„Alulról jöttem, mezítláb indultam a makói Szent János térről, keményen dolgoztam az iskoláim elvégzése közben, és rendületlenül hittem, hogy valahová el fogok jutni” – nyilatkozta Páger Antal 1942-ben az Egyedül Vagyunk című nyilas lapnak. Valóban eljutott valahová, híres színész vált belőle, de 1986-ban bekövetkezett halála előtt adott interjújában is még a múltjára keres felmentést. Nézzük most meg, mi történt Páger Antallal a két nyilatkozatát elválasztó mintegy negyven év alatt.
Páger Antal hétgyermekes csizmadia-mester családjában született 1899. január 29-én. Édesanyja színházi jegyszedőként gyakran magával viszi esténként, így korán megismerkedik a kulisszák mögötti világgal. Húszévesen Makón szerepel először, egy vöröskatona-toborzó napon, és 1920 elején a székesfehérvári színház már szerződteti is – ezt követi majd Kecskemét, Pécs és Nagyvárad. 1931-ben kerül Budapestre a Belvárosi Színházhoz, és a ’30-as évek közepétől befutott sztárként a kor híres színészeivel lép fel a színpadon. Nem csoda, hogy hat évre rá horribilis gázsiért szerződteti őt a Vígszínház, amelyhez sokáig hűséges is marad. Közben 1932-ben Piri mindent tud című filmjével a filmiparba is berobban, és attól kezdve filmek tucatjaiba szerződtetik. A fiatal tehetségként sikert sikerre halmozó színész csillaga ekkor már túlságosan magasan jár ahhoz, hogy meg ne környékezzék magasabb politikai fórumokról.
Páger Antal később egész életét beárnyékoló vesztét az okozza, hogy az 1940-es évek elejétől a korszak erőteljes politikai irányvonalaként kibontakozó nyilas eszmerendszer bűvkörébe kerül. Ünnepelt színészként eleinte közvetlen környezete révén talán csak belesodródik a nyilas közegbe, ám később sem határolódik el tőle, mi több, közéleti szereplést vállal, s lassan beágyazódik ebbe az ordas világba. 1942. decemberében fellép a Magyar Futár és az Egyedül Vagyunk irodalmi estjén, ahol Tamás utcai villájának kertszomszédja, Imrédy Béla és Rajniss Ferenc is beszédet mond. A városban terjengő pletykák szerint színésznő felesége, Komár Júlia rendszeresen találkozik nyilasokkal, és Endre László, később halálraítélt belügyminiszter a szeretője.
1944 elején Szálasi Ferenc az Egy nap a világ előadásán meglátogatja őt a színházi öltözőjében, ahol gratulál neki, és egy ezüstlevelekből ötvözött babérkoszorút nyújt át ország-világ szeme láttára. Kislánya, Juliska pedig egy „Én is hadicélpont vagyok?” feliratú, amerikaiak ellen agitáló náci plakáton szerepel.
A negyvenes évek közepére már egyfajta fasiszta aura lengi körbe a csillagászati gázsiért fellépő, nagyvilági életvitelt folytató sztárszínészt. Páger ugyan kezdetektől tagadja az ellene irányuló vádakat, ám még évtizedekkel később sem tudja lemosni magáról őket. Ungváry Krisztián történész szerint: „Páger a keresztény nemzeti kurzus melletti propagandista volt. A keresztény nemzeti fajvédő kurzus mellett és nem a nyilas kurzus mellett. A nyilas kurzus csak egy része ennek. Tehát Ő többet vállalt be: bevállalta a Sztójay kormányt és az Imrédy kormányt is.”
A Páger házaspár Zsolt Bélával a Páger villában (1936)
Kétes politikai szerepvállalása mellett – avagy éppen ellenére – Páger színészként mind népszerűbbé válik, ám eljátszott szerepeit és a politikai irányultságát tekintve személyét egyfajta kettősség jellemzi. 1939 után olyan nyomasztó társadalmi kérdésekkel foglalkozó alkotásokban vállal szerepet, mint a Földindulás vagy a Bors István. De már az 1941-ben készült Harmincadik című filmje is erősen antiszemita színezetű, és az 1942-ben nagy viharokat kavaró három filmje – Dr. Kovács István, a Szerető fia, Péter és az Őrségváltás – közül az utóbbi antiszemita propagandaként is felfogható. Páger 1944-ben bekövetkezett disszidálásáig csaknem száz filmben és színdarabban látható a legkülönbözőbb, akár egymással ellentétes politikai-társadalmi beállítódású karaktereket megformáló szerepeiben. Az utolsó itthon töltött évében még két filmpremierje van, de augusztus végén – jól érzékelvén az őt övező politikai ellenérzést – bepakolja családját a Buickjába, és elindul az osztrák határ felé. Három évet töltenek Ausztriában – ezenközben itthon valamennyi filmjét tiltólistára teszik –, mígnem 1948. januárjában a család megérkezik Argentínába.
Buenos Airesben a háborús bűnösök alkotta emigráció tagjai már szívrepesve várják. Páger Antal hamar megveti lábát az újvilágban, fél év múltával már a Magyar Színjátszó Társaságban játszik többek között feleségével, Komár Júliával, Hajmássy Miklóssal, Szeleczky Zitával és Vaszary Pirivel. Meghívott vendégtársulatként Buenos Aires, Montevideó, Caracas magyar közösségei előtt lépnek fel Vaszary-, Herczeg-, Kerecsendi Kiss-, és Gárdonyi Géza darabokkal, klasszikus drámákkal és vígjátékokkal. Páger emellett még rendez, és esetenként díszlettervezői munkát is vállal. Van hozzá tehetsége, mert ifjúkora óta foglalkozik festészettel, a színészkedés mellett szívesen festeget, olyannyira, hogy Sao Paolóban 45 képének kiállítást is rendeznek.
Hamarosan rá is szorul erre a hobbira, mert néhány év elteltével a kint élő magyarok már nem tudják eltartani a színtársulatot, így a társaság 1955-ben szétszéled, s Páger ekkor a festményei eladásából tartja fenn magát. Szülőhazája ihlette képeit – a kanyargó Tiszát, paraszti munkát ábrázoló életképeket – főként nosztalgiától szenvedő, hazavágyakozó emigráns társai vásárolják.
Egy nap képvásárlónak álcázott vevő toppan be Págerhez, aki festményeit nézegetve ajánlatot tesz neki. „Egerszegi Rudolf” fedőnéven a magyar állambiztonság embere ő – a név Gallay Ferencet, a Buenos Aires-i magyar követség I. osztályú titkárát takarja –, aki felsőbb utasításra a hazahívását hivatott megszervezni. Págert jó színésznek, istenadta tehetségnek tartják itthon, ám hazacsábításának valódi oka a Dél-Amerikában élő magyar emigráció szétbomlasztása.
Páger, miként disszidálása előtt itthon, tehetséges színészként és festőként Argentínában is központi szerepet vívott ki magának, magához vonzva különböző emigráns csoportokat. Egy korabeli ÁVH-s iratban Rajnai Sándor alezredes megfogalmazása szerint: „Hazatérése komoly bomlasztással lenne a nyugaton élő fasiszta emigrációra.” Szirénhangon csalogatják az 1955-re Argentínában már amúgy is nehéz helyzetbe került Págert, olyan mézesmadzagot húzogatva előtte, mint: „Látni kell, hogy most a cannesi festiválon [sic!] sem érték el filmjeink azt az eredményt, melyet kellett volna, és nyilván ön tudna segíteni a mai problémáinkon.” „Egerszegi Rudolf” ajánlata szerint Páger visszakapja svábhegyi villáját, és színészként visszatérhet a magyar színház és film világába. Páger nem szívbajos, sokáig taktikázik és szerződésben rögzítve megkéri hazatérésének árát. Színházi és filmfőszerepeket akar, visszakéri felújítva és bebútorozva Tamás utcai villáját, annak elkészültéig a Gellért szállóbeli költségeinek megtérítését, Argentínában eltöltött éveinek nyugdíjba történő beszámítását, hazaútjának finanszírozását, a hazatérésükre Argentínában várakozó családjának ötezer pezós támogatást, és hazatelepülése sikertelensége esetére a visszaút megtérítését. Mikor már úgy néz ki, mindenben megállapodtak, Páger egykori balatonföldvári és Lupa-szigeti telkeit is visszakéri. A magyar államvédelem valamennyi követelését elfogadta, így két hónappal a forradalom kitörése előtt, 1956 augusztusában Páger Antal, megtartva argentin útlevelét és állampolgárságát, családját Buenos Airesben hátrahagyva, egyedül visszatér Magyarországra. Érkeztét egyenlőre csend övezi, csupán az MTI ad ki egy rövid közleményt.
A személye iránti ellenérzés két vonalon bontakozik ki itthon. Megérkeztét követően egyből támadások kereszttüzébe kerül a színészszakma részéről. A Színház Szövetség tiltakozását fejezi ki mind Páger hazahívását illetően, mind pedig a neki juttatott jelentős anyagi előnyökért. Felróják neki, hogy „Páger amit a Horthy fasiszta rendszer alatt készült filmjei honoráriumképpen szerzett, fényűző villáját, ma, 1956-ban visszakapja.” Ladányi Ferenc szerint Páger: „Mint császár ment el 1944-ben és mint császár jön vissza 1956-ban!” Pályatársai is ellenségesen fogadják, helyette sokkal inkább szeretnék Jávor Pált vagy Darvas Lilit a körükben tudni. „Páger Antallal a fasizmus tér haza Magyarországra” – veti oda dühödten, sztrájkra buzdítva Szilágyi Bea táncos-színésznő, aki a sors iróniájaként nem sokra rá Páger második felesége lesz.
Kis idő elteltével a magyar állam részéről is mind terhesebbé válik a színész szerződésben rögzített anyagi követeléseinek kielégítése, olyannyira, hogy a Politikai Bizottság is foglalkozik az üggyel. A határozat szerint Páger Antal főszerepet nem, csak közszerepet kaphat, Argentínában maradt családjának a megígért havi összeget nem folyósítják tovább, a svábhegyi villát kitatarozva visszakaphatja, de a ház bebútorozásáról szó sem lehet. Páger Gellért szállóbeli költségeit azonban a továbbiakban is kénytelenek finanszírozni.
„Páger nem szívbajos, sokáig taktikázik és szerződésben rögzítve megkéri hazatérésének árát.”
A Gellért Szálló egyik lakosztályában három évre berendezkedő Páger Antal zárkózott életet él, ritkán mozdul ki, és nemcsak, hogy színházi szereplést nem vállal, de előadásokat sem néz meg, pedig hívják. Célszemélyként az állambiztonsági szervek folyamatos megfigyelés alatt tartják. Páger titkon filmrendezői terveket dédelget magában, és forgatókönyveket vár. Végül a forradalom után, 1957-ben Magyar Bálintnak sikerül leszerződtetnie őt, így 12 év kihagyás után Molnár Ferenc A hattyú című darabjának trónörökös szerepében lép újra hazai közönség elé.
Hazatérését követően művészetét itthon és külföldön egyaránt elismerik. 1963 tavaszán Kiváló Művész címmel jutalmazzák, 1964-ben a Pacsirta című filmben Tolnay Klári és Latinovits Zoltán partnereként nyújtott alakításáért a legjobb férfialakítás megosztott díját kapja, 1965-ben kiemelkedő művészi teljesítményei elismeréséül Kossuth-díjjal honorálják munkásságát, 1965-ben a Húsz óra című filmje elnyeri a IV. Nemzetközi Filmfesztiválon a filmkritikusok nemzetközi szövetsége zsűrijének Fipresci nagydíját, és emellé még a velencei fesztivál nagydíját is. Azonban korábbi életének reminiszcenciájaként, 1967-ben a velencei biennálén némi botrány kerekedik körülötte. A filmfesztiválra tőlünk a Fábri Zoltán rendezte Utószezont válogatják be, az Eichman-per idején játszódó történetben a rendező a „nyilas” Págerrel játszatta el a zsidó patikus szerepét. Susan Sontag nemzetközi zsűritagként bojkottot szervez a magyar delegáció „háborús bűnös” tagja ellen. Izrael kifogásolja Páger ilyetén szerepeltetését, de Fábri azzal védi meg, hogy „a hatóságok megelégedésére tisztázta magát”. A Variety című lap magyar Jud Süssnek nevezi a filmet, kiemelkedő szerepet tulajdonítva vele annak a Magyarországon eluralkodott közhangulatnak, amely némán asszisztálta végig a zsidók deportálását. Sajnálatos módon a magyar sajtó nem számolt be a velencei biennálén történt esetről.
Bár hazatérését követően Páger Antal az egyik legtöbbet foglalkoztatott filmszínészként közel 200 filmben szerepelt, nem sikerül teljesen visszailleszkednie a magyar kulturális életbe. 1986 elején, pár hónappal a halála előtt még készült vele egy interjú, melyet a 87 éves színész arra használt fel, hogy élete delelőjén a múltját tisztázza.
„Röviden én úgy tudom summázni ezeket a körülöttem kavargó dolgokat: Én bűnt soha nem követtem el életemben. A 40-es évek alatt sem. Én embertársaimnak soha nem akartam ártani. Bűnt nem követtem el, tévedni annyit tévedhettem, amennyit minden ember tévedhetett. Emberek vagyunk. Nagy tévedések nem voltak.”
***
Felhasznált irodalom:
ÁBTL 3.2.4. K-587
Czimmer József: Páger Antal hazatérése, Tiszatáj 1993. 3. szám
Mit rejtett a Páger-akta?, Múlt-Kor 2007. december 14. (http://mult-kor.hu/20071214_mit_rejtett_a_pagerakta)
Lénárt András: Derült égből – Páger Antal visszatérésének körülményei. 2000. 2013. 11 . szám.
Fábián Titusz: „Gratulálni bárki jöhet” – Páger Antal története, MNO, 2016. május 7.
Pethő Tibor: Páger Antal hazatérése: fasizmussal vádolt legenda MNO 2016. október 2.
Halász Bálint: Páger Antal élete legendák nélkül,
(http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/egyhaztortenet/Makoi_kereszteny_fuzetek/pages/008/002_halasz_balint.htm)
***
Október végén az 1956-os forradalom és Zsigmond Vilmos emlékére magyar témájú tematikus hetet tart a Filmtekercs: a Magyar Filmszüret keretében a hazai filmélet aktualitásaihoz kapcsolódóan kritikákkal, elemzésekkel, toplistákkal és interjúkkal készülünk.
