Magazin Papírfény

Őrült fantázia rímbe szedve – Tim Burton: Rímbörtön

Tim Burtont, a filmrendezőt mindenki ismeri, de mi a helyzet Tim Burtonnel, a költővel? Az elképesztő vizuális érzékkel megáldott nagyágyú nem csak a filmvásznon engedi szabadjára fantáziáját. Ha úgy adódik, saját maga szedi rímekbe kitalált figuráit és történeteit. Az itthon Rímbörtön címmel megjelent kötet ezeket gyűjtötte össze és illusztrálta a szerző eredeti rajzaival, így azt még akkor is megéri a kezünkbe venni, ha már belefáradtunk a görcsösen csak a rímekre koncentráló fordítás olvasásába.

Ha láttad Tim Burton Vincent (1982) című első, a köztudatba is bekerült filmjét, akkor tudhatod, két dolog már harminc éve is nyilvánvaló volt Hollywood különc filmesével kapcsolatban. Egyrészt, hogy bitang jól rajzol – nem véletlenül kezdte rajzolóként a Disney-stúdióban –, másrészt pedig, hogy ért a rímekhez. A Rímbörtön, avagy az Osztrigasrác mélabús halála és más történetek most nyomtatott formában is bizonyítja mindezt, na meg ami már eddig sem volt titok, hogy Burtont valami eszement fantáziával áldotta meg a sors – rajongói legnagyobb örömére.

Maga a kötet ugyan csak huszonhárom verset tartalmaz, de mindezt mintegy százhúsz oldalon keresztül teszi annak ellenére, hogy a leghosszabb darab sem lógna túl egy A/5-ös lapon normál nyomtatásban. Ahhoz azonban, hogy a rengeteg rajz ne csak illusztrációként, hanem a verseket kiegészítő szerves elemként működhessen a könyvben, szükség volt némi áldozathozatalra is, ami így egy nagyon durva töredezettséget eredményezett az írott anyag kárára. Nem ritka, hogy egy mindössze négysoros versszak(!) végéig többször is lapoznunk kelljen, de akadnak a kötetben olyan oldalak is, melyeknek mindössze egyetlen sor árválkodik a közepén, ami így erősen megakasztja az olvasás élményét.

Ebből is látszik, hogy a könyv célja nem egy költői életmű, hanem egy olyan egyéniség bemutatása, akinek verseit nem elég pusztán elolvasni, a fantáziánkra is szükség van az élmény teljességéhez – ebben segítenek a rajzok, így ismerhetjük meg teljesen Tim Burtont és az ő képzeletét. Ez pedig teljesen rendben van ebben a formában, különösen, ha a versek tartalmát és formáját is figyelembe vesszük.

Csak pár cím ízelítőül: A Robotgépgyerek, Pacasrác karácsonya, Tűpárna királynő vagy éppen a címadó Osztrigasrác – egytől-egyig a rendező fantáziájának lenyomatai.

Ami magát a fordítást illeti, azon sajnos érezni a véres verejtékcseppeket, ahogy a fordító figyelmét inkább a rímek magyar megfelelőjének megalkotására, mintsem az összhatásra fordította. Persze ha elolvasunk párat az eredeti versek közül, látszik, Tim Burton-verset fordítani nem lehet leányálom, a szemet ennek ellenére bántják az olyan kikényszerített rímsorok, mint a „Volt egyszer egy morózus dinnye. / Csak ült napszámra, / s várta a halált, hinnye!”.

A Rímbörtön minden fordítási bosszúság ellenére kötelező elem a rendező rajongói számára – ki tudja, később melyik versének hősét láthatjuk viszont a filmvásznon…

 

Zsély Csilla

2007 szeptemberétől koptatom az ELTE-BTK filmes tanszékének padjait, és mint minden rendes bölcsész, én is igyekszem mindig (legalább) két lábbal a föld felett járni. Habár a filmezés gyakorlati oldala mindig is jobban foglalkoztatott (az amatőr filmkezdeményezéseket mostanra már szerencsére leváltották a kiforrottabb művek), 2009 őszén egy szép napon mégis az írásra adtam a fejem, és megpályáztam egy helyet az akkor épp munkaerő-frissítésen munkálkodó Filmtekercsnél. Azt pedig, hogy a filmezés és az arról való írás milyen békésen megfér egymás mellett, mi sem bizonyítja jobban, minthogy újabban már szorgosan igyekszem elsajátítani a sajtóakkreditációk minden csínját-bínját, mint a fesztivál rovat vezetője.

Filmek: Az animációs filmek iránti már-már beteges rajongásom talán életem első moziélményére, a Toy Story 1996-os megtekintésére vezethető vissza, a forma iránti lelkesedésem azóta töretlen, és újabban egy animációs blog elindításához vezetett. Egyébként nagyjából mindenevő vagyok, bár szívszaggató melodrámák, kaszabolós horrorok és zombifilmek kerüljenek. Abszolút kedvencként Tim Burtont említeném, A majmok bolygója kivételével.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com