Fotó: jegy.hu.Érdekes megfigyelni, hogy önmagában is egyre népszerűbb a filmzene, egyre inkább külön műfajként kezeljük. Ebben nyilván nagy szerepe van idehaza a Klasszik Rádió és a Budafoki Dohnányi Zenekar közös Cinemusic rendezvényének, amit idén ötödik alkalommal rendeztek meg teljes audiovizuális kiszolgálás mellett. Magas szakmai színvonal és szórakoztatás egyszerre is lehetséges!

November 22-én és 23-án mutatta be a Budafoki Dohnányi Zenekar a Cinemusic nevű rendezvényt, amely külön filmzenei összeállítást ad az érdeklődőknek immáron ötödik alkalommal a Művészetek Palotájában. A program összeállításában jelentősen részt vesz a Klasszik Rádió is, amely a kezdetektől fontos szerepet ad műsoraiban a klasszikus zene mellett a filmzenének is – bár ahogy a rendezvényen elhangzott, utóbbi nem tudna létezni előbbi nélkül.

Hirdetés

Ez az este pedig nem tudott volna létezni az előbbieken túl a Budapesti Akadémiai Kórustársaság nélkül sem, amely mintegy 50 fős kórussal vett részt néhány darabban. Két vendégelőadó is volt: a valamelyik tehetségkutató műsorból ismert tangóharmonikás Szabó Ádám és a kristálytiszta hangjáról is ismert Tompos Kátya. Az este talán legtökéletesebben csillogó darabja az általa elénekelt Je ne regrette rien Piaftól, hiszen végül is az is filmzene, és végre mindenki láthatta, ki a magyar Marion Cotillard… vagy talán lesz egyszer, amikor végre kikerül romantikus vígjátékok cuki kislány skatulyaszerepéből.

A fő hangsúly persze az instrumentális zenén volt, hiszen egy olasz és francia blokkon (és szintén Tompos Kátya Magányos csónakján) kívül csak amerikai, legtöbbször csak instrumentális, minimális kórusháttérrel eladott darabok hangzottak el. Hollerung Gábor Liszt-díjas karmester, aki egyrészt a Dohnányi karmestere, másrészt a Kórustársaság karnagya is, értő tolmácsolással látta el a nézőtéren ülőket két blokk között.

Érdekes módon fordítja meg készüléskor a társaság a filmnézés közben megszokott élményt. Általában a film egységes dramaturgiai szerkezetének bizonyos szükséges pontjain szólal meg a zene, amit aztán kereskedelmi okokból hallgatható formában vágnak össze és adnak ki CD-n. Egy-egy ilyen koncerten azonban megfordul a sorrend: az adott film zenéi közül általában a főtéma lejátszása közben láthatunk a zenekar fölötti kivetítőn egy speciálisan erre az estére összevágott montázst, ami a lehető legjobban meséli el a történetet (bizony vannak spoilerveszélyek), és fordulataiban is követi a zene érzelmi ritmusát. Még jobb, hogy nem csak egy dalon belül, mikroszinten működik ez, hanem a teljes összeállítás is kerek egészként tud működni: az Amerika kapitány mint nyitány, a francia blokk mint andante, a Csillagok háborúja: Új remény főtémája pedig mint finálé funkcionál tökéletesen.

Sőt, a két félidő (nem én használom így ezt a szót, hanem maga a karmester) között még a sorozatokból ismert hook is nagyon ül – a sorozatok epizódjainak utolsó jelenlétében látható „horog”, ami visszahív minket a folytatásra. Az első félidő utolsó darabja, az Avatar zenéje ilyen érzelmi felfokozottság mellet ért véget, amit szintén a kép és a zene egysége teremtett meg.

Eddig számomra szokatlan és meglepően teljes élményt nyújtott tehát ez a valódi filmes utazás, ami vasárnap és hétfő este is csordultig töltötte a Művészetek Palotáját. Folytatás várhatóan jövő ősszel, minden bizonnyal új koncepció, új filmek kíséretében.

 

Az előadáson elhangzott darabok teljes listája.

 

  • Berlioz: Egy ágyban az ellenséggel – Fantasztikus szimfónia (részlet)
  • Richard Strauss: 2001 Űrodüsszeia – Imígyen szóla Zarathustra (részlet)
  • Hans Zimmer: Csillagok között
  • Pálvölgyi Géza – Duba Gábor: Valami Amerika 2 – Magányos csónak
  • John Williams: Indiana Jones
  • Steve Jablonsky: Transformers
  • Christopher Young: Pókember 3
  • John Williams: Csillagok háborúja IV. – záró jelenet, Throne Room & End Title

,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments