mick_jagger_bentJames Jagger nem esett messze az fájától: a Bakelit egyik fontos szerepében tündöklő ifjú titán követi apját, Mick Jaggert nemcsak a zene, de a filmek világába is – az idősebb Jagger ugyanis nemcsak több mint 400 Rolling Stones filmbetétdal adott a mozinak, de az IMDb listája szerint 16 – nem túlságosan nagyra tartott – alakítást is.

Ezek között persze több fel sem tüntetett cameo is akad, de komolyabb szerepeket is elvállalt a Rolling Stones frontembere. Filmes karrierje Donald Cammell és Nicolas Roeg közös rendezésében, Az előadásban indult, ahol Turner, a biszexuális egykori rocksztár szerepét kapta. A sex, drugs, rock and roll szentháromsága által jellemzett film triviális választás volt az akkor már népszerűsége csúcsán lévő Jaggernek. A film jelentőségét nemcsak a zenész filmes debütálása adja, hanem a filmben, a Memo From Turner című dalra készült montázs is, mely a videoklip műfajának egyik korai, úttörő darabja. Ennek ellenére a ’68-ban forgatott, de csak ’70-ben bemutatott film bukás volt – később azonban megváltozott a megítélése: 1995-ben a Time Out minden idők 30 legjobbja közé választotta, a 2009-es Film Comment pedig Jagger ezen alakítását kiáltotta ki minden idők legjobb zenészprodukciójának.

A következő állomás Ausztráliába vezette Jaggert, ahol Ned Kelly karakterét öltötte magára. Az azonos című musical Tony Richardson rendezésében készült, és hasonló sorsa jutott, mint Az előadás. Az alkotók bíztak Jagger népszerűségében – a kritikusok azonban sokkal inkább el voltak foglalva a forgatókönyv és a vágás gyengeségeivel.

Hirdetés

ned_kelly_mick_jagger

Az énekes következő szerepvállalásai sem voltak sikeresebbek. Néhány tévés, rövidfilmes és meg nem valósult szerep után a Running Out of Luck lett Jagger következő egészestés filmje. Julien Temple baljóslatú című alkotása újabb sikertelen kísérlet volt megalapozni Jagger filmes karrierjét – az sem segített, hogy az énekes íróként is beszállt a produkcióba, ami aztán végül nyomtalanul el is tűnt a süllyesztőben.

Jagger azonban nem adta fel, és 1992-ben végre mellékszerepben, méghozzá igencsak testhezálló – és a zenéhez semmilyen módon nem kötődő – szerepben tűnt fel Geoff Murphy sci-fijében, a Szabad prédában. A film ugyan a sztárparádé ellenére is megbukott, Jagger egész szerethető alakítást nyújtott Vacendakként.

1995-ben Jagger úgy döntött, még szorosabbra fonja a mozi világához kötődő szálait, és megalakította a Jagged Films produkciós céget, ami később olyan filmeket gyártott, mint Michael Apted Enigmája, a Jagger főszerepélésével készített tévés doku, a Being Mick vagy az egy sereg női sztárt felvonultató The Women.

A sorozatos bukások után 1997-ben sikerült végre egy sikeres filmben is szerepelni. A Clive Owen, Brian Webber, Nikolaj Coster-Waldau és Jude Law nevével fémjelzett Hajlam egy koncentrációs táborba zárt meleg férfi története, ahol Jagger a bártulajdonos Gretát játssza. A film Cannes-ban megkapta az Ifjúság díját.

mick_jagger_bent

Jagger utolsó komolyabb szerepét 2001-ben vállalta A férfi titkos órákra című George Hickenlooper filmben. Az énekes az eszkort vállalkozást vezető Luther Fox szerepét kapta ebben az ismételten csak vegyes kritikákat kapó alkotásban.

Ha végigtekintünk Jagger választásain, jól látszik, hogy egy-két kivételtől eltekintve valamennyi karakter esetében a szexualitás kiemelt szerepet kap. Jagger kultuszához az is hozzátartozik, hogy legendásan sok szeretőt tartott – férfiakat és nőket egyaránt. Filmszerepeivel mintha ezen szabad szerelmet éltetné a művész, s így alakításai sokkal inkább tekinthetők a Mick Jagger imázs építőkockáinak, mintsem egy valódi színészkarrierre való törekvésnek.

,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments