Magazin

„Deshi basara” – A sötét lovag – Felemelkedés filmzene

A Felemelkedés zenéje James Newton Howard nélkül agresszívebb és lényegretörőbb lett, kevesebb benne a torokszorító pillanat, de a felemelő is: Zimmer nem úgy mestere az érzéseknek, mint Howard. Bár az album méltó a trilógia előző albumaihoz, nagyszerű filmzene, mégis: a trilógia legjobb darabja az előző film zárása, az „A Dark Knight” marad.

Hans Zimmer és James Newton Howard mindenkit meglepett a Batman: Kezdődik filmzenéjével 2005-ben. Hans Zimmer dinamizmusa és James Newton Howard eleganciája erőteljes atmoszférát teremtett, markáns főtémák nélkül – szándékosan. A sötét lovag idejére teljesen kiforrott az együttműködés. Kevés olyan filmzene létezik, amelyik fülbemászó dallamok híján is beleragad az ember fejébe, sőt örökre megőrzi a film egyediségét a hallgató számára; a sötét lovagé ilyen.

A Felemelkedésből viszont hiányzik James Newton Howard. Christopher Nolan és Hans Zimmer úgy összemelegedtek az Eredet alatt, hogy feleslegesnek érezte magát. Vele együtt hiányzik a finom elegancia is. A Felemelkedés agresszívebb és lényegretörőbb lett, kevesebb benne a torokszorító pillanat, de a felemelő is: Zimmer nem úgy mestere az érzéseknek, mint Howard.

Ami a zene koncepcióját illeti: Zimmer szándékosan akart új irányt adni Bane és Selina Kyle témájával, ám a többit illetően meg akarta őrizni a meglévő anyagot. Érdekesség, hogy az albumban számos helyen hallható a film egyik fő motívumát alkotó kántálás a zene részeként: a filmben a kútbörtön rabjai bátorítják vele a felemelkedőket, így alkotja Batman elszántságának allegóriáját is, és a szerző ezrek hangját gyűjtötte össze hozzá az interneten, hogy a „felemelkedést” kántálják (a „deshi basara” marokkói arabul annyit tesz, „ő emelkedik”).

A Felemelkedés filmzenéjének nagy része itt is atmoszférateremtést és aláfestést szolgál. Olyan album ez, amelyik csak néhány ponton sugárzik fel. Oda kell tehát figyelni rá. Lássuk számonként.

Az album első két száma még csak bemelegítés: lényeg nélküli, hangulatépítő demonstráció. A Gotham’s Reconing lendít bele először a film dinamikájába, nem utolsósorban az elején még alig érthető „deshi basara” kántálásnak köszönhetően. A Mind If I Cut In? Selina Kyle témája: idegen a többitől, kissé egzotikus és baljóslatú, és bizonytalan. Természetszerűleg ez a leglíraibb szám is az albumon; talán A Sötét lovag Harvey Two-Face című darabjával párosítható. Aztán az Underground Armytól a Nothing Out There-ig az említett aláfestő jellegű foszlányok játszadoznak csak mindenféle depresszív-fenyegető hangulattal.

A kilences szám, a Despair az album egyik kiemelkedő része. Címe – „kétségbeesés” – ellenére a magasba emeli a film témáit, egészen a kitartó és csaknem elviselhetetlen feszültséget egyetlen hangzattal feloldó csúcspontig (1:30-nál). A Fear Will Find You ismét átlagos, de utána az album legoptimistább száma következik: a Why Do We Fall a trilógia központi lelki motívumát zenésíti meg („Miért zuhanunk le? – Hogy újra felemelkedjünk.”)

A jelentéktelen Death By Exile után az Imagine The Fire tartalmazza az album egyetlen nagy hibáját: egy világosan felismerhető, hosszú témát a Karib-tenger kalózaiból, jelesül a Krakenét, ami persze szintén Howard munkája volt. Miért volt erre szükség? Azt gondolta, nem emlékszünk rá? Akkor alábecsülte saját képességeit. És a komolytalan film játékos zenéjére való ráismerés egyáltalán nem illik a Sötét lovagba, még ha maga a téma magasan tartja is a feszültséget.

Ezzel a számmal kezdődik a film végjátéka. A Necessary Evil csupán tartja a szintet, a Rise azonban már a Felemelkedés hatalmas lezárását alkotja és nem csupán összefoglalja az albumot, hanem önállóan is megállja a helyét mint a lemez leghatásosabb darabja. A Rise egyértelműen az előző Sötét lovag-filmzene nagyszerű fináléjának, az „A Dark Knight” című számnak a párja.

Csakhogy gyengébb nála. Talán a James Newton Howard, kedvenc zeneszerzőm iránti elfogultság érezteti így velem, de hiányzik belőle a howardi finomság és az érzések magabiztos manipulációja; Zimmer az akcióban van elemében, Howard a magasztosságban. A Rise akkor csodálatos, amikor – végre ismét – az előző film témáit játssza, kettejük közös munkáját. És akkor valóban csodálatos.

Ennél a számnál figyeltem fel (a moziban) Zimmer egyik trükkjére is. Miután csaknem három óra hosszat tartózkodott az előző film legjobban ismert dallamaitól, itt, Batman utolsó jeleneteinek egyikében úgy használta a hős témáját, mint aki elvárja a közönségtől a ráismerést és a meghatódást. A manipuláció jogos, és jelzi, mennyire beleivódott a közönség tudatába a trilógia mesteri zenéje. Kevesen lehetnek ilyen magabiztosak: egy hasonló alkalom jut eszembe, A klónok támadása végén a váratlan birodalmi induló.

A Felemelkedés zenéje méltó a trilógia előző albumaihoz; nagyszerű filmzene, mégis úgy gondolom, hogy a trilógia legjobb, összefoglaló darabja az előző film zárása, az „A Dark Knight” marad.

Az album különböző kiadásokban jelent meg: a letölthető változat és a CD-változat vásárlói egyaránt hozzájuthatnak három-három bónusz számhoz, de ebből kettő-kettő különbözik.

The Dark Knight Rises: Original Motion Picture Soundtrack
Hans Zimmer (WaterTower Music)

1. A Storm Is Coming
2. On Thin Ice
3. Gotham’s Reckoning
4. Mind If I Cut in?
5. Underground Army
6. Born in Darkness
7. The Fire Rises
8. Nothing Out There
9. Despair
10. Fear Will Find You
11. Why Do We Fall?
12. Death By Exile
13. Imagine the Fire
14. Necessary Evil
15. Rise

Digitális verzió, bónusz:
16. Bombers Over Ibiza (Junkie XL Remix)
17. The Shadows Betray You
18. The End

Lemezes verzió, bónusz:
16. Bombers Over Ibiza (Junkie XL Remix)
17. No Stone Unturned
18. Risen from Darkness

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com