A Mission: Impossible sorozat ötödik része újradefiniálja a lehetetlen fogalmát. Kasszát robbant, és látványos akciójelenetekkel varázsolja el nézőit. Lássuk, hogyan készült a pentalógia utolsó darabja!
A Mission: Impossible franchise voltaképpen a kasszarobbantó kezdetektől nemcsak arra törekszik, hogy megfeleljen a közönség elvárásainak, hanem jópár merész csavarral igyekszik is felülmúlni azokat, minden alkalommal más és más módon. A Mission: Impossible kultikus tévésorozatként kezdte pályafutását a hatvanas években, s mire beköszöntött a 21. század, kulturális fenoménné vált – olyan filmes eseménnyé, ahol a klasszikus kémdráma kreatív akciójelenetekkel társul, amelyek azonnal legendává válnak.
Cruise immár ötödik alkalommal játssza Huntot és ötödször producere a filmnek, s ez ismét nagyszerű lehetőséget nyújtott számára, hogy kipróbálja, milyen újabb dimenziókkal tudja gazdagítani a karaktert és a szofisztikált kémthriller műfaját. Minden egyes Mission: Impossible-filmmel szereti még tovább feszíteni a húrt.
„Valahányszor úgy érzem, hogy ez már megvolt, vagyis megcsináltunk minden meredek akciójelenetet, amit csak lehetséges, a következő film új kihívásokat tartalmaz minden téren – mert nem csak az akciójeleneteket, hanem a cselekménybonyolítást és a karakterek fejlődését illetően is folyamatosan tovább akarunk lépni – magyarázza Cruise. – Számomra egy igazi Mission-film nem csupán akcióból meg feszültségből áll – bár kétségtelenül szeretünk újításokat bevezetni ezen a területen. A lényeg az akció, a bonyodalom és a humor megfelelő kombinációja, ami lélegzetelállító élménnyé olvad össze a közönség számára.”
„A lényeg az akció, a bonyodalom és a humor megfelelő kombinációja…”
Amióta 1966-ban elindult a sorozat, A Mission: Impossible cselekménye mindig a körül forgott, hogy könyörtelenül ketyeg az óra – mindjárt lejár az idő, gyorsan meg kell akadályozni a halálos összeesküvést. A filmes franchise-ban egész filozófiát építettek erre az ötletre: a hatalmas nyomás arra készteti Huntot, hogy még kreatívabb legyen, minden tudását és erejét arra összpontosítsa, hogy véghezvigye küldetését.
Ez komoly kihívást jelentett Cruise és mindazok a számára, akik az évek során csatlakoztak a filmkészítő csapathoz, de egy cseppet sem bánják. „A Mission: Impossible nem egyszerűen franchise, hanem egész ethosz a maga nemében – mondja Jake Myers executive producer. – Szerintem ezért olyan népszerűek ezek a filmek: a közönség tudja, hogy epizódról epizódra tartalmasabb élményt fog kapni, mint azt megelőzően.”
Az előző részben, a Fantom protokollban Hunt magányos farkasból egy csapat vezetőjévé fejlődött, most pedig kemény próbát kell kiállnia ebben a minőségében. Meg kell akadályoznia, hogy az IMF tagjai összevesszenek, miközben a fő feladat, hogy megóvja a világot a Szindikátustól. „Ez a rész arról szól, milyen bonyodalmakat okoz, ha veszélybe kerül a barátság, amikor hihetetlen nyomás nehezedik a csapat tagjaira – mondja Cruise. – Kiben bízhatsz, és kiben nem szabad megbíznod? Ki az, akire tényleg számíthatsz, amikor elszabadul a pokol? Ki lesz képes megőrizni a nyugalmát, amikor röpködnek a golyók? És hogyan tud együttműködni a csapat, hogy teljesíthesse küldetését? Szerintem a Titkos nemzet arról szól, miként tud kiteljesedni a csapatmunka, amikor a gonosszal kell szembeszállni.”
„Ethan sokat fejlődött – folytatja Cruise. – Ügynökként és emberként egyaránt. Megtanult odafigyelni másokra, miközben továbbra is az ösztönei szerint cselekszik. Most már jobban megérti az embereket, önmagát is beleértve. Mindig is úgy tekintettem rá, mint aki bármilyen veszélyes helyzetből ki tudja vágni magát, és addig nem nyugszik, amíg el nem éri az általa helyesnek tartott célt. Mégsem szuperhős, hanem nagyon is ember.”
Ethan emberségének komoly próbát kell kiállnia, amikor szembetalálja magát ellenségével, aki pontosan ellenkező alkat – olyan kém, aki sutba vágta az erkölcsi iránytűjét. „Ethan és csapata rémisztő ellenséggel kénytelen megküzdeni, aki méltó ellenfelük és minden tekintetben próbára teszi őket: fizikailag, intellektuálisan és érzelmileg is – mondja Cruise. – Rögtön a film első másodperceiben megkezdődik Ethan és csapatának vesszőfutása. Az akciók intenzívek, a Mission: Impossible hagyományainak megfelelően, de a sok feszültség közepette rengeteg a humor és a romantika is.”
Christopher McQuarrie és az M:I öröksége
Minden rendező, aki filmet készít a Mission: Impossible franchise-ban, leteszi a maga névjegyét. Bár mindenki ugyanazzal az ikonikus főhőssel és a „szorít az idő” típusú cselekménnyel dolgozik, az eltérő stílusok és árnyalatok valamennyi új kalandot egyedivé és meglepetésekkel telivé teszik. „Tom már nagyon korán határozottan eldöntötte, hogy azt szeretné, ha minden epizódot másvalaki rendezne – mondja J.J. Abrams producer. – Azt akarta, hogy valamennyi rész a maga kreatív életét élje, ezért annak ellenére, hogy a filmek sorra a kémthriller műfaji határain belül maradnak, mindnek megvan a saját karaktere és személyisége. A közönség mindig megkapja a kedvenc karaktereit, a lenyűgöző főgonoszt és az elképesztő akciójeleneteket, de ez valamennyi alkalommal friss és új minőséget jelent.”
Ezúttal Christopher McQuarrie állt csatasorba, hogy feszes és izgalmas kémthrillert rendezzen. A munka a forgatókönyvvel kezdődött.
„Ebben a filmben össze akartam hozni az álomcsapatot, hogy az IMF valamennyi fontos tagja visszatérhessen – meséli a rendező. – Az előző négy filmnek eltérő volt a csapatdinamikája – most vissza akartam nyúlni a gyökerekhez, egyfajta supergroupot hozva létre.”
McQuarrie azt is célul tűzte ki, hogy új területet hódítson meg a sorozat számára. „Két olyan dolog ugrott be, ami korábban még nem volt: az egyik egy olyan főgonosz, aki valódi fizikai fenyegetést jelent Ethan számára, a másik pedig egy erős, független nő, aki méltó versenytársa a főhősnek. Olyan nőt akartam, aki egyenrangú vele. Eddig a nőknek funkcionális szerepe volt a sorozatban, Ilsa Faust viszont némiképp változtat ezen a felálláson.”
A titokzatos Ilsa Faust figyelmezteti Ethant, hogy a Szindikátus milyen óriási fenyegetést jelent. A Fantom protokoll végén röviden megemlítik, hogy a Szindikátus felderítése lehet az IMF következő küldetése, McQuarrie pedig ezt a szálat gombolyította tovább.
„Először Tommal úgy gondoltuk, hogy nem akarunk a Szindikátussal foglalkozni – meséli a rendező. – De minél többet küzdöttünk ellene, annál inkább beleszivárgott a forgatókönyvbe. Amint elkezdtük kidolgozni a sztorit, egyre jobban ordított, hogy pont olyan nagyszabású fenyegetésre van szükség, amilyet a Szindikátus képvisel. Kiderült számomra, hogy a Mission: Impossible franchise élő, lélegző valami, megvannak a maga elvárásai és arrafelé taszigál minket, amerre menni szeretne.”
A CIA és az amerikai kormány tagadja, hogy a Szindikátus létezne, így Hunt és az IMF ismét a klasszikus elnyomott helyzetbe kerül. „Ethan és az IMF mindig hadilábon állnak a hatóságokkal – folytatja McQuarrie. – A kormány mindig fenn akarja tartani a meglévő rendet, az IMF csapatát azonban csak az érdekli, mi a jó és mi a rossz. Filmünk nagy, nyári szupermozi tele fantasztikus látványosságokkal, de azért belecsempésztük a való világ tapasztalatait is, miszerint az igazság és a hatóságok néha nem állnak feltétlenül ugyanazon az oldalon.”
Az újoncok
A Titkos nemzet összehozza az IMF klasszikus csapatát, de új arcok is felbukkannak Ethan Hunt világában. A legfontosabb közülük az a nő, aki szó szerint lerohanja Huntot, és minden tekintetben méltó párja az ügynöknek.
Ilsa, a végzett asszonya szerepére viszonylag kevéssé ismert színésznőt választottak a film készítői. Rebecca Ferguson Svédországban született, és legutóbb a részben Magyarországon forgatott Herkulesben volt látható. Azért kapta meg a szerepet, mert óriási meglepetésnek bizonyult. „Amikor először láttam vele egy próbafelvételt, homlokegyenest ellenkezője volt annak, akit kerestem – meséli McQuarrie. – De Tommal egymásra néztünk, és azt mondtuk: ő az. Láttuk, hogy megvan benne az az energia, amit keresünk – szabad szellemű, elegáns, csupa báj és érett nőiesség. Behívtuk, hogy próbáljon Tommal, és azonnal egymásra kattantak. Mindenki csak állt és csodálkozott, milyen jól működik közöttük a kémia.”
Az egyetlen dolog, ami Ferguson szakmai tapasztalatai közül hiányzott, az akciójelenetek terén szerzett jártasság volt. „Rebeccának csak pár hete volt a felkészülésre – emlékszik vissza McQuarrie. – Ez nem túl sok idő, ráadásul bevallotta, hogy tériszonyos és klausztrofóbiás, ehhez képest egy hónappal később simán leugrott a Bécsi Operaház tetejéről. Soha nem próbálta leplezni, hogy fél, de nagyon elszánta magát, és szerintem a végén már ő maga is élvezte.”
„Ilsa a női Ethan Hunt – foglalja össze a lényeget a színésznő. – Azt szeretem ebben a karakterben, hogy kőkemény, vagány csaj, de közben nem veszíti el a nőies vonásait. Nagyon kemény és ambiciózus, mint Ethan, ám a nézők könnyen azonosulni tudnak vele rokonszenves emberi vonásai miatt.”
„A kaszkadőrkiképzés napi hat órában, heti hat napon át tartott – folytatja Ferguson. – Meg kellett tanulnom ütni, alábukni, ugrani és megfelelően mozogni. A kiképzés nagyon alapos volt, minden apró részletre kiterjedt. Ezzel egyidőben kitaláltam Isla egyedi mozgását és küzdőstílusát. Arra jutottam, hogy leginkább olyan, mint a macska, belevájja a karmait abba, aki megtámadja. Teljes lendületből támad, hogy sokkal nagyobb darab ellenfeleket is le tudjon győzni. Kiderült, hogy ez a nyers, állatias küzdőstílus nagyon is illik a karakterhez, és férfiak esetében nem láttunk még ilyet.”
Szintén új szereplő a Mission: Impossible sorozatban az Oscar®-jelölt, Arany Glóbusz- és Emmy-nyertes Alec Baldwin Alan Hunley CIA-igazgató szerepében, aki nem ad hitelt Ethan Huntnak a Szindikátus küszöbönálló támadásával kapcsolatban. Cruise megtiszteltetésnek érezte, hogy Baldwint a sorozatban üdvözölheti.
„Hunley nagyon fontos szereplője a történetnek, és Alec fajsúlyos személyiséggel gazdagítja a színészcsapatot – mondja Goldberg producer. – Még az is meglehet, hogy ő is az IMF ellensége, de nem kimondottan rosszfiú. Hazafi és a józanság szócsöve – ám nem tagadhatja azt a kényelmetlen tényt, hogy amit az IMF csinál, működik.”
A Titkos nemzet új főgonosza a legveszedelmesebb ellenség, aki csak a sorozat történetében fölbukkant. Solomon Lane, az egykori brit kém a Szindikátus megalapításával átállt a sötét oldalra. A Mission-filmek főgonoszai közül ő a legméltóbb ellenfele Ethan Huntnak.
A film alkotó ezúttal is olyan színészt kerestek, aki meglepetést jelent majd a közönség számára. Választásuk Sean Harrisre esett, akit a nézők leginkább Ridley Scott Prometheusából ismerhetnek.
„Solomon Lane a gonoszok azon családjába tartozik, akik kedvesen beszélnek, de bármelyik pillanatban képesek ölni – magyarázza Goldberg producer. – Sean játékából kiderült, hogy ez az ember veszélyes, és nem riad vissza semmitől.”
A régi csapat újra összeáll
Ethan Huntnak soha nem volt még ennyire szüksége a csapatára, s ennek folytán Jeremy Renner, Simon Pegg és Ving Rhames ismét a közkedvelt karakterek bőrébe bújhattak.
„Húsz évvel azután, hogy először játszotta Luthert, Ving úgy tért vissza, mintha azóta is erre a szerepre gyúrt volna – mondja Don Granger producer. – Ő az IMF veteránja. Luther ismeri Ethant a legrégebben, ami egyben azt is jelenti, hogy Ving ismeri Tomot a leghosszabb ideje. Szoros a barátság közöttük, ami a filmen is átjön. Jeremy a folyton ezer fokon égő akcióhős, Simon pedig az örökös humorzsák – így tesznek ki együtt egy tökéletes csapatot.”
„Az volt a cél, hogy ebben a filmben összehozzuk a Best of IMF-et – mondja Christopher McQuarrie. – Rendezőként az volt a dolgom, hogy ráérezzek minden szereplő egyéni ritmusára, és szinkronba hozzam a többiekével. Természetesen Tom volt a kiindulópont. Ő olyan mélyen belemerült ebbe a világba az évek során, hogy mindenki belőle meríti az inspirációt és olyan színvonalon akar játszani, mint ő.”
Felturbózni az akciót
Az elképesztő – és egyre nagyobb léptékű – akciójelenetek mindig is a Mission: Impossible védjegyét jelentették, már a tévésorozat idejében is, amely jóval látványosabb akciókat kínált, mint amiket a kis méretű doboz előtt ülő nézők megszoktak. De hogyan lehet lenyűgözni a közönséget manapság, amikor minden szuperprodukció egyre magasabbra emeli a tétet?
A megoldás az, mondja McQuarrie, hogy nem tétekben kell gondolkozni.
„Hozzáállásunk egyik alapja az volt, hogy nem hasonlítgattuk az új megoldásokat a korábbiakhoz – mondja a rendező. – Az persze jól látható, hogy a mostani Torus-jelenet annak a szekvenciának az örököse, amelyet Brian de Palma forgatott az első filmben, amikor Huntot dróton belógatják a CIA-főhadiszállás információs központjába; aztán amikor Tom az új filmben a felszálló A-400-as óriásgép oldalán kapaszkodik, párhuzamba állítható az előző részben látható Burdzs Kalifás mászójelenettel; a marokkói motoros üldözés pedig John Woo hasonló akciójelenetével rokonítható a Mission: Impossible II-ben. De szerintem ha elkezdenénk összehasonlítgatni őket, az olyan lenne, mintha meg akarnánk állapítani, mi a különbség az alma meg a körte között. A legfontosabb kérdés ugyanis ez: hű vagyok-e a sorozat szellemiségéhez? Nem az a lényeg, hogy minél nagyobb látványosságokat hozzunk létre. Rájöttünk, hogy minél átélhetőbb a film, annál jobban magába szippantja a közönséget, és ez fogja megszabni, milyen nagyok a tétek.”
Mindazonáltal a McQuarrie által említett jelenetek próbára tették a stábtagok képességeit.
Az A400-as oldalán csimpaszkodva
Sokan úgy gondolták, hogy a film nyitójelenetében látható kaszkadőrmutatvány akkora lehetetlenség, hogy csak számítógépes trükkel lehetett létrehozni. A sorozat szellemiségéhez méltón azonban a jelenet 100 százalékosan valódi, egyedülálló élményt kínálva a közönségnek.
A jelenetben Ethan Hunt felszáll egy repülőre – de nem beszáll, hanem megkapaszkodik egy A400-as óriás katonai szállítógép külső burkolatában, miközben a repülő meredeken emelkedik. „Ha gépen ülök, mindig azon morfondírozom, milyen lehet kint lenni a szárnyán” – árulja el Cruise. Hát most volt alkalma megtapasztalni.
Minden követ meg kellett mozgatni ahhoz, hogy a stáb egy eredeti A400-ast használhasson. A következő óriási kihívás az volt, hogy Cruise-t ügyesen hozzádrótozzák a géphez a veszélyes mutatvány kivitelezése érdekében. A menetszél olyan nagy volt, hogy külön lencsékkel kellett védeni Cruise szemét, különben nem tudta volna nyitva tartani őket.
Cruise nyolc alkalommal hajtotta végre a veszélyes mutatványt, hogy a rendezőnek elegendő nyersanyag álljon rendelkezésére a jelenet tökéletes összevágásához.
