Magazin

Sajátos válogatás – Robottörténetek (hangoskönyv)

RobottörténetekAsimov grandiózus Robotok-Birodalom-Alapítvány ciklusa néhány szerény novellával kezdődött. A novellák közül négyet hangoskönyvként dolgozott fel a Kossuth kiadó. Asimovhoz eredendően jól illik a felolvasás, de a kiválasztott novellák nem a legjobb darabjai közül valók.

Asimov pozitronikus robotokról szóló történetei – és mérhetetlen kulturális befolyásra szert tett Három Törvényük – egyszerre jelentették a robotokról szóló irodalom felnőtt korba lépését és az író még nagyszerűbb robotregényeinek egyszerű előjátékát. A számos novella nem mind illik össze. Akadnak ellentmondások közöttük, és megkérdőjelezhető, hogy mind ugyanabban a világban játszódnak-e egyáltalán. Azonban csaknem mind ugyanarra az alapelvre épül: vegyük a Három Törvényt, és játsszunk el velük; építkezzünk logikából, derítsünk fel kivételeket és ellentmondásokat. Itt azonban mind a négy kiválasztott történet egész más típusú elbeszélés.

A Robbie Asimov első írása a témában, az ő akkor – 1939-ben – a műfajt megújító törekvése: míg a kortárs robottörténetek többnyire az ember ellen lázadó gépemberekről szóltak, a Robbie ellenzi a technofóbiát és felveti a kérdést, vajon tekinthető-e egy közeli játszótárssá váló gép személynek. A novella vidám írás, még gúnyos is a szereplőivel, és Schell Judit hangjátéka remekül jeleníti meg a szöveg hangulatát, ám a sztori, tematikai komolysága ellenére, legföljebb bevezetőt nyújt a valódi, a Három Törvény által kormányzott, logikavezérelt robottörténetekhez.

A rövidke Robotálmok már inkább asimovi. Az elbeszélés stílusa végtelenül egyszerű – Asimov egész életében az elbeszélői világosság híve volt –, a cselekményt kizárólag párbeszédek lendítik előre, a konfliktus pedig, bár hatalmas veszély lehetőségét hordozza magában, a szereplőkre nézvést merőben elméleti marad. (Kivéve a robotot. De ő itt alig szereplő.) A probléma abban áll, hogy ez a rövid írás önmagában nem érzékelteti a Három Törvény (és lehetséges megdőlésük) súlyát: a Robotálmok csak akkor hatásos, ha az ember már elolvasott féltucat másik novellát a témában. Itt árválkodva, a cédén, az egyszeri hallgató számára csaknem érdektelen.

A harmadik novella, Az AL-76-os robot elkeveredik, egy komikus írás – és azt hiszem, olvasva jobb lehet, mint hallgatva. Az író stílusa ezúttal még Szarvas József intenzív előadásában sem volt meggyőző, és maga a sztori is, határozottan, a gyengébbek közül való. Ugyan játékos és könnyed darab, kikapcsolódás lehetne a robottörténetek szokásos komolyságából, de épp ezért kevés értelme van éppen e négy novella között.

Az Öcsi, éles váltásként, emberi dráma: robot ugyan szerepel benne, de az írás nem róla szól. Az Asimovnál szokatlan E/1-es elbeszélés és a tragikus történet kiváló lehetőséget nyújt a felolvasás számára, Szarvas József nem is mulaszt el élni vele; a négy közül ez a novella a legélvezhetőbb, mert ennek van a legtöbb értelme hangoskönyvként. Mégis: ez itt újra egy merőben atipikus írás a pozitronikus cikluson belül.

Asimov tiszta elbeszélői stílusa miatt bármelyik robottörténete jó választás lett volna hangoskönyvnek. Schell Judit és Szarvas József előadása kiváló. Egy reprezentatívabb válogatás azonban érthetőbb, és így hatásosabb lenne a hallgató számára, nem is beszélve arról, hogy Asimov tipikusabb robottörténetei általában magasabb irodalmi színvonalat is képviselnek, mint ez a négy szokatlanabb darab.

Isaac Asimov: Robottörténetek
Kossuth kiadó, 2006

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com