madmaxfuryroadŐrjöngő Mad Max-akciójelenetek, medvetámadás, vagy épp a Sicario zsigeri felvezetése egyetlen dob hangjával: a hangtechnikai Oscar-díjak is a legkreatívabb erőfeszítéseket jutalmazzák. Íme az esélyesek – és egy kis magyarázat!

A látványt és a hangzást jutalmazó díjakról sosem esik annyi szó, mint a színészi és rendezői Oscarról: ez érthető, ha a reklámértéket nézzük (mindenki tudja, ki Leonardo DiCaprio, de igen kevesen, ki Roger Deakins), higgadtabban szemlélve azonban igazságtalan – a látvány és a hangzás megteremtése nem kisebb művészet, mint eljátszani egy szerepet. Lássuk, a technika ismeretlen szupersztárjai közül kit kellene tisztelnünk idén – és kinek drukkolhatunk azoknál a díjaknál, amit a többiek átbeszélgetnek!

Előző cikkünk (a Legjobb operatőr, Legjobb vizuális effektek és Legjobb vágás díjaival) itt olvasható.

Hirdetés

 

A legjobb hangvágás és hangkeverés kategóriáit gyakran még a szavazó filmakadémiai tagok sem tudják megkülönböztetni, és általános, hogy gondolkodás nélkül a kedvenc filmjüknek adják. „Fogalmam sincs, mi a különbség közöttük” – mondta (név nélkül persze) egy akadémiai tag. „Sosem szavazok rájuk, mert gőzöm nincs, mi a jó és a rossz hang” – mondta egy másik anonim díszmadár. A Variety cikke nyomán mi megkíséreljük elérni, hogy te azért többet tudj ennél a társaságnál!

A hangok, amiket a moziban hallasz, igen ritkán egyeznek meg azokkal, amiket a helyszínen, felvétel közben rögzített a mikrofon. Túl sok a háttérzaj, túl esetleges és kontrollálhatatlan az egész zajkörnyezet. Ezért aztán a hangvágásra szinte némafilmként érkezik a felvétel. (Bár a felvett hangokat felhasználják a végleges film egy előképéhez, hogy értékelhessék a lehetséges hangzást.) A sound editor (díja a Legjobb hangvágás) feladata, hogy egyesével előállítsa a moziban végül hallható hangokat: mindazt, ami megszünteti a film némafilm jellegét. Ilyen a foley (a mindennapi hangok és zajok reprodukciója, pl. egy bögre leesése); a walla (emberi tömegzaj), a véletlen hangok (pl. papírzörgés), az atmoszféra (szél, távoli hajó), és a hangeffektek (fegyverhang, motorzaj). És ilyen, legfőképpen, a dialógus is. A sound editor dolgozhat egy meglévő hangtárból, saját felvételeiből, de egészen új hangokat is előállíthat.

Charlize Theron a Mad Max – A harag útjában

A Mad Max – A harag útja sound editora, Mark Mangini például külön hangot alkotott Halhatlan Joe maszkos légzéséhez, és járművenként más-más motorzajt komponált, hogy ez is segítsen megkülönböztetni őket (Furiosa harci kamionja például állathangokat kapott).

 

A sound mixer (díja a Legjobb hangkeverés) ezeket a hangokat keveri fel a végső médiumra (ő pontosabban a „Re-recording Mixer” – mivel „sound mixernek” gyakran a felvétel, a „principal photography” hangmérnökét hívják). Ez az utómunkálatok egyik végső állomása. A mixer beállítja az elkészült, különálló hangok, dialógusok, valamint a filmzene hangerejét, számtalan – a Mad Max esetében például több mint kétezer – csatorna között váltogatva. Ő dönti el például, mikor legyen hangsúlyosabb a zene, mikor a zörejek, mikor a párbeszéd – tehát nagyban felel például az érzelmek zenés felkeltéséért, annak finomságáért (vagy tolakodásáért) is. A Mad Max flashback-jeleneteibe még röpke teljes csend is került – kockázatos, de hatásos húzás.

A Legjobb hangvágás és Legjobb hangkeverés Oscarja sokszor kerül ugyanahhoz a filmhez: az utóbbi húsz évben kilencszer. De semmilyen statisztika – sem a Legjobb vizuális effekt jelöléseivel, sem a Legjobb filmmel korreláló – nem ad teljes bizonyosságot arra, hogy melyik film a legesélyesebb a győzelemre. Lássuk tehát a jelölteket – összevonva a két kategóriát.

 

4-5. Legjobb hangvágás és Legjobb hangkeverés

A visszatérő utólag csendes filmnek hat, különösen a Mad Max– és Star Wars-féle óriásfilmekhez képest. Pedig tele van hangokkal: természeti zörejekkel és primitív fegyverekével, állathangokkal (igaz, mackó?) és persze reszelős párbeszédekkel. Ebben a filmben a hangok inkább a hangulatért felelnek, semmint önálló résztvevői az alkotásnak – de a realizmus mindent elsöprő érzéséhez kulcsfontosságúan járulnak hozzá: „zsigeri filmélményként” jellemzi duplakritikánk, és ez nem lehetséges zsigerekbe hatoló hangok nélkül. A visszatérő jelöltjei az ebben elért tökéletességért kaphatnak Oscar-díjat. A jelöltek: Martin Hernández és Lon Bender a vágásért, Jon Taylor, Frank A. Montaño, Randy Thom és Chris Duesterdiek a keverésért.

a-visszatero-the-revenant-leonardo-dicaprio-800x450

A Star Wars – Az ébredő Erő már sokkal inkább effektusként használja a hangjait. A probléma, hogy ezek a hangok nemigen jelentenek újdonságot hat előző rész után (mivel nem térhetnek el drasztikusan tőlük – a probléma cikkünk előző részében is felmerült a vizuális effekteknél), így tehát kevés az újítás lehetősége. Ha a filmet technikai díjakkal akarják kárpótolni a fő kategóriákból való kimaradásért, arra azért itt az esély – bár akkor már inkább a vizuális díjakra tippelnénk. A jelöltek: Matthew Wood és David Acord a vágásért, Andy Nelson, Christopher Scarabosio és Stuart Wilson a keverésért.

A Mentőexpedíció hátránya a kevés megadatott lehetőség. A Marson és az űrben a közeg miatt vajmi kevés esélye van a hangokkal játszani; ehhez jön még Matt Damon sok-sok magányos jelenete és a szintén sok-sok voice-over – azaz számos olyan jelenet, amikor a dialógus legfeljebb egybeszélős, és a háttérhangok csak atmoszférateremtést szolgálnak. Ott van aztán (a vizuális effekteknél is elmondott) realizmusra törekvés – aminek, éppen mint A visszatérőnél, az a hátránya, hogy a hangok nem tűnhetnek fel túlságosan – mindezzel együtt voltaképpen semmi olyan esélye nem volt a filmnek a hangjátékra, mint az egyik előző évi nyertesnek, a Gravitációnak. A jelöltek: Oliver Tarney a vágásért, Paul Massey, Mark Taylor és Mac Ruth a keverésért.

Mentőexpedíció – A marsi

A Sicario – A bérgyilkos már a film legelején is világossá teszi, milyen mélyen támaszkodik a hangzásvilágra, amikor az év egyik legemlékezetesebb jelenetében a némaságból dobok erősödő hangjára tárul elénk egy intenzív akciószekvencia, lassan, szinte méltóságteljesen – és hihetetlen feszültséggel. Ez az egy jelenet és hangzása megágyaz a teljes film hangulatának. Kicsit furcsállom, hogy ehhez képest nem a Legjobb hangkeverés, hanem a Legjobb hangvágás kategóriájában jelölték – erős a gyanúm, hogy az Akadémia csak dobott a filmnek egy csontot vele. Jelölt: Alan Robert Murray a vágásért.

Kémek hídja – itt meg kell vonnom a vállamat. Igaz, az 1960-as évek Berlinjének megteremtése valószínűleg nem csak látványtechnikai, de hangtechnikai kihívás is lehetett, ebből azonban vajmi kevés érzékelhető egyszerű filmnézőként. A korabeli hangok újraalkotása érdekes feladat, autóktól a szovjet teremmikrofonokon át az U2-es repülőgépig. De talán nem nagyobb feladat egy másik univerzum (Star Wars) vagy épp a posztapokaliptikus Ausztrália (Mad Max) hangzásánál. Az egyébként kiváló szakmai munka itt oly kevéssé látványos (hallványos?), hogy az már az Oscar esélyét veszélyezteti. Ehhez képest a hangkeverésért jelölték, nem a hangok megalkotását jelentő hangvágásért – és a győzelemben bizonyára az sem segít neki, amit kritikánk „patetikus zenei kíséretnek” nevez. Jelölt: Andy Nelson, Gary Rydstrom és Drew Kunin a keverésért.

kemek_hidja_bridge_of_spies

És végül a Mad Max – A harag útja. Ez a mozgóképi csoda a maga állandó lendületével, meg nem szűnő mozgásával, egy jeleneten belüli számtalan cselekmény-rétegével és nem utolsó sorban non-stop akciójával a lehető legkeményebb kihívást jelentette a hangok megalkotói és felkeverői számára. Annyi minden történik, gyakran egyidőben, oly kevés szünettel, hogy a hangmunka puszta mennyisége is lenyűgöző – és még inkább a minősége: ahogyan hozzájárul az atmoszféra-teremtéshez, ahogy segít világosan felismerhetőnek megtartani a történést, és ahogy az év egyik legjobb filmzenéjét alkalmazza a maga szintén non-stop őrjöngésében. Hatalmas meglepetés lenne, ha nem a Mad Max nyerné a hang Oscarjait: semelyik idei alkotás nem mutatott fel ekkora technikai teljesítményt ezen a téren. Jelöltek: Mark A. Mangini és David White a vágásért, Chris Jenkins, Gregg Rudloff és Ben Osmo a keverésért.

***

Tippünk: Mindkét díjat a Mad Max kapja. Mindazért, amit fent elmondtunk, és mert a rengeteg technikai jelölése önmagában is valószínűvé teszi (bár éppen annyi van neki, mint A visszatérőnek, a lehetséges maximum: 7 darab) – és mert ha nem nyer Legjobb filmet (márpedig a filmakadémia nyugdíjasai nem fognak adni neki), akkor legalább szánalomból megdobják majd egy tonna kisebb díjjal.

Előző cikkünk (a Legjobb operatőr, Legjobb vizuális effektek és Legjobb vágás díjaival) itt olvasható.

, , , , , , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments