spielbergHamarosan itthon is láthatjuk Spielberg A barátságos óriás című fantasy-kalandfilmjét. Mielőtt még ideér, ismerkedjetek meg a ‘tekercs kedvenc fantasy filmjeivel!

 

Hirdetés

 

A Végtelen Történet (1984)

Cinkosság, bajtársiasság, szeretet és szépség: A Végtelen Történet az igaz barátságról szól, mindezt kivételes tapintattal, szelídséggel és kedvességgel teszi. A Michael Ende könyvéből készült adaptáció 1984-es változata számos nézőt közel engedett Bastian és a Fantázia birodalmának történetébe. A hős a képzelet és a mese világán keresztül néz szembe a valóság démonaival, amely ezáltal sokkal értelmezhetőbbé válik számára.

Michael Ende könyve több filmfeldolgozást eredményezett, és habár személy szerint az elsőt tartom a legőszintébbnek, a három film egymásra épülése különösen izgalmas. Az 1984-es NSZK-ban készült Wolfgang Petersen adaptáció a könyv első felét tartalmazza, amelyben a főszereplő Bastian a Semmivel küzd, míg az 1990-es George Miller-féle film már az Ürességgel. Az első részben a megfoghatatlan, sejtelmesen kúszó formátlan árny elől menekül Fantázia összes lakója, a következő részben azonban mindennek jól kidolgozott, sokszor megtévesztően csábító külseje van, amely azonban kong az ürességtől. A harmadik rész sajnos már nem sokban kapcsolódik az eredeti történetre, inkább csak referenciaként tekint az eredeti alkotásra. (Szin Karolina)

The-NeverEnding-Story

 

Híd Terabithia földjére (2007)

Csupó Gábor 2007-es filmje, a Híd Terabithia földjére sok szempontból különleges. Bár rengeteg fantasy elemet tartalmaz, sokkal inkább tekinthető coming-of-age drámának, melynek középpontjában Jess (a karrierjének ezzel a filmmel szárnyat adó Josh Hutcherson) áll. A történet szerint Jess összebarátkozik a szomszédban élő Leslie-vel (AnnaSophia Robb), akivel megalkotják a maguk titokzatos álombirodalmát, Terabithiát. A hétköznapok szörnyűségei elől ebbe a világba menekülő gyerekek itt minden nap győzedelmeskednek a Sötét úr fölött. Az idillnek azonban hamarosan vége szakad, Jessnek pedig szembe kell néznie a felnőttkorral.

hid_terabithia_foldjere_2

A Katherine Paterson igaz történetén alapuló, 1977-es regényéből készült film messze több, mint egy átlagos fantasy. Jess és Leslie minden nap átkelnek azon a bizonyos hídon, mely valójában nem a fantázia birodalmába, hanem a szeretet, a biztonság és az önazonosság földjére vezet. Csupó filmje, melynek forgatókönyvét Jeff Stockwell és a Jess alakját saját magáról mintázó David L. Paterson írták, hihetetlenül őszintén és meghatóan beszél az odafigyelés fontosságáról, a barátságról és a szeretetről, anélkül hogy egyetlen percig is giccses vagy hatásvadász lenne. (Molnár Kata Orsolya)

 

Jumanji (1985)

„A dzsungelben várni fogsz, míg ötöst-nyolcast dobsz!” – biztos vagyok benne, hogy szinte mindenkinek ismerős ez az idézet, aki a kilencvenes években gyerek volt. A Jumanji egy fantasztikus alapötlet jó kidolgozása – persze mint szinte minden második film esetében, ez is egy könyvadaptáció.

Az eredeti még 1981-ben jelent meg, Chris Van Allsburg író a zulu nyelvből kölcsönözte a címet, ahol a szó azt jelenti: „sok hatás”. Allsburg világában még egy kártyajátékkal játszottak a főszereplők, és maga a történet is sokkal rövidebb volt, csak egy estét ölelt fel. A filmben aztán mesésen gazdaggá és kellőképp látványossá tették a társasjátékot. Én gyerekként szinte minden társasjáték világának szerettem volna a részesévé válni, nem gondolva bele, hogy a valóságban milyen veszélyeket rejtene az élmény.

G-228 Max (Russell Crowe) enjoys the company of his supposed long-lost cousin Christie Roberts (Abbie Cornish) in A GOOD YEAR.A film aztán tökéletesen bemutatja azokat, és úgy vált izgalmas kalandfilmmé, hogy közben végig pozitív és vidám maradt. A történet mellett a sikerhez legalább annyira hozzájárult Robin Williams bravúros alakítása – nem csoda, hogy a feldolgozás hírét két évvel ezelőtt nagyon kevesen fogadták csak örömmel. Azóta annyit lehet tudni az új verzióról, hogy Dwayne Johnson játszani fog benne, és a bemutató dátuma pedig 2017. július 28. lesz az Egyesült Államokban. (Tóth Nándor Tamás)

 

Charlie és a csokigyár (2005)

Valódi Tim Burtonrajongók talán túlzásnak tartják, de a Willy Wonka csokigyárában zajló különös események idekívánják ezt az alkotást. Roald Dahl Karcsi és a csokoládégyár című regényéből készült Tim Burton és a főszereplő, Johnny Depp harmadik közös munkája, a hangsúly azonban itt inkább a gyerekeken van. Ez a film követi a fantasy műfaji követelményeit, de pont attól jó, hogy abból jócskán ki tud kacsintani. A felnövéstörténeteknél ugyan élesebb morális helyzetekkel, sokkal inkább a mese felé tolva a történetet, de lényegében a főszereplő gyerekek értékválasztását látjuk.

charlieA világraszóló csokoládékupon-keresés győztesei ugyanis elmehetnek a nagy és híres gyárba. Ott azonban csak a legjobb gyerek juthat a legtovább. A csokigyár zárt világában pedig hamar kiderülnek a különböző emberi gyengeségek, legyen szó gyerekről vagy felnőttről. Éppen ezért a főszereplőt alakító Freddie Highmore-on és társain nagyon sok múlt, sokkal több mint általában egy fantasy gyerekfilmben. A jól megírt karakterek és a kitűnő színészvezetés, benne a csokoládégyárost alakító Johnny Depp káprázatos átalakulásával tehát sokat hozzátett a műfaji sajátosságokhoz. (Sergő András)

 

Lemony Snicket – A balszerencse áradása (2004)

Míg a kilencvenes években a vidámság, a színpompa uralta a gyerekeknek szóló fantasyket, az ezredforduló után csaknem mindegyik átváltott komorrá, sötétté – a trend egyik legjobban kidolgozott, sőt talán legélvezetesebb darabja a Lemony Snicket – A balszerencse áradása volt. Ismét egy adaptációról van szó, a címben szereplő Lemony Snicket írta meg az eredeti regényeket, gyerekkönyv-sorozatának első három részéből gyúrtak össze egy filmet.

A szaggatottság erősen érződik a történeten, a Baudlaire-árvák három házba költöznek, miután otthonuk porrá égett, és így elveszítették a szüleiket. Egyik otthonukban sem maradhatnak sokáig, mivel a gonosz Olaf gróf (Jim Carrey), távoli rokonuk, mindent megtesz, hogy mihamarabb hozzájusson az örökölt vagyonukhoz. Bár kétségtelen, hogy Jim Carrey és Meryl Streep alakítása is hozzájárul a film sikeréhez, az sokkal inkább az aprólékosan kidolgozott látványnak és a kiváló minőségű fekete humorának volt köszönhető. Hibátlan munkát végzett a maszkmester, a díszlettervező, a jelmeztervező – csupa emlékezetes teljesítmény, amelyből a sminkes meg is kapta 2005-ben az Oscar-díjat. Bár a Lemony Snicket – A balszerencse áradása összességében sikeres volt, bár elszállt költségei miatt a stúdió nem igazán érezte annak, pedig a Paramount és a Nickelodeon abban bízott, ez lesz a saját Harry Potter-szériájuk.

A folytatással ezért sokáig (jogosan) vacilláltak, mígnem a gyerekszínészek annyit öregedtek, hogy már nem vált kivitelezhetővé egy újabb rész. Az utóbbi években aztán egy egészen más gyártócég találta meg a feldolgozás ötletét: a Netflix. A pletykák szerint Barry Sonnenfeld rendező kezében Neil Patrick Harris-szel a főszerepben készítenek a történetekből egy sorozatot, de a bemutatóról még semmit nem tudni. (Tóth Nándor Tamás)

 

Harry Potter–széria (2001-2011)

A J. K. Rowling által megalkotott univerzum generációnk megkerülhetetlen kulturális területének számít, és ez egyaránt vonatkozik az irodalmi és filmes verzióra. A részletgazdag varázslóvilág nem csupán a fantasy műfaj szempontjából érdekes, hanem a mögöttes tartalom miatt is: izgalmas és kalandos módon tanítja meg célközönségét, a tizenéves fiatalokat általános értékekre. Egyszerre szól barátságról, bátorságról, ugyanakkor fellép a kasztrendszerek, a sztereotípiák és a rasszizmus ellen is. A kezdetben olyan könnyed mesevilág a szériában előrehaladva egy borús, háborúkkal teli világgá formálódik, azon kevés sorozatok egyikeként, melyek befogadóikkal együtt öregedtek meg.

harry_potter_hermione_granger_emma_watson

Rowling – és a vászonra adaptáló művészek – a Harry Potter hangulatát és a bennük felmerülő problémákat fokozatosan alakították a felcseperedő ifjúság ízléséhez, mindvégig megőrizve koherenciáját. És bár a negyedik résztől (Harry Potter és a Tűz Serlege) egyre nyomasztóbbá válik a témája, mégis könnyed és kedves tud maradni. Nem csupán kikapcsolódásnak jó, de még el is gondolkoztat, bármelyik korosztályhoz tartozzunk is. (Nardai-Weihl Dorina)

 

Fantasztikus Labirintus (1986)

Ugyan ki ne vágyna rá, hogy egy nap a David Bowie alakította huncut kis kobold birodalmába tévedjen? Sajnos ez a kaland csak Sarah Williamsnek (Jennifer Connelly) adatik meg, akinek kisöccsét az extravagáns koboldkirály elrabolta a Fantasztikus labirintus című, 1986-ban bemutatott brit-amerikai fantasyfilmben.

david

A film készítői bevallották, hogy több mű is hatással volt rájuk, így az Alice Csodaországban, vagy az Óz, a csodák csodája. A történet szerint a tizenöt éves Sarah az apjával és annak új feleségével él; és úgy érzi, kisbaba féltestvérét, Tobyt jobban szeretik, mint őt. „Bárcsak elvinnének a manók” – kiált rá a kis bőgőmasinára, s kívánsága azon nyomban teljesül is. Sarah elindul hát egy kalandokban bővelkedő utazásra a kőfal labirintus gyomrában, hogy visszaszerezze kisöccsét. Egyedül bolyong ugyan, de nem elhagyottan, útja során számtalan manó segítője, s persze akadályozója is akad. Ám bármennyire is szorítja a koboldkirály által kiszabott 13 órányi határidő, a vágyott célhoz csakis a kastélyhoz vezető leghosszabb út vezeti el.

A kanyargós, spirális útvonal az örökkévalóságot idézi, miként a koboldkirály sem a változó időben él. A labirintus archetipikus szimbólum, a sors, a végzet és a veszély jelképe, mely egyben belső lélekút is, önmagunk keresésének metaforája, s Jim Henson rendező filmje szorongással átélhető atmoszféráját teremti meg Sarah elveszettnek tűnő bolyongásának. Különösen ráerősít erre az érzésre a koboldkirály kastélyának Eschert idéző, félelmetes 3D-s térlabirintusa. A film manócskái egyszerre mulatságosak és rémisztőek (bár mai szemmel már porosnak hatnak), de mind közül legizgalmasabb persze David Bowie elbűvölő játékával a titokzatos koboldkirály, akiről időnként tényleg nehéz eldönteni, hogy gonosz, avagy szíve legmélyén jóságos.

A labirintushoz fűződő rejtély egy beavatási út is egyben, átmenet egyik világból a másikba: aki onnan kijön, már nem azonos azzal, aki oda belépett. S valóban, a koboldkirály kastélybálján a hisztis tinilány elbűvölő, gyönyörű nővé varázsolódik át, és a film végére már többet ért meg a világból is. A film zenéje 12 számot tartalmaz, ami 1986-ban megjelent lemezen és kazettán, 1989-ben pedig CD-n. (Argejó Éva)

,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments