Forrás: festival-cannes.comMint arról tegnap este beszámoltunk, Nemes László Saul fia című filmje Cannes-ban elnyerte a nagydíjat, ami az elmúlt 30 év legnagyobb eredménye, már ami a francia riviérán megrendezett mustrát illeti. Megnéztük hát, a páratlan nemzetközi visszhangot kiváltó kritikai siker után 4 díjjal távozott alkotás meddig repítheti a hirtelen reflektorfénybe került rendezőt.

Április óta tudjuk, hogy Nemes László Saul fia című elsőfilmjét beválogatták a 68. Cannes-i filmfesztivál versenyszekciójába, amire itthon korábban csak három rendező esetében volt példa: Makk Károly (Liliomfi, 1955), Kósa Ferenc (Tízezer nap, 1967), Sára Sándor (Feldobott kő, 1969), a nagydíjat (akkor még zsűri díjának hívták) azonban egyikük sem kapta meg, az először és utoljára magyarként 1984-ben Mészáros Márta Napló gyermekeimnekje érdemelte ki a Croisette-en. Két éve ugyanezt a díjat a mostani zsűrielnök Coen testvérek kapták az Llewyn Davis világáért, de a társaság fényét továbbemeli, hogy tagja Miloš Forman (Elszakadás, 1971), Andrej Tarkovszkij (Solaris, 1972; Áldozathozatal, 1986), Alain Resnais (Amerikai nagybácsim, 1980), Giuseppe Tornatore (Cinema Paradiso, 1989), Lars von Trier (Hullámtörés, 1996), Michael Haneke (A zongoratanárnő, 2001), Park Chan-wook (Oldboy, 2004) vagy éppen az idei győztes Jacques Audiard (A próféta, 2009) – mindez a teljesség igénye nélkül.

Hirdetés

A Saul fiát meghívták még februárra a Berlinaléra, de a producer visszautasította ezt, bízva a cannes-i meghívásban. Az A-kategóriás fesztiválok versenyprogramjában ugyanis csak világpremier szerepelhet. Mondani sem kell, mennyire bejött a döntés, bár a rendező legsikeresebb kisfilmje, a 2007-es Türelem már mutatott némi lehetőséget az igazi áttörésre, azt a filmet nyolc évvel ezelőtt (!) többek között az Európai Filmakadémia díjára jelölték. A sikerhez persze az is kellett, hogy beszéljenek róla, aminek jót tett a korai vetítés, hiszen az újságírók is jellemzően éhesebbek és frissebbek egy ilyen nagy fesztivál elején, ilyenkor könnyebb elkapni egy nagy érdeklődési hullámot. A tengerentúlon és Európa számos országában is pozitív kritikák születtek, csak néhány francia orgánum tartotta aggasztónak, hogy a fesztivál felhajtása után a film körül csak a giccs marad meg. Még nagyon a díjátadó árnyékában vagyunk, de a hétvégi elismerések ennek a lehetőségét jelentősen csökkentik. Mindenesetre a cikk írásának idejében 10 kritika található a Rotten Tomatoeson, mind a 10 pozitív, ami általában a kritikai fogadtatás egyik fokmérője szokott lenni.

Nagy az érdeklődés idehaza is. A forgalmazó Mozinet néhány premier előtti vetítést tervez a június 11-ei bemutató előtt, a Művész, Puskin, Toldi és Uránia moziban tartott vetítésre pillanatok alatt fogytak el a jegyek, így várhatóan a normál forgalmazás is szép eredményeket hozhat. Előnye azonban a premier előtti vetítéseknek – és valószínűleg ezért is sokak részéről a nagy igyekezet –, hogy ezek még 35 mm-es kópiáról fognak menni, a ma már általános digitális technika helyett. Nemes amúgy az ilyen kivételes alkalmakon ragaszkodik a filmtekercshez, amit nagy taps mellett a vasárnap esti gálán is fontosnak tartott kiemelni.

Nemes László: Saul fia

Nemes: Jeles!

Nem ismeretlen a filmesek világa a most kitüntetett alkotónak, hiszen apja is szakmabéli, Jeles András Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar színház- és filmrendező, forgatókönyv- és drámaíró, az Angyali üdvözlet és az Álombrigád rendezője, de részt vett a négy évvel ezelőtti szkeccsprojektben is, a Magyarország 2011-ben. Az első filmprodukciókban rendezőasszisztensként vett részt, ott volt Kenyeres Bálint Before Dawn című rövidfilmjének forgatásán, de együtt dolgozott Tarr Bélával A londoni férfin, mindkét filmet versenybe hívták korábban a francia riviérára. Szélesebb körű ismertséget – még Nemes Jeles László néven – saját kisjátékfilmjei hoztak, a korábban említett Türelem mellett a The Counterpart és Az úr elköszön kellett az első nagyjátékfilmhez, amelyet már a Magyar Nemzeti Filmalap is támogatott.

Nem ismeretlen neki amúgy a külföldi közeg: iskolásként több évet élt Párizsban (tiszta francia beszéde érezhető is volt a fesztiválon adott nyilatkozataiban), majd hazai bölcsész és filmes tanulmányai után 2006 szeptemberétől a New York-i Egyetem művészeti karán (Tisch School of the Arts) tanult tovább. 2011-ben részt vett a Cinéfondation Residence elnevezésű ösztöndíjas programban, ez amolyan tehetséggondozó program, 5 hónapos, és ebben az időszakban már segítettek fejleszteni a Saul Fia forgatókönyvét is.

 

Kapuk nyílnak meg – jöhet az amerikai forgalmazás és az európai koprodukció

Minden bizonnyal az elsőprő kritikai sikernek is betudható, hogy a világpremier után szinte azonnal francia és amerikai forgalmazóra talált a film, utóbbi a piacot jelentősen ismerő Sony képviseletében. Sipos Gábor a film producere elmondta, óriási lehetőség ez a filmnek és a rendezőnek is, hiszen ritkán adatik meg magyar filmmel, hogy egy ilyen nagy vállalat veszi kezelésbe a tengerentúli forgalmazást. Nagy terveik vannak filmmel, legalábbis ezt rebesgette a nemzetközi sajtó, amiben Sipos sem tartja kizártnak a legjobb idegennyelvű film Oscar-kategóriára való felkészítést, azon mindenesetre nyilván meglepődnénk, ha Magyarország nem Nemes filmjét nevezné. Utoljára A nagy füzet volt a Sony-nál, Szász János filmje pedig valóban bejutott a jelöltek előszobájának tekinthető 9 legjobb külföldi film közé.

A széleskörű nemzetközi forgalmazás azonban nemcsak a Saulnak, hanem a későbbi filmterveknek is előnyére válhat. „Dolgozunk egy új projekten, amit a következő hónapokban kell összerakni” – mondta a producer, aki most bízik a nemzetközi, jó eséllyel francia koprodukcióban. Nagy lehetőség ugyanis egy ilyen hangos siker után, hogy a rendező és a mögötte álló csapat nagyobb nevű színészt, nagyobb költségvetésű produkciót, nemzetközi kitekintést engedjen meg magának. Az idei fesztivál versenyprogramjában is volt néhány olyan sztárokkal forgatott film, amelyet eddig csak saját anyanyelvén dolgozó rendező készített: elég csak a görög Jorgosz Lanthimoszra gondolni, aki 2009-ben Kynodontas (Szemfog) című filmjével sokkolta a cannes-i szakmát és a közönséget (később hihetetlen módon Oscarra is jelölték), idei versenyesfilmje, a The Lobster (A homár) pedig ugyan hasonlóan elmebeteg, de ez már Rachel Weisz, Colin Farrell és Léa Seydoux főszereplésével forgott, vagy ott van az eddig norvég fiatalokkal dolgozó Joachim Trier (Szerzők; Oslo, augusztus), aki most már angolul készítette el a Louder Than Bombs-t (Bombáknál hangosabban) Jesse Eisenberggel.

„Most ők bizonygatják, amit eddig mi tettünk” – jegyzi meg Sipos Gábor, utalva arra, hogy amíg a Saul fia külföldi érdeklődés miatt csak hazai produkcióban készült, az elmúlt 1-2 hét alatt viszont előkerültek azok a lehetséges együttműködő partnerek, akik beszállnának a következő filmbe.

, , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments