everest_2Egy film a világ csúcsáról,  ami egyszerre érzelmes és szemkápráztató: így készült az Everest, minden idők egyik legimpozánsabb hegymászó drámája.

Kiszámíthatatlan kockázatok. Hihetetlen nehézségek. Több éves felkészülés az előre nem látható kihívásokra. Elképzelhetetlen, elviselhetetlen körülmények. Mindennek ellenére immár csaknem egy évszázada a világ kalandorai azáltal véltek mélyebb értelmet csempészni mindennapjaikba, hogy megpróbálták meghódítani a világ legmagasabb és legveszélyesebb pontját, a Mount Everestet.

Talán olyan hegymászólegendák úttörő szelleme ihlette őket, mint Tenzing Norgay és Sir Edmund Hillary. Az is meglehet, hogy az anyatermészet előtt akartak megalázkodni. Akár a spirituális megvilágosodás, akár az adrenalinsokk hajszolása motiválta őket, kétségtelen, hogy az emberi természet a maga igaz valójában mutatkozik meg akkor, amikor az ambíció, a gyarlóság és az évezred hóvihara egymásnak ront a világ tetején.

Hirdetés

A film megtörtént események alapján készült: 1996-ban egyszerre két expedíció próbálta megmászni a világ legmagasabb hegyét, amikor rájuk tört az emberiség történetének egyik legkegyetlenebb hóvihara. A megpróbáltatások által összekovácsolódott hegymászók szinte leküzdhetetlen nehézségekkel néznek szembe, s a megszállott küzdeni akarás, ami a hegyormok legyőzésére sarkallta őket, monumentális élethalálharcban csúcsosodik ki.

Az akció-kalandfilmet nagy magasságban, az Everest felé vezető nepáli útvonalon forgatták, illetve az Olasz-Alpokban, a római Cinecittában és az angliai Pinewood Studiosban.

everest_5

A felejthetetlen történelmi pillanat: az 1996-os csúcstámadás

1996 május 10-én gyönyörű napos reggel volt, amikor Rob Hall, az új-zélandi Adventure Consultants körültekintő vezetője, illetve Scott Fischer, a seattle-i székhelyű Mountain Madness tapasztalt hegymászója csapataik élén expedíciójuk utolsó szakaszához érkeztek: szinte csak karnyújtásnyira volt tőlük a Föld legmagasabb pontja, az Everest-csúcs 8848 méterrel a tengerszint fölött – ami egyébként egy Boeing 747-es utazómagassága. A két csapat az elmúlt két hónapot azzal töltötte, hogy megmászta a kolosszális hegyet, lassan hozzászokva az extrém hideghez és a ritka levegőhöz. Az oxigénszint olyan alacsony volt, hogy az egyszerű járás is minden erejüket fölemésztette.

Hall három hegymászótársa és két serpa aznap elérte a csúcsot, de váratlanul hurrikán erejű vihar tört rájuk, amint lefelé ereszkedtek. Amint a vihar folytatódott és leszállt a sötétség, Hall hiába próbált segíteni kimerült ügyfelének, Doug Hansen postásnak, hogy leereszkedhessen egy 15 méteres sziklafalon, amit Hillary-lépcsőnek hívnak (8790 méteren), Sir Edmund Hillary, a legendás új-zélandi hegymászó után.

Estére Hall teljesen kimerült, mert minden erejét Hansen megmentésére fordította. Ő maga már nem tudott leereszkedni, ezért egyedül maradt. Két elképzelhetetlen éjszakát töltött a Déli-csúcson (8764 méteres magasságban), kitéve a dühöngő elemeknek, mivel a vihar nem csillapodott. Félelmetesen erős viharos széllökések hiúsították meg a fáradt mentőcsapat erőfeszítéseit, akik képtelenek voltak tájékozódni a sötétség és a szemükbe csapó hó miatt. Az alulról megkísérelt mentőakció meghiúsult.

Andy „Harold” Harris, az Andventure Consultants hegyivezetője eltűnt a magas szirtek között. Utoljára akkor látták, amikor hősiesen újra felfelé mászott a Déli-csúcsra, hogy segítséget nyújtson Hallnak és Hansennek. Bár elérte Hallt a csúcson, ahol együtt éjszakáztak a viharos szélben és dermesztő hidegben, Harris eltűnt a sötétben és soha nem látták többé.

Fischer szintén elérte a csúcsot hegyivezetőivel, Anatolij Bukrejevvel és Neal Beidlemannal, illetve kilenc ügyfelükkel, ám lefelé ereszkedvén nekik is súlyos nehézségekkel kellett szembenézniük. Bár segítségére volt a serpa Lopsang, a Mountain Madness vezetőserpája, Fischernek minden ereje elszállt az Erkély-csúcs alatt (8412 méteres magasságban), ezért meggyőzte Lopsangot, hogy nélküle ereszkedjen tovább. Lopsang így is tett, abban reménykedve, hogy majd visszaküld valakit egy pót-oxigénpalackkal, hogy Fischer is le tudjon ereszkedni.

Bukrejev már korábban leereszkedett az ügyfelei előtt, aztán megpróbálta elérni Fichert, de vissza kellett fordulnia a dühöngő vihar miatt. Az éjszaka folyamán több eltévedt hegymászót is meg tudott menteni, akik lejjebb, 7925 méteres magasságban rekedtek a Déli-hágón.

Olvasd el a filmről készült kritikánkat is!

Közben újabb élethalálharc bontakozott ki 850 méterrel alacsonyabban. Beck Weathers texasi patológus, aki az Adventure Consultants csapatával mászott, extrém hóvakságot szenvedett a csúcsról való ereszkedés közben. Évekkel korábban korrekciós szemműtéten esett át, és most, amint keresztülhatolt az Everest Halálzónáján – ahol az oxigén olyan ritka, hogy az emberi szervezet leállítja az életfontosságú szerveket –, a nagy magasság miatt eltorzult a látása, ezért semmit nem tudott kivenni abból, ami az arcától egy méternél távolabb volt.

Hall megígértette Weathersszel, hogy nem mászik tovább felfelé, és ráparancsolt, hogy üljön le és várja meg, amíg eléri a csúcsot, aztán majd együtt fognak leereszkedni. Néhány órával később azonban megállt, Weathers pedig a dühöngő vihar közepén találta magát, minden erejével az egyre hevesebb széllökések ellen kellett védekeznie.

Végül egy csapat lefelé ereszkedő hegymászó Weathersbe botlott és megpróbált segíteni neki. Mike Groomhoz, az Adventure Consultanst hegyivezetőjéhez kötötték, és megpróbálták megkeresni a Négyes Tábort (7925 méteres magasságban) a Déli-hágón. A süvítő hóvihar és a sötétség miatt azonban még a talajt sem látták a lábuk alatt, ezért nem találták meg a sátrakat a Déli-hágó pusztaságában, ahol nem voltak tájékozódási pontok. Kimerülten összebújtak, hogy melegítsék egymást, azt remélve, elmúlik a hóvihar és a jobb látási viszonyok között sikerül megtalálniuk a tábort.

Amikor végre enyhült a vihar, Groom tudta, nem sok idő maradt, hogy segítséget hozzon. Otthagyta Weatherst és a másik négy hegymászót, akik majdnem eszméletlenek voltak, és visszatért a Négyes Táborba segítségért. Ezen a ponton már mindannyian rendkívül legyengült állapotban voltak. Több mint 27 órája voltak talpon, elfogyott a palackos oxigénjük, az élelmük és a vizük. Összefagyva, oxigénhiánytól szenvedve életerejük utolsó maradékába kapaszkodtak.

A segítség néhány órával később érkezett. Bukrejev késő éjszaka kimentette a Mountain Madness három megmaradt ügyfelét a viharból. Keserűen állapította meg, hogy Hall ügyfelei, Weathers és Yasuko Namba, egy japán hegymászónő, aki most hódította meg a hetedik hegyet a Hét Csúcs közül (a hét kontinens legmagasabb hegyeinek meghódítása a hegymászók hétpróbája, először Richard Bass teljesítette 1985-ben – a ford.), már menthetetlenek, mert megdermedtek és sem beszélni, sem mászni nem tudnak.

Csodával határos módon Weathers mégis összeszedte magát, és súlyos fagysérülései ellenére másnap délutánra vissza tudott jutni a Négyes Táborba. Egy nappal később egy mentőcsapat lekísérte az Egyes Táborba (6035 méteren). Akik találkoztak vele, azt mondták, úgy nézett ki, mint egy élőhalott.

Weathers túlélte a megpróbáltatásokat, de Hall, Fischer, Harris, Hansen és Namba nem, és szintén meghalt az indiai-tibeti határőrség három hegymászója. Ez volt az első indiai csapat, amely az Északi-hágóról (7020 méter) érte el a csúcsot. Abban az időben ez volt a leghalálosabb nap a Mount Everest történetében.

everest_2

A hegyek hívása: megtörtént események a mozivásznon

A világ legfélelmetesebb hegycsúcsa több ezer hegymászót késztetett arra, hogy megfeleljen élete legnagyobb kihívásának. 1996 májusának tragikus eseményeire élénken reagált a média, bestsellerek és dokumentumfilmek születtek, gyakran egymásnak is ellentmondva.

Tim Bevan, a Working Title producere érdeklődését Jan Krakauer Into Thin Air című könyve keltette fel a téma iránt 1997-ben. Az újságíró Krakauer Rob Hall csapatának tagja volt az expedíció során, és először az Outside magazinnak írt cikkében számolt be tapasztalatairól. Bevan producertársa, Eric Fellner szintén lelkesedett az ötletért, hogy filmesítsék meg a történetet; aztán kiderült, hogy a Universal Pictures, amely a Working Title régi forgalmazó partnere, más anyagokat is birtokol a témával kapcsolatban.

Ezek közül kiemelkedik Beck Weathers Left for Dead: My Journey Back from Everest című könyve, amelyből a film a legtöbbet meríti, illetve a Rob Hall és felesége, Jan Arnold között folytatott utolsó műholdas beszélgetés átirata. Bár az érintett hegymászók családtagjai az évek során jobbára nem szólaltak meg nyilvánosan a tragikus eseményekkel kapcsolatban, folyamatosan konzultáltak a producerekkel, így egyre közelebb került az időpont, amikor film készülhetett a balul sikerült expedíciók történetéről.

„Azzal kezdtük, hogy felvettük a kapcsolatot David Breashearsszel, aki ott volt a hegyen 1996-ban és a híres IMAX-filmet készítette az Everestről. Kiderült, hogy neki vannak a legjobb dokumentumai a történtekről. Azt, hogy mi történt valójában a csúcson, nagyon sok kis elemből kellett összerakni, mert az évek során rengeteget írtak meg beszéltek róla – afféle Rubik-kockával volt dolgunk. Valahányszor tekerünk rajta egyet, mindig új felállás bukkan elő. Emiatt még az a veszély is fennállt, hogy ezt a történetet soha nem lehet elmesélni, de épp ilyen feladat való a Working Title-nak.”

Kezdetben úgy tűnt, hogy a filmet Stephen Daldry rendezi a 2000-es évek elején, ám egészen 2011-ig kellett várni, amíg annyira összeállt a projekt, hogy már megvalósuló produkcióban lehessen gondolkodni. Bevan és Fellner ekkor vette fel a kapcsolatot Baltasar Kormákur rendezővel, aki éppen Los Angelesben forgatta a Csempészek című filmet a Working Title égisze alatt, Mark Wahlberggel és Kate Beckinsale-lel a főszerepekben. „Baltasar messze a legobb ember volt a feladatra – mondja az Everest másik producere, Nicky Kentish Barnes. – Annyira autentikus történetet akart vászonra vinni, amenyire csak lehetséges.”

Az izlandi Kormákur az akcióhoz ugyanolyan jól ért, mint a drámához, és születési helyének köszönhetően szoros kapcsolatot ápol a hideggel is. A Csempészek után a Dermesztő mélység című filmet készítette el, amely egy felborult izlandi halászhajó egyetlen túlélőjének tragikus történetét meséli el. A filmet csaknem Oscarra is jelölték, olyan hátborzongató hitelességgel mutatja be az ember és a könyörtelen elemek küzdelmét.

„A táj és az időjárás rendkvül fontosak számomra – mondja Kormákur. – Izlandon a természet erősen érezteti a jelenlétét. Vulkánok törnek ki, a lavinák rendszeresen falvakat sodornak el, minden arra emlékeztet, mekkora hatalma van az elemeknek. Egyszer lóháton bejártam Izland hegyeit úgy, hogy hetekig nyoma sem volt a civilizációnak, s ez az élmény is megerősített abban, hogy olyan történeteket szeretnék elmesélni, amelyekben az emberek szembesülnek a természet könyörtelenségével, s ennek nyomán feltárulnak valódi jellemvonásaik – egyre többet tudunk meg rólunk, amint növekszik a veszély. Ahogy tapasztaltam, az ilyen helyzetekben derül ki, ki az igazi barát, és miből faragták. Ezért amikor felajánlották, hogy meséljek el egy, a világ legmagasabb hegyén játszódó rendkívüli történetet, tudtam, hogy ilyesmi az életben egyszer adódik, és nem hagyhatom ki a lehetőséget.”

Kormákur ragaszkodott ahhoz, hogy a történet, amit elmesélnek, tisztelettel adózzon valamennyi szereplő iránt. Hajtsanak fejet a nyolc ember előtt, akik életüket áldozták a hegyen, és a kellő egyensúlyra ügyelve ne igazolják vagy kritizálják a döntéseket, amelyeket a kritikus pillanatokban meghoztak.

Kormákur saját bevallása szerint élete legkeményebb munkáját végezte el, amikor minden könyvet és dokumentumot elolvasott a történtekről, amihez csak hozzá tudott férni. Elbeszélgetett számtalan hegymászóval, akik jártak az Everesten, hogy megérthesse, hogyan gondolkodik egy szenvedélyes alpinista. Ő maga is járt a hegyen az előkészületek idején, aztán Új-Zélandon felkereste az érintettek hozzátartozóit.

everest_1

Álmodozók és hősök: a szereplőválogatás

 Az ausztrál Jason Clarke alakítja az új-zélandi Rob Hallt, aki egészen fiatalon ismerkedett meg a hegymászás kihívásaival. 1980-ban, 19 évesen hódította meg az első himalájai csúcsot, a 6856 méteres Ama Dablamot. 1990-ben Sir Edmund Hillary fiával, Gary Ball-lal mászta meg az Everestet, és műholdas telefonon jelentkeztek be a csúcsról, amit az új-zélandi televízió élőben közvetített.

Hall és Ball további sikereik nyomán vállalkozást indítottak Adventure Consultants néven, azzal a céllal, hogy ha valaki meg akarja mászni a világ legmagasabb hegyeit, a cégük professzionális segytséget nyújt számára. Ball 1993-ban meghalt agyi vérömlenyben, ami nagy magasságban az oxigénhiány miatt alakul ki, így Hall vitte tovább az üzletet. 1996-ban Hall már 39 hegymászót vitt fel az Everestre, s bár szolgáltatásai jóval többe kerültek az átlagnál, hírneve és megbízhatósága miatt a világ minden részéről özönlöttek hozzá az ügyfelek.

„Ismertem a történetet, akkoriban figyelemmel kísértem a híradásokat – mondja Clarke. – Mivel az események több nap alatt bontakoztak ki, mindenkinek volt ideje belegondolni, mi is történik éppen a Himalája tetején. A sztori annyira magával ragadó, hogy ezer szállal tudok kötődni hozzá.”

Clarke felkészüléséhez hozzátartozott, hogy Guy Cotter hegymászóval gyakorolt, aki Hall halála után átvette az Adventure Consultants vezetését, a film elkészítésében pedig szakértőként működött közre. Clarke kapcsolata Cotterrel nem csak abban merült ki, hogy megtanulta tőle a mászás fortélyait. „Guy volt Rob egyik legjobb barátja, rengeteget másztak együtt – magyarázza Clarke. – Nagyon sokat segített, hogy összebarátkoztunk, mert jobban megismertem általa az új-zélandi humort, ami teljesen más, mint az ausztrál.”

Az Oscar-jelölt Jake Gyllenhaal játssza Scott Fischer amerikai hegymászót, a Mountain Madness alapítóját. 1996 májusában indította első üzleti expedícióját a Himalájára.

„A Mount Everest megmászásának ötlete már önmagában is izgalmas – mondja Gyllenhaal. – De minden embernek más a motivációja ezzel kapcsolatban, és ez az igazán érdekes. Az Everest kérdéseket tesz föl. Mit akarunk elérni az életben? Mitől lesz értelme az életünknek? Ez nagyon sok dolognak a metaforája, miközben a természet alázatra tanít bennünket.”

Gyllenhaal is rájött arra, amivel a hegymászók már régóta tisztában vannak: „Ez az egész nem arról szól, hogy az ember megmássza a csúcsot, hanem a közösségről és a többi alpinistával kialakított kapcsolatról. A csúcsot nem mindig kell szó szerint venni. Számomra az igazi csúcs az, hogy össze lehet barátkozni a többi hegymászóval. Észre sem vesszük, hogy már a csúcson vagyunk, ami a kapcsolatokat illeti. Néha azonban, mint a mi történetünkben is, ez a pillanat sajnálatosan későn jön el.”

Az Oscar-jelölt Josh Brolin alakítja Beck Weatherst, a texasi patológust, aki túlélte az expedíciót, bár lefagyott a jobb karja, bal kezének ujjai és az orra. Könyvet írt élményeiről,  jobbára ezen alapul a film. Weathers folytatta hivatását és motivációs beszédeket tart.

Brolint a hegy ragadta meg ebben a projektben.

„Amikor elolvastam a forgatókönyvet, kiderült számomra, hogy a pozitív meg a negatív hős egyaránt az Everest – mondja a színész. – A hegy a végtelenségig kiismerhetetlen. Nagy elszánással mennek oda az emberek. Van ebben egy kis hübrisz, esetleg menekülés a világ meg a különféle kezelhetetlen problémák elől, és olyasvalamivel találod szembe magad, ami túlnő bármin, amit el tudsz képzelni. Csak akkor jössz rá, mivel van dolgod, amikor maga alá temet.”

Weathers az expedíció után felhagyott a hegymászással, és nem csak a sérülései miatt. „Az az érzésem, hogy megtalálta a lelke nyugalmát, talán azt, amit mindig is keresett, és nem volt már többé szüksége arra, hogy másszon – folytatja Brolin. – Nem mondhatok helyette semmit, de ezzel mintha lezárult volna élete egyik fejezete.”

Kormákur egyetért a színész gondolatmenetével: „Beck leírja a könyvében, hogy régóta depressziós volt. Valamit keresett, és viszonylag későn elkezdett hegyet mászni. Azon az expedíción rádöbbent, hogy haza akar menni. Rendbe akarja hozni a dolgokat, és már túl sokáig volt távol a családjától. A végén rájön, hogy már nem kell csúcsokat támadnia, mert a családjában megtalálta azt, amit keresett.”

A mellékszerepekben több kiváló színésznő látható. Emily Watson Helen Wilson alaptábor-menedzsert alakítja. Elizabeth Debicki játssza az alaptábor orvosát, Caroline MacKenzie-t. Rob Hall feleségét, Jan Arnoldot Keira Knightley, Beck feleségét, Peach Weatherst Robin Wright formálja meg.

 

, , , , , , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments