DOCSFEATUREDVisszatekintve az elmúlt tíz év dokumentumfilmjeire, azt láthatjuk, hogy az első öt évben főként az élővilággal és a környezetvédelemmel foglalkozó filmek domináltak, míg 2011-től a társadalmi problémákról szóló filmek kerültek előtérbe.

Két, állatokról szóló dokumentumfilm született a tíz év alatt, közülük 2006-ban Luc Jacquet nagy sikert aratott természetfilmje, A pingvinek vándorlása (2005) kapott először Oscar-díjat. Az Antarktisz jégsivatagában uralkodó rendkívüli hideg és zord körülmények miatt ember még soha nem volt tanúja a pingvinek vándorlásának. A forgatás 13 hónapig tartott és elsőként sikerült nyomon követni az állatok életmódját természetes környezetükben. A film történetekbe ágyazottan mesél a császárpingvinek életéről, a kegyetlen körülmények között a fennmaradásért folytatott küzdelmükről. A pingvinek vándorlása óriási sikerének okát sokat taglalták akkoriban a médiában, hiszen már az is meglepő volt, hogy nem a TV-ben, hanem a mozikban vetítették. Luc Jacquet filmje némiképp sikerre segíthette a 2007-ben animációs film kategóriában Oscar győztes Táncoló talpakat (George Miller, 2006), amely szintén a pingvinek életéről szólt.

Négy évre rá, 2010-ben újfent egy állatokkal, és egyben környezetvédelemmel foglalkozó film nyerte el az Oscart, mégpedig Louile Psihoyos a delfinek tömeges legyilkolásáról tudósító, nagy felzúdulást kiváltó Az Öböl(2009) című alkotása. Az állatvédelmi aktivistákból, filmesekből és búvárokból álló csapat titkos küldetéssel cserkészte be a japán tengerparti város, Taiji melletti öbölt, ahol évente mintegy húszezer delfint mészárolnak le. Húsukat hamis papírokkal bálnahúsként eladják, pedig azok higanytartalma sokszorosa a megengedettnek. A filmben megszólal Ric O’Barry delfintréner, aki beszél a fogságban tartott delfinek öngyilkosságáról, s arról, hogy mindezt a delfin-showbiznisz tartja fenn, mivel világszerte hatalmas pénzt hoz.La_Marche_de_l'empereur

Hirdetés

2007-ben szintén egy élővilágunkról szóló film lett Oscar győztes: a Davis Guggenheim által rendezett Kellemetlen igazság (2006) a globális felmelegedés okozta környezeti katasztrófával foglalkozott, erősen megkongatva a vészharangot. Az Egyesült Államok volt alelnöke, Al Gore a 2000-es választási vereségét kiheverve, környezetvédőként folytatta tevékenységét. A film részletes pályaképet ad Al Gore személyes útjáról és a környezetvédelemben kifejtett tevékenységéről. A volt alelnök keresetlen szavakkal beszél a Földet közvetlenül fenyegető veszélyről, nem tagadva azt sem, hogy erről maga az emberiség tehet. Szó esik a filmben az Aral-tó eltűnéséről, a Csád-tó kiszáradásáról, kihalt állatfajokról, legyengült termőföldekről. A film konklúziója az, hogy 2015-ben bekövetkezik a globális éghajlati fordulópont, ha az emberiség nem csökkenti radikálisan a szén-dioxid kibocsátását.

Társadalom és politika felé fordulva

2011-et követően a díjat odaítélők figyelme a Föld élővilágának aggasztó gondjairól a társadalmi problémák irányába fordult. Két globális világproblémával foglalkozó filmet díjaztak ekkortájt, egyik a pénzügyi világválságról, míg a másik az USA titkos adatgyűjtéséről szólt. 2011-ben a Bennfentesek (2010) című film vitte a pálmát, ami nem csoda, hiszen a világ ekkora már nyakig ült a 2008-ban kirobbant gazdasági válságban.Charles Ferguson filmjében közérthetően mutatja be a múlt és jelen politikai-gazdasági-pénzügyi eseményeit, a válság fő okait, és átfogó elemzést ad a 2008-as globális pénzügyi krízisről Megszólaltatja a felelősöket, az akkori amerikai kormány képviselőit, gazdasági elemzőket, jogvédőket, és a beszélgetésekben elrejtve kemény kritikát is gyakorol egy-egy odavetett megjegyzéssel. A megszólalást elutasítókat sem hagyja meglapulni, név szerint utal rájuk, miszerint „elutasították a stáb megkeresését”.

2015-ben Citizenfour című filmjével egy nem kevésbé fontos ügy nyomon követéséért kapott Oscar-díjat az ismert dokumentumfilmes Laura Poitras. A rendezőnő már két éve dolgozott egy megfigyelésről szóló filmen, amikor kódolt e-mail üzeneteket kapott a Citizenfour álnév alatt író Edward Snowdentől. Egy idő után Snowden felfedte, hogy magas rangú adatelemző, aki hajlandó kiteregetni az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) nagyszabású lehallgatási tevékenységét. Pointras ekkor rábeszélte, hogy dokumentumfilm készüljön a történetről. A filmben végigkövethetjük, ahogy Laura Pointras és Glenn Greenwald újságíró Snowden Hong Kong-i szállodaszobájában filmre veszik az adatelemzővel folytatott beszélgetéseiket. A mintegy kétórás filmben Snowden hosszan és kimerítően beszél a magánszféra válogatás nélküli, illegális megsértését bizonyító titkosított anyagokról, miközben híradófilm részletek bevágásával nyomon követhetjük a másik oldal magyarázkodását is.citizenfour_1

Az utóbbi tíz évben három olyan film nyert első díjat, amely egyetlen ember története köré szerveződött. Az egyik ilyen film a fent említett Edward Snowdenről készült, a másik egy francia kötéltáncosról, a harmadik pedig egy eltűnt zenészről, Rodriguezről. James Mash Ember a magasban (2008) című filmje Philippe Petit hajmeresztő sétájáról szól a New York-i World Trade Center két tornya közé kifeszített drótkötélen 1974-ben. Petit hosszasan és körültekintően készült az akciójára, hamis papírokkal szervezte meg a feljutását és a kötél kifeszítését a WTC két tornya között. A film természetesen bemutatja az izgalmas „kötéltáncot” is, de interjúival sokkal inkább az előkészületek feltárására koncentrál. Dokumentumfilmjéért Mash 2009-ben kapott Oscar díjat.

Malik Bendjelloul Rodriguez nyomában (2012) című filmjében a hatvanas évek végén egy detroiti bárban zenélő, tehetségéből fakadóan nagy karrier előtt álló, majd hirtelen eltűnt Rorigueznek ered nyomába, aki a pletykák szerint később öngyilkos lett. Bendjelloul a svéd közszolgálati televízió kulturális műsorának riportereként dolgozott, mikor anyaggyűjtés közben rátalált a hetvenes években a fajüldöző rendszer idején Dél-Afrikában kultusztárrá vált detroiti dalszerző-énekes, Sixto Rodriguez történetére. A rendező négy évig forgatta a dokumentumfilmet, amely számos meglepő fordulatot tartogatott számára. A film elkészítésének negyedik évében már minden tartalékát felélte, és szponzora is kihátrált a produkcióból, így mobiltelefonjával fejezte be a felvételeket, és maga készítette a szükséges animációkat is. Malik Bendjelloul 2013-ban kapott Oscar díjat e filmjéért, de történetéhez még hozzátartozik, hogy a 36 éves rendező a rákövetkező évre öngyilkos lett. Halálhíre mélyen megrázta a svéd filmes társadalmat, mert Bendjelloult az egyik legtehetségesebb svéd rendezőnek tartották.20 Feet from Stardom

Az énekesek világa nagy hatással lehetett az Oscar-díj odaítélőire, mert a Rodriguez sikerét követő évben, 2014-ben is egy énekesekről szóló alkotásnak, Morgan Neville 20 Feet from Stardom (2013) című filmjének ítélték a díjat. Nevill az un. „háttérénekesek” életét követte nyomon, többek között arra a kérdésre keresve választ, hogy kudarcként fogják-e fel, hogy híres sztárok „árnyékénekesei” csupán, vagy elégedettek a szerepükkel. Számtalan háttérénekest szólaltat meg, így megtudhatjuk, hogy sokan azért vállalják ezt a szerepet, mert egyszerűen csak szeretnek énekelni, és nem vágynak önálló zenei karrierre.

2012-ben Daniel Lindsay és T.J. Martin Undefeated (2011) című filmjéért kapott Oscar-díjat. A dokumentumfilm egy Memphis-i középiskola futballcsapatának győzelemért folytatott küzdelmét követi nyomon egy évadon át.

A Filmtekercs és a Budapest Secret Cinema szervezésében idén is együtt szurkolhatunk az AnKERTben. Az átadó előtt levetítjük az Ex Machinát, lesz kvízjáték és kerekasztal-beszélgetés. A rendezvényre ITT lehet elővételben jegyet vásárolni.

, , , , , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments