erdely_matyas_saul_fiaTavaly közös szerkesztőségi cikkben szedtük össze mindazt, amit jónak tartottunk a hamvából feléledő magyar filmben. Nem titkoltuk, hogy mindezt azért írtuk le, mert az elmúlt évek sivatagos időszaka után valóban ismét láttunk sok pozitívumot a hazai filmek háza táján. Az idei év szolidabban telt ugyan, de azért idén is volt néhány kiemelhető eset.

Fontos, hogy ebben a cikkben nem filmekről beszélünk, hanem idén bemutatott filmek olyan tulajdonságairól, amelyeket örömmel vennénk, ha a jövőben is látnánk.

 

Kritikusbarát közönségfilm

Lehet szeretni vagy nem szeretni a Liza, a rókatündért, Ujj Mészáros Károly sokáig készülő első nagyjátékfilmjét, az viszont biztos, hogy olyan arányt talált meg szakmai és közönségsiker között, amire mindig nagy szükség lenne. A magyar film több évtizedes adóssága volt a senkit nem érdeklő szerzői és a senkinek nem ajánlatos műfaji filmekkel való végleges leszámolás: ez most még nem végleges, de Csudapest meseszerű szerelmes történetével már jó irányba tartunk. Szeretnénk, ha nem lenne több befogott orral végignézett magyar vígjáték.

 

Fekete Ibolya ismét rendezett

2001-ben, még tizenéves koromban jelent meg utoljára filmmel Fekete Ibolya; a Chico annak idején megnyerte a magyar filmszemlét, engem pedig elindított a filmmel való komolyabb ismerkedés felé. Azóta már sem a főszereplő, Rózsa-Flores Eduardo, sem a Magyar Filmszemle nem él, a rendező azonban újra kamera mögé állt, mégpedig egy jónak nevezhető 20. századi családi történelmi tablóval, amely – milyen érdekes – nemcsak a közönség, hanem a kritikusok pozitív véleményét is elbírta. Ennél a filmnél azonban nem elsősorban a közös pozitív véleményen van a hangsúly, hanem egy régen nem látott rendező visszatérésén.

 

Aranyélet

Ahogy az első epizódról szóló külön cikkben, úgy év végi sorozat-összefoglalónkban is elmondtuk, miért sikerült jól a magyar maffiózó családjának 8 epizódból álló sorozata. Az HBO hazai sorozatainak erejét mi sem jelzi jobban, mint hogy tavaly Mácsai Pál napi rendelései után az idei éves összefoglalóban Thuróczy Szabolcs stiklijei és az alvilágból való menekülései is elértek az év legjobb hazai filmes pillanatai közé. A legszebb az, hogy nemcsak a családapa kapott megfelelő szerepet, hanem a négytagú família többi karaktere is olyan jól ki volt dolgozva, hogy izgalmat és megfelelő fordulatokat kínált az évad végéig. Anger Zsolt mint ötödik főszereplő jóval kevesebb megjelenést kapott, azokat viszont maximálisan kitöltötte: nem kérdés, korunk egyik legnagyobb magyar színésze.

 

Feltörekvő amatőr színészek

Az idén elsőfilmes Horváth Lili Szerdai gyerek című filmjével Karlovy Varyban élte meg a világpremiert. Az intézetben felnőtt főszereplő karakterét pedig a színészként amatőr Vecsei Kinga játszotta el. Mondhatni tehát, hogy tovább folytatódik egy jónak mondható tendencia, amelyet Psotta Zsófia mutatott a Fehér Istenben. Vecsei Kinga testvére ráadásul az a Miklós, aki végzett színészként a Vígszínház állandó tagja, és akit idén tavasszal a közmédián futó hatrészes ifjúsági sorozat, az Egynyári kaland egyik főszerepében is láttunk. Mindenképpen vászonra termett, nagyon jó lenne őt még hasonló sorozatokban, majd nagyjátékfilmben viszontlátni.

szerdai gyerek2

Szerencsére ezeken a lépcsőfokokon már túl van Döbrösi Laura, aki szintén nem színésznek tanult, de természetes bája és színésznői arcéle mindenképpen erre sodorta. A szélesebb ismertséget a Társas játék 2. évada hozta meg neki, ahol a Simon Kornél alakította Rényi Dávid gyakornok munkatársát játszotta el. Szerepelt később Dyga Zsombor Couch Surf című filmjében is, ahogy együtt dolgoztak az előbb említett Egynyári kalandban is. Az HBO idei, Aranyélet című sorozatában már főszerepet játszott (szintén Dyga és Mátyássy Áron rendezésében), ahogy az év végén tévében bemutatott Félvilágban is. A főszerep vagy legalább egy meghatározó mellékszerep egy nagy hazai mozifilmben még hiányzik ugyan, de elmondhatjuk, hogy Döbrösi Laura tényleg befutott itthon. Már csak abban reménykedünk, hamar kikerül a fiatal naiva szerepköréből, hogy később is emlékezetes alakításokat láthassunk tőle.

 

Szász-Köbli alkotópáros

Hosszú ideig problémája volt a hazai filmnek a nem rendesen megírt forgatókönyv. Köbli Norbert szerepéről a magyar történelmi tévéfilmek megújításában már tavaly is írtunk, az idei, Félvilág című, 1910-es években játszódó gyilkossági történetével erre csak ráerősíteni tudott. Ahogy tavaly is Szász Attila filmje dobott ezen a legtöbbet, úgy idén sincs ez másképp. A nagyvilági életet élő kurtizán, Mágnás Elza (Kovács Patrícia) meggyilkolását bemutató lélektani dráma nemcsak akkor, az újságok címlapján érdekelte a közvéleményt, hanem a mai filmszerető közönség is rajongott érte.

felvilag

 

BIDF filmklub

Tavalyi válogatásunkban beszámoltunk a frissen indított nemzetközi dokumentumfilmfesztivál eredeti ötletéről, ami idén is folytatódott, és ebben nem tudta elvenni a szervezők kedvét a fesztivál kezdete előtt néhány nappal beázott és tönkrement Uránia mozi alagsora sem. A mustra sok emberhez eljutott szeptemberben. Az alkotók azonban havi programmal jelentkező filmklubot is indítottak, hogy az egyébként nem látható, azonban mégis sokakat érintő filmeket egyesével ismét vetíthessék. A program decemberben A szak-művésszel (Art and Craft), az amerikai történelem legtermékenyebb festményhamisítójának történetével kezdődött az éppen düledező Bem moziban, ezzel nemcsak az alkotásoknak, hanem a helyszínnek is új lehetőséget adva.

 

Változó mozitérkép

Remélhetőleg a hazai mozihálózat most éri el azt a mélypontot, amit maga a filmgyártás ért el néhány évvel ezelőtt idehaza. A budapesti mozitermek nagyon nagy százaléka egy kézben van, és a hazai kultúrpolitika sem lép fel megfelelően a mozi-üzemeltetés felé, nem csoda tehát, hogy történelmi mélyponton van a fővárosi artmozik száma. A sorozatosan bezáró mozik mellett ugyanakkor 2015-ben néhány pozitív változást is látható volt: noha alkalmi jelleggel, de – a fenti példát is látva – olykor-olykor élettel telik meg az évek óta halálra ítélt Bem mozi, mintha valahogy ez lenne a hazai artmozikért aggódok szimbolikus helyszíne. Ugyanakkor ismét gazdára lelt a 2014-ben bezárt Vörösmarty mozi, ahogy ősszel Art+ Cinema néven megnyílt az egy ideje csak vegetáló Örökmozgó is. Ezek után már csak remélni tudjuk, hogy a Münchausen báróhoz hasonlóan saját magát a hajánál fogva rendre kihúzó moziüzemeltetés komolyabb politikai támogatást is fog kapni.

Aranyélet

 

Saul és Oscar

A felsorolt pozitív változásokat minden bizonnyal egy magyar Oscar-díj tenné tökéletessé és katalizálná mindennél jobban. Erre Szabó István Mephisto (1981) című filmje óta nem volt példa, azonban Nemes László cannes-i nagydíját és a fesztiválon megkezdődött világforgalmazói kampányát követően erre még úgy is minden eddiginél nagyobb lehetőség van, hogy a kötelezően leadandó megtekintő lemezek megtagadása miatt a film kizárta magát a Lux-díj és az ennél is fontosabb Európai Filmakadémia versengéséből. A Saul fia A nagy füzethez hasonlóan már bekerült a legjobb idegen nyelvű filmek 9-es listájára (amiből a hivatalos 5 jelöltet kiválasztják), de már a Golden Globe jelöltek között is van ugyanebben a kategóriában, amit január 10-én akár meg is nyerhet. Ez pedig végképp esélyessé tenné egy – vagy, ahogy sok helyen rebesgetik, a főszereplő, esetleg az operatőri munka kapcsán több – jelölésre vagy díjra az Amerikai Filmakadémia idei gáláján. Ez nemcsak Nemes Lászlónak, hanem az egész magyar filmművészetnek is nagy lehetőség lenne.

, , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments