Tim Burtont, a filmrendezőt mindenki ismeri, de mi a helyzet Tim Burtonnel, a költővel? Az elképesztő vizuális érzékkel megáldott nagyágyú nem csak a filmvásznon engedi szabadjára fantáziáját. Ha úgy adódik, saját maga szedi rímekbe kitalált figuráit és történeteit. Az itthon Rímbörtön címmel megjelent kötet ezeket gyűjtötte össze és illusztrálta a szerző eredeti rajzaival, így azt még akkor is megéri a kezünkbe venni, ha már belefáradtunk a görcsösen csak a rímekre koncentráló fordítás olvasásába.
Ha láttad Tim Burton Vincent (1982) című első, a köztudatba is bekerült filmjét, akkor tudhatod, két dolog már harminc éve is nyilvánvaló volt Hollywood különc filmesével kapcsolatban. Egyrészt, hogy bitang jól rajzol – nem véletlenül kezdte rajzolóként a Disney-stúdióban –, másrészt pedig, hogy ért a rímekhez. A Rímbörtön, avagy az Osztrigasrác mélabús halála és más történetek most nyomtatott formában is bizonyítja mindezt, na meg ami már eddig sem volt titok, hogy Burtont valami eszement fantáziával áldotta meg a sors – rajongói legnagyobb örömére.
Maga a kötet ugyan csak huszonhárom verset tartalmaz, de mindezt mintegy százhúsz oldalon keresztül teszi annak ellenére, hogy a leghosszabb darab sem lógna túl egy A/5-ös lapon normál nyomtatásban. Ahhoz azonban, hogy a rengeteg rajz ne csak illusztrációként, hanem a verseket kiegészítő szerves elemként működhessen a könyvben, szükség volt némi áldozathozatalra is, ami így egy nagyon durva töredezettséget eredményezett az írott anyag kárára. Nem ritka, hogy egy mindössze négysoros versszak(!) végéig többször is lapoznunk kelljen, de akadnak a kötetben olyan oldalak is, melyeknek mindössze egyetlen sor árválkodik a közepén, ami így erősen megakasztja az olvasás élményét.
Ebből is látszik, hogy a könyv célja nem egy költői életmű, hanem egy olyan egyéniség bemutatása, akinek verseit nem elég pusztán elolvasni, a fantáziánkra is szükség van az élmény teljességéhez – ebben segítenek a rajzok, így ismerhetjük meg teljesen Tim Burtont és az ő képzeletét. Ez pedig teljesen rendben van ebben a formában, különösen, ha a versek tartalmát és formáját is figyelembe vesszük.
Csak pár cím ízelítőül: A Robotgépgyerek, Pacasrác karácsonya, Tűpárna királynő vagy éppen a címadó Osztrigasrác – egytől-egyig a rendező fantáziájának lenyomatai.
Ami magát a fordítást illeti, azon sajnos érezni a véres verejtékcseppeket, ahogy a fordító figyelmét inkább a rímek magyar megfelelőjének megalkotására, mintsem az összhatásra fordította. Persze ha elolvasunk párat az eredeti versek közül, látszik, Tim Burton-verset fordítani nem lehet leányálom, a szemet ennek ellenére bántják az olyan kikényszerített rímsorok, mint a „Volt egyszer egy morózus dinnye. / Csak ült napszámra, / s várta a halált, hinnye!”.
A Rímbörtön minden fordítási bosszúság ellenére kötelező elem a rendező rajongói számára – ki tudja, később melyik versének hősét láthatjuk viszont a filmvásznon…