Klasszik – Halálbiztos filmzene

Mindannyiunk legnagyobb örömére amolyan egyet-fizet-kettőt-kap rendszerben Quentin Tarantino minden filmjéhez jár egy ütős zenei válogatás is. A Death Proof a film szelleméhez méltóan a hatvanas, hetvenes évek dalaiból szemezget, hogy újabb Tarantino-féle klasszikusokkal bővítse otthoni gyűjteményünket.

Ki tudja, talán a Death Proof dalai is megélnek még néhány újragondolás, addig is vagyük szemügyre, mit kínál ez a borító tanúsága szerint csupa hatvanas, hetvenes évekbeli ritkaságokból álló válogatás. Természetesen – Quentin Tarantinóról lévén ugyebár szó – a filmzene albumról nem hiányoznak a szöveges betétek, és ahogy az már lenni szokott, megint a film legsorsfordítóbb mondataiból hallhatunk részleteket (mint például hogy a történet szempontjából teljesen érdektelen két pasi, hogyan akarja leitatni és ágyba vinni a film hősnőit). Nem kell félni, a duma mellett azért van zene is – nem is akármilyen! Az alapfordulatszámot Jack Nitzsche The Last Race-e adja meg, kiváló hosszabb autós utakhoz – szigorúan napközben, a film megnézése után nem ajánlom a magányos éjszakai autózást forrónadrágos lányoknak… Kellemes road-movies végig a tempó, kifejezetten lazulós alkalmakra blues, glam rock és doo-woop dallamokkal. Bár tény, hogy a válogatás nem kifejezetten olyan gyöngyszemek láncolata, mint amilyen a Pulp Fiction volt, de azért van jó pár emlékezetes dal a lemezen. Ezek egyike a Smith nótája. A Baby It’s You szövegét tekintve a leggiccsesebb szerelmes dal lehetne a világon, de ez a zene egyszerűen olyan szenvedéllyel tölti meg ezeket a szavakat, hogy nem lehet tőle nem bezsongani. Másik nagy kedvencem a The Coasters Down In Mexicója, ami egyszerűségében rejti nagyszerűségét. Persze nem érdemes kihagyni az album többi dalát sem, vár ránk itt még néhány klasszikus, úgymint Ennio Monricone vagy a T-Rex. És ha végighallgattuk az egészet, már tehetjük is be előlről!