Papírfény

Pszichoanalízis és adaptáció – Tennessee Williams Hollywoodba megy

Tennessee Williams neve összeforrt az ötvenes évek Hollywoodjával: A vágy villamosa és a Macska a forró bádogtetőn szerzője valósággal megreformálta Hollywoodot azzal, hogy a kor szelleméhez képest új és merész témaválasztásnak köszönhetően művei egy új alműfaj, az úgynevezett „felnőtt film” alapjait fektették le a sztárgyárban. Munkásságát számos helyen elemezték már számtalan alkalommal, Dragon Zoltán azonban egy teljesen újszerű megközelítési módot választott darab és filmadaptáció viszonyainak vizsgálatához: a pszichoanalízist.

Williams személyében az egyik leggyakrabban adaptált amerikai drámaírót üdvözölhetjük, akinek már említett sikerfilmjei mellett olyan sztárok köszönhetik karrierjüket, mint Marlon Brando vagy Paul Newman. Művei nemcsak a filmtörténetben megkerülhetetlenek, az adaptációelmélet is előszeretettel idézi fel azokat, ám a hagyományos metódusoktól csak nagyon kevesen próbálnak meg elrugaszkodni. Dragon Zoltán azonban közéjük tartozik, így azoknak, akik a cím láttán egy könnyű stílusú, az író drámáit a filmadaptációkkal összehasonlító és gondosan kiveséző műre számítanak, csalódniuk kell. A Tennessee Williams Hollywoodba megy ennél jóval több: komoly tanulmány, ami az intermediális megközelítést és Lacant alapul véve új dimenzióját tárja fel az adaptációelméleteknek.

Ahhoz, hogy Dragon könyvét száz százalékig élvezni tudjuk, előbb át kell rágnunk magunkat egy rendkívül összetett elméleti bevezetőn, amiben a szerző vázolja módszertanának főbb lépéseit, különös figyelmet fordítva a mediális törés fogalmára, ami a későbbiekben az elemzett művek vezérfonalává válik. A felépítés a továbbiakban a tanulmányok és disszertációk bevett formáját követi: az elmélet bizonyítása és alkalmazása Williams filmjein keresztül történik, amik a történet részletes felidézésének következtében még azok számára is érthetőek maradnak, akik nincsenek tisztában az elemzett drámákkal és adaptációikkal. A tematikus vizsgálat során olyan, elsőre talán meredeknek tűnő, de a gondolatok részletes kibontását követően megfontolandó elméletet kapunk, amik az újabb és újabb, a vizsgálatba bevont művekkel kiegészülve egy logikus és kézzel fogható képet rajzolnak ki Williams munkásságáról.

Ahelyett, hogy egy drámát és filmet egymással párhuzamosan, pontról-pontra történő, a legapróbb eltéréseket is részletesen boncolgató eszmefuttatást olvasnánk, a hangsúly az intermediális kapcsolatokra és azok hasonlóságára helyeződik. Dragon az írott szöveg felsőbbrendűségének hangsúlyozása helyett egyenlőnek tekinti a két médiumot, így lehetővé válik az egymással való dialogizálás vizsgálata is. Mindemellett érdekességként tiszta képet kaphatunk arról is, hogyan sikerült a filmadaptációknak az igen gyakori és visszatérő motívumként szerepelő homoszexualitás témáját átformálniuk és így keresztüljuttatniuk az ötvenes évek szigorú cenzúrájának rostáján.

A Tennessee Williams Hollywoodba megy így kiváló olvasmány azoknak, akik egy új aspektusból szeretnék megközelíteni a drámaíró adaptációit, akik azonban jobban kedvelik a hagyományos, populárisabb megközelítéseket, kevésbé fogják örömüket lelni benne. Mivel a könyv ingyenesen letölthető e-book formájában jelent meg, bárki szabadon hozzáférhet a következő linken, akinek a fentiek alapján felkeltette kíváncsiságát, és nem ódzkodik a képernyő előtti olvasástól:

http://ebooks.americanaejournal.hu/books/tennessee-williams-hollywoodba-megy/

Dragon Zoltán: Tennessee Williams Hollywoodba megy
AMERICANA eBooks, 2011

 

Zsély Csilla

2007 szeptemberétől koptatom az ELTE-BTK filmes tanszékének padjait, és mint minden rendes bölcsész, én is igyekszem mindig (legalább) két lábbal a föld felett járni. Habár a filmezés gyakorlati oldala mindig is jobban foglalkoztatott (az amatőr filmkezdeményezéseket mostanra már szerencsére leváltották a kiforrottabb művek), 2009 őszén egy szép napon mégis az írásra adtam a fejem, és megpályáztam egy helyet az akkor épp munkaerő-frissítésen munkálkodó Filmtekercsnél. Azt pedig, hogy a filmezés és az arról való írás milyen békésen megfér egymás mellett, mi sem bizonyítja jobban, minthogy újabban már szorgosan igyekszem elsajátítani a sajtóakkreditációk minden csínját-bínját, mint a fesztivál rovat vezetője.

Filmek: Az animációs filmek iránti már-már beteges rajongásom talán életem első moziélményére, a Toy Story 1996-os megtekintésére vezethető vissza, a forma iránti lelkesedésem azóta töretlen, és újabban egy animációs blog elindításához vezetett. Egyébként nagyjából mindenevő vagyok, bár szívszaggató melodrámák, kaszabolós horrorok és zombifilmek kerüljenek. Abszolút kedvencként Tim Burtont említeném, A majmok bolygója kivételével.

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..