Értékelés: 4/10 Így értékelünk mi »


R.E.M.Molnár Szilárd házibarkácsfilmje a mozizás analógiája: egy függő önvallomása az álmok addiktív természetéről. Bár a R.E.M. összességében nem egy jó film, mégis dicséretes no-budget alkotás.

Magyarországon a függetlenfilmnek nehéz sorsa van: míg az amerikai piac elég nagy ahhoz, hogy a stúdióóriások pénze nélkül is lehessen befektetőket találni egy-egy önálló projekt megvalósításához, addig a magyar filmre ritkán jellemző a profit, ezért az állami támogatásrendszeren kívül nem nagyon találni privát beruházókat. Pont ezért, ha valaki a Filmalap segítsége nélkül akar filmet készíteni, legtöbbször jóindulattal is csak mikro-költségvetésre számíthat.

Szerencsére ez nem tántorítja el a pályájuk elején járó amatőröket, és rendre azt látjuk, hogy egy-egy lelkes csapat baráti szívességek segítségével, a semmiből hoz létre nagyjátékfilmeket. Ugyan ezek minősége messze elmarad a tengerentúli társaik színvonalától, jelenlétük mégis esszenciális egy egészséges filmipar számára, még akkor is, ha a mozikba egyébként legtöbbször nem jutnak el ezek az alkotások. Egy másik fontos szempont a magyar függetlenfilmek mellett, hogy azok gyakran a hazai filmművészetben elhanyagolt, perifériára szorult, vagy konkrétan nem létező műfajokat gazdagítják. Ilyen a R.E.M. is, amely sci-fiként olyan művek – egyébként nem hosszú – sorába csatlakozik, mint a Szíriusz, Az idő ablakai, a Meteo, az Adás, vagy például az 1, bár produkciós kereteit tekintve elmarad a felsorolt alkotásoktól.

Hirdetés

A R.E.M. rendezője és írója Molnár Szilárd filmblogger, aki a maga köré gyűjtött lelkes amatőrök segítségével, a hétvégéket beáldozva forgatta le első nagyjátékfilmjét, gyakorlatilag saját kontóra. Az eredmény még úgy is dicséretes, hogy a szakértelem- és pénzhiány abszolút nyomot hagyott a produkció minőségén.

R.E.M.

A film főszereplője két fiatal srác: Joe, egy drogfüggő semmirekellő, valamint Márk, egy szexfüggő feltaláló. A páros, akit a függőség motívumán kívül nem sok minden köt össze, úgy kerül szimbiózisba, hogy míg Márknak szüksége van egy kísérleti nyúlra álomolvasó-készülékének tesztelésére és fejlesztésére, addig Joe-nak szüksége van valamire, amivel kiválthatja drogos tripjeinek eufóriaélményét. Kettejük érdekkapcsolata azonban közel sem vezet bimbózó brománchoz, ugyanis hamar kiderül, hogy az álmok világa erősebb cucc, mint bármilyen kábszer, Joe addikciója pedig egyre kezelhetetlenebbé válik. Nem kell sok, hogy a két fiatal a szomszédos lakásokba betörve a környezők álmaira is rácuppanjon, miközben ételbe kevert altatóporral tartják őket a REM fázisban, mint valami hoffmanni homokember. Ahogy azonban Joe öndestruktív természete az őt körülvevő világra is elkezd kihatni, Márk rájön, hogy valahogyan meg kell állítania a szörnyet, amit teremtett.

Az egész tulajdonképpen olvasható úgy, mint a mozizás analógiája: főhőseink más emberek által megálmodott fantáziavilágokba menekülnek saját életük nyomora elől. Akárcsak karakterei, Molnár Szilárd rendező, mint filmkritikus, maga is nagy fogyasztója az álomgyár által kitermelt mozgóvízióknak. És ahogy az lenni szokott, amikor egy filmőrült kamerát ragad: művén rendkívül jól tükröződik a beszippantott mozgóképkultúra, ugyanis tele van intertexttel, idézettel és főhajtással. A legevidensebb példa erre a poszter formában is megjelelő Eredet – amit Joe jelképesen a film egy pontján letép a falról, ezzel jelezve, hogy a R.E.M. több mint egy szimpla koppintás –, egy kevésbé kézenfekvő párhuzam azonban az Amíg alszol lenne. Főhőseink – akárcsak a spanyol pszichothriller machinátora – egy társasházban ténykedve, álmában terrorizálnak egy fiatal nőt, saját beteg vágyukat kiélve a mindeközben mit sem sejtő áldozaton.

R.E.M.

Ez – a már említett homokember mellett – a vámpír alakját is behozza a képbe, midőn folyamatos álompenetrációjuk kvázi szép lassan kiszívja a nő életerejét. Az álmok, mint filmek pedig a két legzsigeribb műfaj köré szerveződnek: vagy rémálmok (horror), vagy nedves álmok (pornó). Mindkét zsáner ráadásul megjelenik explicite is a filmben, az álmokon kívül: egy tévékészülék, illetve egy laptop képernyőjén. Márk karaktere pedig – aki egyértelműen egy rendezői alteregó – csak úgy győzedelmeskedhet a végén, ha mások álmainak befogadása helyett megtanulja kontrollálni sajátját, vagyis filmfogyasztóból tudatos álmodóvá, más néven filmkészítővé válik.

A R.E.M. erőssége egyértelműen a feszes, tudatosan építkező dramaturgia és az elsőre talán primitívnek tűnő, de gazdag szimbólumrendszer és önreflexivitás. Ahol elvérzik a film az legfőképpen a színészi játék, a dialógusok, valamint a gyenge technikai megoldások, amelyek homevideós-érzést kölcsönöznek a projektnek. Tovább árt a műnek az utolsó húsz perc komor hangulata – amíg nem veszi komolyan magát a R.E.M., kimondottan sok nevetést csal az arcunkra, de mint izgalmas thrillert már nem lehet elhinni olcsósága miatt. A filmvégi, kötelező nolani csavar sajnos szintén erőltetettnek hat, így a film összképe mindenképpen negatív lesz. Ám a hagyományos kritikák egy ilyen műnél majdhogynem feleslegesek: a R.E.M. egy baráti társaság házibarkácsfilmje, azonban mint olyan, meglepően sokrétű.

Adatlap

R.E.M.
színes, magyar sci-fi, 80 perc, 2015

rendező: Molnár Szilárd
forgatókönyvíró: Molnár Szilárd
operatőr: Molnár Szilárd, Czettele Győző, Walter Péter
producer: Molnár Szilárd, Becságh Dániel, Gál Sándor, Orbán Gergely
vágó: Gál Sándor
zene: Elekes Gergő

szereplők:
Orbán Gergely (Joe)
Pavlics Tamás (Márk)
Sárog Noémi (Kata)
Gelencsér Gábor Pál (Díler #1)
Garamszegi Gergely (Díler #2)

IMDb

, , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments