Mathieu Kassowitz Fehér rémálomMathieu Kassovitzot egyesek rendezőnek, mások színésznek tartják. Kétségtelenül hosszabb a színészszerepeit tartalmazó lista, azonban az is biztos, hogy rendezőként emlékezetesebb darabokat tett le az asztalra. Úgy is mondhatjuk, hogy amíg neki sosem volt ikonikus szerepe, addig keze alatt születtek ilyen karakterek. Hogyan alakult ki a tipikus kassowitzi „rosszfiúk nyelvezet”? Megnéztük az interneten is fellelhető rövidfilmjeiben.

Fierrot le pou (1990)

Hirdetés

Az első szárnypróbálgatás még jelentősen elüt későbbi kis-, pláne nagyjátékfilmjeitől, egyelőre csak a fekete-fehér jelenik meg a vásznon és a bőrszínen egyaránt. A fiatal fehér fiú (amúgy maga a rendező), aki a tornateremben egyedül kosárlabdázik, vagy legalábbis próbál és a közben beérkező fekete fiatal lány, akinek mindez sikerül… A jó vágások, a ritmus, a párbaj egyre feszültséggel telibb levegője már itt megmutatja, van keresnivalója a rendezőnek a későbbiekben is. A konfliktus képzeletbeli feloldása pedig utalhat úgy a fiú és a lány érdeklődésére egymás iránt a személy szintjén, ahogy a társadalom különböző rétegeinek együttélése jelentkezik egy tágabb értelmezési keret esetén. Mielőtt azonban a kedves olvasó túlságosan erős párhuzamok vizionálását feltételezi tőlem, fontos megjegyezni, hogy egy 23 éves fiú még kiforratlan filmnyelvi és társadalmi véleményét látjuk.

Fehér rémálom (1991)

A Jean Giraud francia képregényes művéből készült adaptáció már igazi előképe a Kassovitznak világhírt és cannes-i szereplést, további az Európai Filmakadémia fődíját hozó A gyűlöletnek. Egy előre megtervezett, valószínűleg faji alapon elkövetett gyilkosság történetében két verziót látunk: egy álombelit és egy valóságosat. A négy rasszista terve egyikük gondolatában megy füstbe, a valóság azonban sokkal szárazabb és kegyetlenebb. Ezt a filmet már rossz nézni, ahogy rossz a francia krimik egy bizonyos típusát ezen film előtt és után is (ld. Magányos zsaru, A profi, Léon, a profi, Visszafordíthatatlan – más-más módon, persze). Ebben az alkotásban láthatjuk először a rendezőre oly jellemző körsvenket, és ugyanitt hallhatjuk sokat beszélni a szereplőket, csak amíg ebben a filmben inkább az enyhe burleszk uralja a párbeszédeket és a gesztusokat, addig A gyűlöletben már sokkal inkább a dokumentarista stílus alakítja a dialógusokat.

Gyilkosok (1992)

Némileg kicsit eltér a kassovitzi kisebbség és gettó tematikától a rendező harmadik kisfilmje, amely egyben első színes alkotása, és mint olyan az 5 évvel későbbi, hasonló című és történetű nagyjátékfilm előképének tekinthető. Az egy kis lakásban játszódó 12 perces történet magva egy bérgyilkosság egy már öreg és egy még „pályakezdő szakember” munkájával. A témát, vagyis hogy „hogyan fáj a nézőnek, ha gyilkosságot lát”, ügyesen áthozza előző filmjéből az alkotó, de amíg a Fehér rémálom inkább társadalmi képet akar adni fő- és mellékszereplőivel, addig ez a ’70-80-as évek, leginkább Belmondóval fémjelzett durva krimijeire emlékeztet, ahogy majd a Bíbor folyók és a Gothika képsorai is, már misztikummal keverve.

2015. május 15-én a Budapest Rooftop Cinema műsorra tűzi Mathieu Kassovitz A gyűlölet című filmjét a Corvintetőn.

, , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments