma, amit talán K.Dick nem elsőként taglal – de mindig új színben tüntet fel.

Hirdetés

A K. Dick titok második összetevője a kérdésfelvetés, a filozófia. A szerző legfontosabb, szinte minden művében visszatérő kétsége: vajon az ember ura-e magának, az életének, van-e szabad akarata, döntéshelyzete, kontrollja. Gondoljunk csak a kötet címadó novellájára az Emlékmásra – melyből két filmes adaptáció is született, egy 1990-ben (középső képen), egy pedig 2012-ben –, melyben Douglas Quail egy kellemes marsi utazás emlékét szeretné beépíttetni magának, csakhogy amikor túlesik az eljáráson, a fejében teljes lesz a káosz – a valóság és az illúzió összecsúszik, és Quail elveszti a talajt a lába alól. Itt még csak a gondolatok féken tartása a kérdés, a Sorsügynökség című novellában – ebből 2011-ben készül adaptáció Emily Blunt és Matt Damon főszereplésével (alsó képen) – K. Dick már az egész létezést kérdőjelezi meg. A kötet szinte valamennyi novellájának ez a szervező elve: Az utód a szülők gyermekeik sorsára való befolyását, a Különvélemény a jövő kőbevésettségét vizsgálja. A szerző sokszor foglalkozik a kiszolgáltatottság érzésével is: Az elhagyott bolygó alapanyagául szolgáló Második változat, az Apáink hite, a Hazárdjáték és A sors kereke is behatóan körbejárja a témát – az esetek nagy többségében pesszimistán vagy inkább szenvtelenül, mint optimistán megközelítve azt.  20110401sorsugyno5

Van még egy, talán látszólag kevésbé fontos, mégsem megkerülhető erénye a szerzőnek: rendkívül populárisan, hihetetlenül szemléletesen, szinte filmnyelven ír. Valószínűleg pont ez az, ami miatt annyian érezték úgy, hogy szélesvászonra kell álmodniuk a történetét. Csodálom, hogy nem készült még film a Megőrzőgépből – akár animáción, akár élőszereplős filmen igazi látványcukorka lehetne egy értő csapat kezében, de a Prominens szerző, a Szuvenír és a Hazárdjáték is szinte kiált az adaptáció után. Ahogy Philip K. Dick minden műve. Alakjai már az első oldalakon megelevenednek, az ember látja őket maga előtt, és legszívesebben az utolsó mondat után is folytatná történetüket – ha valami hibát fel lehet róni ezeknek a novelláknak, csak az lehet, hogy az ember nehezen válik meg tőlük, miután oly’ hamar véget értek.

Nem túlzás azt állítani, hogy K. Dick látnok volt. Mintha nem is történeteket talált volna ki, hanem csak leírta volna, ami megjelent előtte. Műveit olvasva talán mi is bepillanthatunk ebbe a sokszor varázslatos, máskor félelmetes világba – amivel nem nagyon lehet betelni.

Adatlap

Philip K. Dick: Emlékmás – Válogatott történetek 

Agave, 2016
Fordította: Pék Zoltán, Galamb Zoltán, Szente Mihály, Szántai Zsolt, Gálvölgyi Judit

, , , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments