Magazin Papírfény

Visszafogott eposz – Walter Isaacson: Steve Jobs

walter_isaacson_steve_jobsKülönleges életrajz: szigorúan szerkesztett, óriási kutatómunkán alapuló, tartalomgazdag írás Jobs személyes jóváhagyásával, mégis éles őszinteséggel.

2011-ben egy furcsa könyv jelent meg a világ sikerlistáin: egy Steve Jobs-életrajz alig 19 nappal a vállalatvezér halála után. A látszat ellenére szó sem volt arról, hogy valaki összecsapta volna a könyvet morbid haszon reményében – Walter Isaacson akkor már évek óta dolgozott Steve evangéliumán.

Isaacson korábban a Time főszerkesztője és a CNN elnöke volt, ami az újságírás világában magasabb fajta isteni rangot jelöl. Sikerkönyvei között szerepelt három biográfia is: Kissinger életrajza (fölöttébb bátor választás garantált politikai gyűlölködéssel minden oldalról), Benjamin Frankliné (szintén érzékeny téma az USA alapító mítoszairól), és az Einstein: egy zseni élete és világa (amihez pedig tudománytörténeti elmélyedést feltételez). Nem meglepő, hogy egy ilyen kaliberű embert választott Jobs az életrajzhoz: a perfekcionista vezér semmi kevesebbhez nem adta volna az áldását.

Isaacson könyve ugyanis különleges életrajzi írás: a halálosan beteg Steve Jobs kifejezett felkérésére készült, két év során több, mint negyven személyes beszélgetés alapján – és ehhez járult a több mint száz, családtaggal, barátokkal, ellenségekkel, versenytársakkal és kollégákkal elkészített interjú is, amiket Jobs bátorított és amihez teljes őszinteségre kérte a résztvevőket. Jobs maga nem olvasta és nem ellenőrizte a könyvet – tökéletesen megbízott a szerzőben. (Jellemző dizájn-szemléletére, hogy a borító jóváhagyásához viszont ragaszkodott: Albert Watson fényképe és a szigorúan Helvetica betűtípus is az ő döntése.)

steve_jobs_1

A könyv 2011 legsikeresebb kiadványa lett az Amazonon, a késői (októberi) megjelenés ellenére. Világszenzációvá vált: minden eladási rekordot megdöntött az életrajzi kategóriában. Ezt csak részben magyarázza a vállalatvezér-szupersztár jókora médianyilvánosságot nyert halála, és a könyv szerencsés időzítése. Fontosabb, hogy a Steve Jobs egy valóban kiváló életrajz: óriási kutatómunkán alapuló, tartalomgazdag írás.

A több mint 600 oldalas könyv minden lapja sűrű. Isaacson szigorú szerkesztői szemmel írhatta a könyvet – alig van benne üresjárat, fölösleg szinte semmi, az események egymásutánja tiszta, a nézőpontok eredete világos, az egész könyv oly könnyen olvasható, mint egy regény, pedig tömörsége (és mérete) szakkönyvekére emlékeztet. Ennek a nagyon világos írásmódnak egyetlen hátránya a szárazság: nincs szövegstílus. Komolyan – tankönyvekben is olvastam már színesebb szöveget.

A szárazságért azonban kompenzál a Jobs életét végigkísérő megszámlálhatatlan érdekesség és furcsaság – ki szokták emelni például a pillanatot, amikor a félig öntudatánál lévő Jobs letépi az arcáról a kórházi légzőmaszkot, mert nem tetszik neki a dizájnja, de a könyv telis-tele van a hasonlóan meghökkentő pillanatokkal. És kompenzál a korszakok és életévek hangulata, a színfalak mögötti játszma érdekessége, a rendkívüli pillanatok mögött meghúzódó élet sodra is – ez nem egy anekdota-gyűjtemény, hanem a legjobb fajta, mély életírás.

Michael Fassbender Steve Jobs szerepében
Michael Fassbender Steve Jobs szerepében

Ebben a stílusbeli aszketizmusban van is valami a főszereplő életfilozófiájából. Jobs sem törekedett önmagukért való sziporkákra: termékei külső-belső tökéletességével akarta meghódítani a világot.

Ami mind mégsem jelenti azt, hogy a Steve Jobs egyöntetű sikert aratott volna (persze, ellentmondásos személyiségről sohasem fog születni konszenzusos mű). A könyv, akárcsak a belőle készített film, Jobs számos ismerőse szerint túl kemény. „Nem is tarthatnám kevesebbre” – nyilatkozta Jony Ive, az Apple vezető dizájnere. „Óriási kár” Jobs számára – mondta Tim Cook, Jobs utóda az Apple élén. Az Apple a CEO halála óta azon van, hogy a rideg, excentrikus látnok-üzletember képét valami melegebbé, barátságosabbá varázsolja (oda is álltak egy most megjelent, Jobsról jóval pozitívabb képet festő életrajz mögé). Aztán az Aaron Sorkin forgatókönyvéből Danny Boyle rendezésében és Michael Fassbender főszereplésével elkészült Steve Jobs-filmmel kapcsolatban is ugyanilyen kritikák láttak napvilágot – „Steve együttérző oldalát nem ábrázolták”, mondta Edwin Catmull, a Pixar elnöke; „a filmbeli Steve Jobs nem az az ember, akit ismertem, Sorkin kiválogatta és felerősítette a legrosszabb vonásait”, háborodott fel Walt Mossbert újságíró.

Pedig a Steve Jobs nagyon is megértő könyv abban az értelemben, hogy bár nem mosdatja főszereplőjét, nem is ítéli meg. Isaacson talán arra jött rá egy 18. és egy 20. századi politikus és egy tudomány-forradalmár életrajz-írásából, hogy nem bírálhatjuk egykönnyen azokat, akik a mi élettapasztalatunktól gyökeresen eltérő körülmények között (és a mi vágyainktól gyökeresen eltérő ambícióval) haladnak a világban. Steve Jobsot nem érdemes magyarázni (értékelni, mentegetni, kárhoztatni), csak bemutatni. Micsoda eposz az élete még ebben a visszafogott szemléletben is!

[author_bio author=”havasmezoi”]

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com