maxresdefaultÖtödik egész estés animációs filmjében, A kis kedvencek titkos életében az Illumination Entertainment és a Universal Pictures feltárja, mit művelnek kis kedvenceink otthon nap mint nap, miután mi elmentünk dolgozni vagy iskolába. Az új animációs vígjáték rendezője a két Gru filmet is jegyző Chris Renaud.

Egy nyüzsgő manhattani bérházban akkor tör ki az igazi élet, amikor a kétlábúak reggel kirajzanak. A megannyi csíkos, szőrös, tollas házikedvenc megkezdi a maga nyolcórás munkanapját. Összejönnek dumcsizni, rosszindulatú pletykákat osztanak meg a gazdáikról, gyakorolják egymás előtt, hogyan kell minél cukibban kunyizni jutifaliért és nézik a legjobb valóságshow-t, az Animal Planetet.

Max, az elkényeztetett terrier a legmenőbb négylábú a házban, ideális a kapcsolata örökbe fogadó gazdájával, Katie-vel. Csakhogy a csupaszív Katie újabb megmentett állatot hoz a házhoz Duke, a hatalmas termetű, bozontos és hebrencs keverék személyében. Max meglepődik, amikor Katie közli vele, hogy Duke az új testvére, és még jobban elcsodálkozik, miután Duke azonnal birtokba veszi a játékait és az ágyát, mert az a meggyőződése, hogy ők ketten ezentúl mindenen testvériesen megosztozva élik majd világukat.

Hirdetés

Max igyekszik védeni az érdekeit, Duke viszont – aki igazából jó kutya, csak nehéz gyerekkora volt – nem érti ezt a törekvését, és attól tart, hogy új tesója ki akarja túrni. Duke egy dologban biztos: nem mehet vissza a menhelyre, ahonnan éppen hogy csak sikerült kiszabadulnia.

69561-A-kis-kedvencek-titkos-elete-2016-kep-4Kettejük konfliktusa az utcán eszkalálódik, és hamarosan az állatrendészet furgonjában találják magukat, útban a menhelyre. Ekkor lép közbe a cuki, habár nem is kicsit zizzent Hógolyó nevű nyúl, aki az utcára tett házikedvencek vezére. Kirakott Kedvenceknek hívják magukat, és most a vérnyúl vezetésével rajtaütnek a furgonon, hogy megmentsék egyik társukat. Max és Duke számára adott a lehetőség, hogy szabadulásukról tárgyaljanak.

Hógolyó azt kéri cserében, hogy az ő irányítása alatt csatlakozzanak a Kirakott Kedvencek seregéhez, akik a csatornában rejtőzködve élnek és bosszút forralnak szívtelen egykori gazdáik ellen.

Amikor Hógolyó rájön, hogy Maxnak és Duke-nak van gazdája, akit ráadásul szeretnek is, és luxusban éltek, rájuk uszítja a bandáját, akik végigkergetik őket New York Cityn. A két újdonsult testvért csak ösztöneik menthetik meg a veszedelemtől: hogy biztonságba juthassanak, keresztül kell verekedniük magukat a városi dzsungel megannyi akadályán, ráadásul még mielőtt Katie hazaérne.

 

Az ötlet

Chris Meledandri, aki az Illumination Entertainment alapító vezérigazgatójaként a céget rövid idő alatt a legsikeresebb animációs filmek gyártójává fejlesztette, így emlékszik vissza A kis kedvencek titkos élete megszületésére: „Az inspiráció onnan jött, hogy nálunk a családban kisgyerekkorom óta mindig is voltak állatok. Macskával, kutyákkal és madarakkal nőttünk fel, és amikor szülő lettem, rájöttem, hogy szoros érzelmi kötelék alakult ki közöttünk. Amikor hazafelé vettük az irányt, arra gondoltunk, mennyire fognak nekünk örülni, és az is eszünkbe jutott, mennyit rosszalkodhattak, amíg távol voltunk. Azon kaptuk magunkat, hogy faggatjuk őket, mi mindent csináltak egész nap.”

„Meglepett, hogy nem csak engem érdekelt a kis kedvencek magánélete – folytatja a producer. – Amikor észrevettem, hogy így tekintek rájuk, kiderült, hogy mindenki másnak is ilyen az attitűdje az állatai irányában. Mindegy, hogy ez valódi érzelmi élet-e, vagy csak kivetítjük rájuk… Borzasztóan érdekelt, hogy mit csinálnak és gondolnak, amíg nem vagyunk otthon.”

Meledandri az Illumination Santa Monica-i főhadiszállásán dolgozik Kaliforniában, míg a cég másik vezetője, Janet Healy, akivel a cég összes sikeres filmjét készítette, a vállalat produkciós részlegét, az Illumination Mac Gufft vezeti Párizsban. A cég minden koncepciója Healy teljes bevonásával öltött alakot, hangsúlyozza Meledandri: „Janet a lehető legjobb produkciós partner, akit csak el tudok képzelni, és most is több projekten dolgozunk. Minden filmünkben tükröződnek vezetői képességei, kreativitása és energiája.”

Healy azonnal rákattant a Kis kedvencek alapötletére: „Rengeteg tulajdonságot vetítünk bele a háziállatainkba, hogy olyanná váljanak, amilyennek látni akarjuk őket. Még ha ezek a tulajdonságok nincsenek is meg, azt akarjuk hinni, hogy van egy teljes, titkos életük, aminek mi nem vagyunk a részesei. Amikor Chris előállt ezzel a high-concept ötlettel, azonnal tudtam, hogy telitalálat.”

Cinco Paul & Ken Daurio összeszokott szerzőpáros, ők írták az Illuminationsnek a Gru 1-2-t és a Loraxot. Meledandri és Healy őket kérték meg, hogy a kis kedvencek ötletéből fejlesszenek forgatókönyvet. Ám aztán neki kellett látniuk a Gru 3-nak, így Brian Lynch (Minyonok, Hopp!) vette át tőlük a feladatot.

Meledandri meg tudja mondani, hogy az egyes karaktereket melyik kollégája kedvencéről mintázták. „Ha valakinek volt egy jó kisállatos sztorija, beleraktuk a filmbe. Nagy örömmel figyeltem, ahogy mindenki hozza a maga tapasztalait, legyen szó gyerekkori kis kedvencről vagy mostaniról.”
„Az első kis jelenet, amit Chrisnek felvázoltam, a kutya, amint lesi, hogy a gazdája elmegy otthonról – meséli Daurio. – Rögtön fogja a kajáját, bevágja a szemétbe, és keres magának valami finomabbat a hűtőben. Ez a jelenet gyökeret vert a fejünkben, és meghatározta az egész film hangulatát.” (A kutyából az elkészült filmben már Chloe, a nagy, kövér macska lett. – a ford.)

„Az Illumination filmjei stílusának lényege, hogy rengeteg nevetést ötvözünk nagy érzelmekkel – magyarázza Paul, hogyan dolgozik együtt Daurióval. – Azt akarjuk, hogy a közönség jókat nevessen, de egy kicsit meg is ríkatjuk őket.”

A szerzőpáros egy New York-i bérházat képzelt el a történet színhelyéül. „Ez elég korán eldőlt – magyarázza Paul. – Így jó sok házikedvencet gyűjthettünk és bulizhattak, amikor a gazdáik elmentek hazulról. Pletykálnak, a vécécsészéből isznak és csupa olyan dolgot művelnek, amit nem tennének, ha a gazdi látná.”38850-A-kis-kedvencek-titkos-elete-2016-kep-3

Lynch már harmadszor dolgozott együtt Meledandrival, és nagyra értékeli, hogy a producer számára a karakterek a legfontosabbak. „Chris mindig azt mondja, a sztorit meg a helyszíneket majd később összerakjuk – magyarázza a forgatókönyvíró. – Először dolgozzuk ki a főszereplő jellemét, találjuk ki, mi történt vele, mit tudjon róla a közönség és mit érezzen vele kapcsolatban.”

„Ez a film voltaképpen arról szól, mennyire szeretjük a háziállatainkat – folytatja Lynch. – Nem érdekes, mi minden történik velük, haza kell térniük, hogy ott legyenek, amikor a gazdájuk megérkezik. Akármilyen őrült kalandokba keverednek, az a nap fénypontja, amikor a gazdi hazaér.”

Az a jelenet, amikor Max gazdája hazahozza Duke-ot a menhelyről, nem véletlenül került be a filmbe. „Max úgy érezhetett, mint a kilencéves kisfiam, amikor a feleségemmel meghoztuk a kisöccsét a kórházból – nevet Meledandri. – Ez meg honnan jött? Ki hívta ide? Tökéletes életem volt, mielőtt ez idekerült, és semmit nem akarok vele megosztani, ami az enyém!”

 

Állatok mint ihletforrás

„Az egyik legnagyobb örömet az okozta a film készítése közben, hogy valamennyien a saját állatos tapasztatainkat jeleníthettük a történetben – meséli Meledandri. – Nekünk is két rosszcsont kutyánk van, és gyakran becsérkésszük őket, amikor azt hiszik, hogy nem vagyunk otthon. Mindig jól lebuknak, mert a saját titkos életüket élik.”

„Amikor reggel elmegyünk otthonról, az ajtóból figyelik, hogyan húzzuk el a csíkot – folytatja a producer. – Aztán rohannak a konyhába, felugranak az asztalra, és az utolsó morzsát is felposzívózzák róla. Aztán bevonulnak a hálószobába, és alszanak egyet a párnáinkon. Ha ez nem lenne elég, bizonyos fajta együttműködést alakítottak ki a papagájunkkal, amit nem tudok megfejteni. Nagyon sokat barátkoznak a szomszéd kutyákkal is a kerítésen keresztül, és folyton összeesküvéseket szőnek. Ha nem figyelünk oda, elrohannak és képtelenek vagyunk utolérni őket. Aztán amikor három óra hajkurászás után végre megvannak, folyik rólunk a víz, és törhetjük a fejünket, mi üthetett beléjük.”

Max külseje erősen emlékeztet Meledandriék drótszőrű terrierjeire. Mivel Renaud és Meledandri nagy madárrajongók is, egy Cukcsi nevű szereplő is megjelent a Kis kedvencekben. Ő az egyetlen karakter, aki nem beszél, hanem csak csipog.

A stáb tudta, nemcsak ők lelik nagy örömüket abban, hogy a film szereplőit igazi állatokról mintázták, hanem a közönség is fel fogja majd ismerni a karakterekben a maga kedvenceit. Az egyik legemlékezetesebb jelenet az volt, amelyben Max és Duke a parkban figyelnek egy embert a padon, amint szendvicset eszik. Látszik a szemükön, mennyire szeretnék azt a szendvicset, és a stáb tagjai tökéletesen át tudták érezni a helyzet drámaiságát, mert az ő kutyáik is pont így kunyiznak ételért. Még számos más olyan jelenet volt, amely valamilyen személyes tapasztalatból fejlődött ki, de mindenkiben rezonanciát tudott kelteni.

 

A karakterek animálása

A stáb számára létfontosságú volt, hogy megtalálják a megfelelő egyensúlyt: a karakterek viselkedése nem szállhatott el teljesen, hogy a mese hihető legyen, ugyanakkor nem akarták szimplán állatokként kezelni őket. „Néhány házikedvenc zenél, mások vágykiteljesítő fantáziákat dédelgetnek – magyarázza Renaud. – Például Cukcsi néz egy filmet a tévében, és úgy csinál, mintha ő is a vadászgépek között repülne. A házikedvencek élénk lelki életet élnek, hiányzik nekik a gazdájuk, mindig valamilyen kaja után sóvárognak és álmodoznak.”

A dizájn- és animációs folyamatban minden lépést Healy producer irányított, rendkívül nagy precizitással. „Párizsban Janet és ottani partnercégünk, a Mac Gruff vezetője, Jacques Bled vették kezükbe a dolgokat – magyarázza Meledandri. – Ezt a céget megvettük, és mára teljesen integráltuk az Illumination Mac Gruffba. Ez a legjobban irányított stúdió, amit csak el tudok képzelni.”

A látványtervező minden film egyik legfontosabb alkotótársa, esetünkben Eric Guillon volt a stúdió titkos fegyvere. Már a Minyonok és a Gru látványvilágát is ő álmodta meg. Nem csupán a Kis kedvencek elkészítésében játszott kulcsszerepet, de ő a látványtervezője a stúdió következő nagy dobásának, az Énekelj! című animációs musicalnek is. (Hazai bemutató: 2016. december 22.).

Új-előzetest-kapott-A-kis-kedvencek-titkos-élete

„Eric mindig meg tudja ragadni, mire vágyik a rendező a karakterrel kapcsolatban, aztán a maga részéről hozzáadja azokat a különleges tulajdonságokat, amelyeknek köszönhetően a karakter teljesen egyedivé válik, amilyennel a néző még soha nem találkozott” – mondja Meledandri.

A film karakteranimációs vezetői, Julien Soret és Janathan del Val így mutatják be feladataikat: „A film különleges látványvilága azon alapul, hogy stilizáltuk a leginkább felismerhető kutyafajtákat – mondja Soret. – A rendezők azért vágytak ilyen jól ismert fajtákra, hogy a nézők felismerhessék bennük a saját kis kedvenceiket.”

„Minden karakter különbözik a többitől, és megvan a maga sajátos karizmája – teszi hozzá del Val. – Arra törekedtünk, hogy valamennyi szereplőnek önálló és azonnal megkülönböztethető személyisége legyen.”

Az alkotók egyik fő célkitűzése az volt, hogy ne csak a főhősök, hanem a háttérkarakterek is fontos szereplői legyenek a filmnek. A karakterközpontúságot mindig is hangsúlyozó Meledandri szerint végtelen számú felfedezést tehetünk, valahányszor megnézzük a filmet: „Amikor valaki először megnézi a Kis kedvenceket, élvezi a pörgős történetet és megismeri a főhősöket. De ha megint odaül a vászon vagy a képernyő elé, észrevesz egy csomó olyan dolgot, ami először elkerülte a figyelmét. Amikor elkészítünk egy mozit, folyamatosan újra és újra megnézzük. Három és fél év alatt 30-40-50-szer is látunk egy-egy jelenetet, és nem fáradunk bele. Mindig fel tudunk fedezni valamit, ami előzőleg még észrevétlenül belesimult a háttérbe.”

 

Manhattan megtervezése

Amikor eldőlt, hogy a történet helyszíne New York lesz, Reanud a város romanticizált változatát képzelte el. A metropolisz végül ideálizált őszi pompájában került a nézők elé. Az idealizált Manhattan lélegzetállító építészeti alkotásokkal és buja őszi lombokkal nyűgözi le a nézőt.

„A járdák és a padok textúrája olyan részletgazdag, hogy szinte ott járkálunk szülővárosom, New York utcáin – mondja Meledandri. – Itt összegződnek azok az eredmények, amelyeket korábbi filmjeink során elértünk. Eric Guillon látványtervezőnk először arra koncentrált, hogy a szereplők minél részletgazdagabbak legyenek. Ha Hógolyó bundáját nézzük, olyan érzésünk van, hogy akár meg is tudnánk érinteni, miközben ezek a hihetetlen finom részletek erősen stilizált világban élik életüket, ahol a szereplők karikatúrák. A részletek ugyanakkor nem fotorealisztikusak. Hiszel a mesében, mert minden egyes részlet a helyén van, ugyanakkor tudatában vagy annak, hogy ez egy fantáziavilág.”

A nézők azért tarthatják hitelesnek a filmbeli New Yorkot, mert olyan figurák elemelt változataival van benépesítve, amelyeket bárki láthat, ha kinéz az ablakon. Az animáció egyik csodája az, hogy a valóság egy bizonyos szintjét képes összeházasítani a határtalan művészi fantáziával.

New Yorkot a közönség a főhős, Max szemével látja. „Az ő nézőpontját vettük alapul – mondja Healy porducer. – A Minyonok dizájnelemeiből indultunk ki, de továbbmentünk egy lépéssel. A mi New Yorkunk inkább Óz csodálatos földje, semmint a minyonok hatvanas évekbeli stilizált világa. Az őszi New Yorkba kalauzoljuk a nézőt, ahol káprázatos narancs, arany meg vörös színek ragyognak. Minden idealizált és stilizált. Majdnem valamennyi külső jelenetben ott vannak a háttérben a felhőkarcolók. Égbe törnek, elegánsak és romantikus jelleggel vannak felruházva.”

Renaud rendező 14 éve él New Yorkban, ezért van mit mondania a témáról: „Azt szerettük volna, hogy a mi New Yorkunk elképesztően magas legyen, ezért az Óz-beli Smaragdvárosból indultunk ki, csakhogy a mi metropoliszunk alabástrom, fehér, ragyog és égig ér. Az ősz pedig arra volt jó, hogy gyönyörű színekkel dolgozhassunk.”

„Az volt a cél, hogy ne csak a szereplők legyenek izgalmasak, hanem a környezetük is – veszi át a szót Colin Stimpson művészeti vezető. – Emlékszem, amikor először jöttem New Yorkba, elképedtem, mekkora az épületek mérete, és ezt akartuk megragadni a filmben is.”

the_secret_life_of_pets_screenshot_20160801122122_3_original_1150x645_cover

Stimpson és munkatársai a film látványvilágát úgy komponálták meg, hogy mindent „kiskedvenc-perspektívából” tárjanak a nézők elé. „Mivel zömmel kutyák és macskák a film szereplői, azokra a részletekre kellett koncentrálnunk, amelyek járdaszinten vannak. Megmutatjuk, milyen a talaj meg az ajtó aljának a textúrája, amire a hétköznapokban nemigen szoktunk odafigyelni.”

Az alkotók ügyeltek arra is, hogy ne csak kutyaperspektívából mutassák meg a várost. „Amikor először találkozunk New Yorkkal, a város felett repülünk – mondja a képkompozícióért felelős Céline Allegre. – Hatalmas panorámát tárunk a nézők elé. Csillognak az ablakok és a vizek hullámai, a látvány rengeteg rétegből tevődik össze, és egy pillanatra a napsugár is fellobban.”

, , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments