Magazin Papírfény

Zombiként a világ – Isaac Marion: Eleven testek

eleventestek“M szerint a zombilét legnagyobb iróniája, hogy minden olyan vicces, de az ember mégsem tud mosolyogni, mert rég lerohadt az ajka.”

R egy ideje eléggé beszürkült. Ugyanazokat az unalomig ismert köröket rója, ugyanazokkal az arcokkal találkozik, akikkel rendszerint ugyanazokat dolgokat csinálják minden egyes nap. Tulajdonképpen semmi sem történik körülötte, ami kicsit is felrázná. Nem mintha ez olyan rettenetesen rossz lenne, de azért a jótól is messze van. Ha bepillantást nyerünk R gondolataiba csinos kis identitásválság körvonalazódik, ami minden percét beborítja. Hát igen…, ilyen az ha az emberből zombi lesz. Nem él, de meghalni sem tudott igazán.

R egy kicsit azért különbözik a többi zombitól. Egyrészt nagyon unatkozik, és valamiféle változásra vágyik. Ez legtöbbjükre nem igazán jellemző. (Persze túl sok ötlete azért neki sincs, hogy hogyan kellene a hőn áhított változást összehozni.) Másrészt valószínűleg ő a legbeszédesebb félholt a környéken, ahol lakik. Ha jó napja van, négy összefüggő szótagot is ki tud nyögni. Ráadásul valamivel jobban is néz ki sorstársainál, nagyjából úgy mint egy harminc év körüli fickó, akinek nagyon rossz estéje volt, ráadásul négy napja egy szemhunyást sem aludt.

Na szóval, R és társai darálják a posztapokaliptikus zombihétköznapokat, miközben az emberiség megmaradt része betonfalak és fegyverek mögé rejtőzik és sok szempontból épp olyan megcsonkított életet él, mint a félholtak. Lényegében ez az alapszituáció, amit az elsőregényes Isaac Marion könyve első pár oldalán felvázol. Ami talán a legmegkapóbb ebben a részben az Eleven testek világa és a saját valóságunk között világosan meghúzott, helyenként szomorú, ám legtöbbször nagyon is vicces és összekacsintósan ironikus szociálpszichológiai párhuzam, amely során az író olyan direkt homályzónákat teremt, amivel óhatatlanul rábírja az olvasót, hogy kérdéseket tegyen fel magának a saját életével kapcsolatban, illetve hogy megpróbálkozzon az élet szó újradefiniálásával. Mindezt meglehetősen szórakoztató stílusban.

Az ötletes párhuzamláncolat egészen a könyv végéig építkezik, miközben a felszínen egy humorral és romantikával bőségesen átitatott történet bontakozik ki, ami tulajdonképpen arról szól, hogy két fiatal hogyan próbál kilépni két erősen patriarchális társadalom által kialakított keretek szorításából, hogy aztán együtt egy számukra elfogadhatóbb életet kezdhessenek. A helyzet pikantériája, hogy egy eleven lány és egy zombi fiú románcáról van szó, Marion pedig nem hagyja ki a helyzetben rejlő ziccereket.

eleventestek2Ahogy a vámpír eljutott Nosferatutól a Twilight vámpírlimonádéig, úgy nem meglepő, hogy a napjainkban oly népszerű zombitörténetek között is megjelent egy romantikus darab. Akárhogy is, egy nagyon szerethető, intelligensen felépített és helyenként moralizáló kötetről van szó, ami nagy valószínűséggel meg fogja lepni az olvasókat. Azokat is, akik már látták a filmet, ami ugyan igyekezett hű lenni a regényhez, de elég sok mindent nem tudott a vászonra vinni a regény értékeiből.

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann az ELTE-n szerzett MA diplomát filmelmélet és filmtörténet, illetve történelem szakokon. Érdekli a streaming platformok világa. Szívesen készít interjúkat. Szabadidejében fotózik, néhány képe az oldalon is látható.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com