Múlt héten elkezdett sorozatunk, a Nyitófilm világhírű rendezők első vagy mindenképpen korai kisfilmjeit mutatja be. A második alany a még mindig csak 44 éves Paul Thomas Anderson, a Magnólia, a Vérző olaj vagy a The Master alkotója, akinek 1993-as (még Paul Andersonként jegyzett) Cigarettes & Coffee című rövidfilmjét nézhetitek meg, és olvashatjátok el róla kritikánkat.
Paul Thomas Anderson kölcsönkamerával forgatta, majd az 1993-as Sundance Filmfesztiválon mutatta be második rövidfilmjét, ahol egy workshop keretében ki is bővíthette azt nagyjátékfilmmé (így készült el az 1996-os A szerencse zsoldosai). A Cigarettes & Coffee egy kávézó csendjében ücsörgő és oda betévedő alakokról szól. Vívódó fiatalember és mentora. Civakodó házaspár. Pillanatra betérő, aktuális portyája végéhez közeledő bérgyilkos. Cigarettapornó. Nagyadag koffein. Szellemes szövegelés.
Anderson szerzői jegyei finoman érzékelhetők. Mellérendelő szerkezete, a karakterek személyközi kapcsolatrendszerét átívelő összetett narratív szálak, a belőlük következő sorsszerűség és univerzális vonatkozású tartalmak, a hiperrealista dialógusok, a Camel és a Kool márkákhoz kötődő cigarettamánia mind ismerős. Nemcsak Robert Altman filmjeivel és David Mamet írásaival, hanem különös módon országos cimborája, Quentin Tarantino műveivel is vannak közös pontok. Például Anderson gyakori szereplője, Philip Baker Hall mellett a Kutyaszorítóban Marvin nevű rendőrét alakító Kirk Baltz tesz jelenést, ráadásul van csomagtartóból felvett beállítás is.
A hasonlóság további oka, hogy Anderson későbbi filmjeivel ellentétben a mérleg vizuális történetmesélés helyett még dialógus-orientáltság felé billen. A próza cipeli hátán a képet, minden mondat súlyosságát lassan és kimérten kiélezve, komoly hangvételben. Ez minden bizonnyal tulajdonítható a karakterek mozgáshiányának, és az alacsony költségvetésnek, ami mérsékeltebben tette lehetővé azokat a képi kifejezés-centrikus, folyamatos és extravagáns kameramanővereket, melyek használata később Anderson egyik legfontosabb stílusjegyévé vált (mindössze két kocsizófahrtot láthatunk, hosszúsnittes követőfelvétel nincs).
A film türelmes, de koncentrált tempóval, figyelmesen szemlélődő, nagyrészt szűk plánokkal, remek párbeszédekkel és színészekkel operál, így érdekes dokumentuma az író-rendező első szerzői babalépteinek.
