Magazin

Pont azok – Barbár állatok

barbar_allatokA Barbár állatok, nomen est omen, barbár állatokról szól. Nem Conan módjára barbár állatokról, akik csak lefejeznek, hanem mexikói drogkereskedő módjára barbár állatokról, akik a családodat is lefejezik előtte.

Amikor letettem Don Winslow nagy könyvét, a Drogháborút, már kész voltam az erőszaktól, a cinizmustól, és a mexikói-drogkartelles-lefejezős-lemészárlós naturalizmustól. Ennél keményebb könyveket lehet, hogy írtak, de azokat én nem olvasom, mert aludni is kell tudni éjszaka. Ha Don Winslow írta volna az Egri csillagokat, máig be lenne tiltva, és minden iskolás elolvasná, mert abban benne lennének például a valódi oszmán vallatási technikák is, és néhány leírás Gergely vitéz tüzes kerekének a muszlim húsra és bőrre tett hatásáról. Szóval Don Winslow nem írhat a Drogháborúnál is durvábbat, mert kilyukadna tőle a világ. Hát írt.

A Barbár állatok, nomen est omen, barbár állatokról szól. Nem Conan módjára barbár állatoktól, akik csak lefejeznek, hanem mexikói drogkereskedő módjára barbár állatokról, akik a családodat is lefejezik előtte. A főhősei úgyszintén barbár állatok; az elején még visszafogottan, mert meg is kell kedvelni őket, de a végére előbújik belőlük a véres kezű mészáros. Ami a mellékszereplőket illeti: barbár állatok, a statiszták barbár állatok, és a csak említés szintjén megjelenők – barbár állatok azok is. Eleged van a barbár állatokból? Ugyan már, olvass csak bele!

Ebben a világban kifejezetten ártatlannak számítanak azok a drogkereskedők (a főhősök), akik csak könnyű drogokból gazdagodják magukat dollár-multimilliomossá. Ők jelentik a protagonistát. Az egyiküknek még erkölcsi ellenérzései is vannak a gyilkossággal szemben; ezt a könyv extrém naivitásként tálalja. Velük szemben az antihősök kapásból láncfűrésszel nyitnak, és tartják a szintet. A főhősök jellemfejlődésének iránya a pokol, az antagonistáknak nincs is ilyenjük, nekik csak a láncfűrészük van. A könyv etikai univerzuma csak utalásként létezik; beszélnek róla, de senkinek sem vezérli a cselekedeteit.

Ugyanez a nihil jellemzi a történetet is. Nincs célja és nem is éri el. Ha mindenki akkurátusan fejbe lőné magát az első oldalon, pont oda lyukadnánk ki, mint kétszázötven oldal vérengzés után. Humora ugyan legalább van a könyvnek, de a felére belefáradsz, és ami az egyedi Don Winslow-stílust illeti: egyrészt az ikszedik éppen ugyanolyan könyvnél már
Rohadtul…
Nem…
Újdonság…
Másrészt pedig – mi ez az értelmetlen mondattördelés itt?
Pontosan.

A Drogháború kiváló mű volt, mert hiteles módon írt le egy valódi történelmi eseménysorozatot, olyan emberekről, akik a könyvben is ugyanúgy cselekedtek, mint valóságos verzióik, és vadonatúj stílusa, keménysége és pontossága miatt egy, a világ kényelmesebbik részének lekent pofonként hatott. A Barbár állatok önismétlő violence porn. (Meg valódi porn is.) Úgy semmi értéke sincs, hogy pont olyan, mint a többi, csak durvább.

Kétlem, hogy az amerikai-mexikói határvidéken ne élnének emberek. Mégis, Winslow könyvében egyetlen emberi lény sem szerepel, tényleg csak barbár állatok. Olyan idegenek az emberhez képest, mintha nem is ezen a világon élnének. Ha Winslownak lenne igaza, akkor azt a vidéket kéretik atommal, orbitális pályáról. Csak így lehetünk biztosak.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com