AUSTENLAND_2013_TH_MLF-WW-artworkJerusha Hess 2013-as csak lányoknak ajánlható tingli-tanglija, az Austenland Shannon Hale azonos című regényéből kelt új életre. Mind az alapanyag, mind az adaptáció tökéletesen pihentető – és súlytalan alkotás.

Vannak filmek, melyeket még a kritikus sem néz szakmai szemmel, céljuk nem más, mint a megfáradt agysejtek regenerálása, a stresszben feszült arcizmok kisimítása, a csalódott szív átmelegítése. Fagyi helyett, kakaó mellé, paplan alól kikandikálva tökéletes választás. Igaz ez Shannon Hale regényére és a belőle készített – a könyvnél egy leheletnyit gyengébb – filmre is.

Jane Austen jelenség, a férfiak számára megfejthetetlen kultusz. Az angol romantika vénkisasszonya nemcsak örökérvényű szerelmi történeteivel, de szofisztikált társadalomkritikájával is számos rajongót nyert magának. Nem véletlen, hogy Austent az IMDb hatvanöt film és sorozat stáblistáján tünteti fel íróként – a harmincas évek végétől kezdve minden évtized elkészíti a maga feldolgozásait. A legnagyobb hatású adaptáció egyértelműen a BBC 1995-ös Büszkeség és balítélet változata. A hat részes miniszéria, benne Colin Firth mint Mr. Darcy, önálló hatásközpontként is élni kezdett: Bridget Jones sem ment el mellette szó nélkül, és Shanhon Hale is kiindulópontjaként használja saját történetében.

Hirdetés

Pride-and-Prejudice-1995-image-pride-and-prejudice-1995-36265341-1920-1080

Adott ugyanis az amerikai Jane (a filmben Keri Russell), aki enyhén szólva is rákattan a Colin Firth féle Darcyra. Döbbenten konstatálja, hogy a világban a férfiak legkevésbé sem mérhetők nemes ideáljához, s amikor már éppen feladná, hogy megtalálja a maga Darcyját, nagynénje befizeti három hétre az Austenland nevű tematikus nyaralóhelyre. A vendégek itt néhány hétre maguk mögött hagyhatják a modern életet és átadhatják magukat a régensség korának: korhű ruhákban az adott időszak társadalmi normái szerint élhetnek néhány színész társaságában. Itt találkozik Jane a simamodorú Mr. Nobley-val (J.J. Feild) és a kertész Martinnal (Bret McKenzie), hogy máris a fantázia és a valóság ütköztetésével találja magát szemben. A kérdés persze egyértelmű: fellelhető-e a könyvlapokról ismert romantika a valóságban, vagy hősünk kénytelen lesz beérni azzal, amit a gép dob. Érdekes kérdésfeltevés – pláne, hogy ismét csak egy regényben kapunk rá választ.

Persze nem érdemes az Austenland – Vakáció Mr. Darcyval-t kézikönyvként forgatni: az élethez ugyanis vajmi köze van, de néhány kellemes órával mindenképpen megajándékozza az olvasót. Hale jó humorral, a legtöbb valaha is szingli életet élő nőt megérintően mesél Jane csetléseiről, akivel azonban – pontosan az austeni világhoz való túlzó ragaszkodásánál fogva – nem mindig könnyű azonosulni. Keri Russell az egyébként sok helyen a regénynél infantilisebb filmben elveszi a lapokon kissé excentrikus karakter élét, és szerethetővé tompítja ezt a furcsa leányzót. A két mű, könyv és film egymást erősítve, egymást itt-ott kiegészítve működik – Austen híveinek nem érdemes választania közülük. És ez itt a lényeg: Austen szerelmeseinek mind a regény, mind az adaptáció biztosan örömet okoz majd: az egyébként nem túl eredeti történet a szerző jó ismerőseit a bennfentesség érzésével és cinkos összekacsintások tömkelegével ajándékozza meg – a többiek azonban félő, hogy csak egy újabb romantikus ponyvát látnak majd benne, nem is ok nélkül.

, , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments