level_istenhez_2Topolánszky Tamás Levél Istenhez c. rövidfilmjét az idei Cannes-i filmfesztivál Short Cornerében vetítették, számos más fesztiválszereplés és egy-egy díj után. Egy mexikói mese magyar környezetbe helyezett adaptációja.

Aladár (Kovács Krisztián) egy alfödi tanyán él feleségével és két kisfiával. Nagyon szegények, csak két kis disznójuk van – malackájuk, hogy a mesék nyelvét vegyem elő –, fóliasátruk alatt száradoznak a növények. Aladár szomorúan nézeget a kiszáradt kútba és esőért imádkozik (a kútba néző jelenet Deák Krisztina Aglaja c. filmjének hasonló képeit idézi, amikor a kislány egy gödörbe beszél, úgy szól Istenhez). Egyszer aztán megjön az eső, nem is akármilyen, mintha dézsából öntenék, (jól sikerült animáció!) ökölnyi jéggel! Ekkor határozza el, hogy nem suttogva fordul az Istenhez, hanem leír mindent kerek perec.

Hirdetés

Le is íratja kisfiával, hogy neki százezer forintra van szüksége a felújításhoz. Föl is adja, majd az elképedt, kissé groteszkül megformált postai dolgozók, miután eleget nevettek az üzeneten, megértve a helyzet súlyosságát, gyűjtést szerveznek neki.

Maga a mese kedves, szerethető. És látszik, hogy óriási munka van a filmben, a díszletet előteremteni, fölépíteni. Viszont a sátorban lévő száraz (szárított?) növényekről nem lehet kitalálni, hogy mik, és hogy mire termesztették, a ház mellett egy ásónyom annyi nincs, pedig egy sátornyi zöldségből szűkösen sem lehet eléldegélni… Aladár motorja inkább ma divatos, retró, mint a környezetbe jobban illő lepukkant Simson. Persze ez valószínűleg csak egy magyar nézőnek szembeötlő, a külföldiek inkább a mesét látják majd. A rendezőnek nyilvánvalóan van valami elképzelése egy efféle miliőről, viszont nem a megfelelő kellékekkel tölti meg. A fólián látszik, hogy a forgatás előtt tették csak föl. A kisfiúk inge tiszta; ha nincs vizük, hogy mosnak? Egyáltalán nem hihető, hogy ezek az emberek tényleg így élhetnének, az eredmény pedig se nem elég mesei, se nem elég realisztikus, pedig ha a kettő együtt lenne, az lenne a legjobb.

level_istenhez_1

Így a figyelemre méltó operatőri munka sem ellensúlyozza ezt, hiába a daru, a kameramozgások, a játék a fénnyel és árnyékkal, nem segít – vagy még művivé, már-már reklámfilmessé is tesz egy-egy felvételt. Kár érte. Olyan, mint egy képeslap: beállított, láttatni akar, de nem valóságos.

De egy pozitív és reményteli: megvan, ami a jó mesemondáshoz szükséges: a jó történet. Így egy kis szociológiai kutatómunka után biztos jobban sikerül a rendező következő filmje.

Topolánszky Tamás jelenleg Curtiz c. nagyjátékfilm-forgatókönyvén dolgozik Kolozsi Lászlóval együtt, melyben Kertész Mihály, avagy a világban közismertebb nevén Michael Curtiz egy fontos filmforgatásának, a Casablancának a háttéreseményeit filmesítenék meg: a producerekkel és forgatókönyvírókkal való küzdelmet, hogy hogyan igyekezett Kertész a saját elképzelését érvényesíteni az ábrázolt történelmi helyzetről.

Köszönöm Topolánszky Tamás rendezőnek és Sümeghy Claudia producernek, hogy lehetőséget biztosíthattak, hogy a cannes-i vetítésen kívül megnézzem a kisfilmet.

, , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments