Nincs kategorizálva

Mese habbal – A Star Wars eredete

Hogy a Csillagok háborúja valódi kultuszfilm, filmtörténeti jelentőségű alkotás és milliók beszédtémája immáron lassan 40 éve, ehhez kétség sem férhet. Függetlenül attól, hogy szeretjük vagy utáljuk, érdemes lehet felfejteni a siker legvalószínűbb titkát, vagyis megvizsgálni, milyen alapokra építették a filmekből megismert univerzumot.

Folklór alapok

George Lucas kerek perec kijelentette, hogy ő bizony semmit nem bízott a véletlenre, patikamérlegen adagolta ki filmjeinek alkotóelemeit, aminek köszönhetően aztán rövidtávon kultstátuszúvá avanzsálhattak. Hogy honnan ered ez a biztos recept? Mi sem természetesebb: orosz tündérmesékből.

Lucas ugyanis annak a Vlagyimir Jakovlevics Proppnak a munkásságából írta szakdolgozatát, aki módszeresen végigböngészett száz népmesét, hogy aztán az azokat alkotó közös jegyeket rendszerezve állapítsa meg a varázsmesék alkotóelemeit. Munkáját 1928-ban A mese morfológiája címen tette közzé (és ezzel kissé félreértelmezte a morfológia szó jelentését, de ez most mellékes).

Propp szerint minden mese 31 jól behatárolható funkcióból épül fel, melyek között olyan magától értetődőek is vannak, mint pl. a főhős útnak indulása otthonából, vagy épp a segítőtársak elnyerése (Luke szinte útja kezdetétől Obi-Wan Kenobi és a két droid társaságában látható, ám Han Solo és Csubakka „barátsága” közel sem jön ilyen egyszerűen), ám olyan, elsőre talán furcsának tűnők is, mint az, hogy a hősben valamiféle hiányérzet keletkezik, ezért visszatér a kiindulópontra (Anakin megérzi, hogy édesanyja veszélyben van, ezért hazamegy a Tatooine-ra; Luke visszatér a buckalakóktól, ám nevelőszülei akkorra már meghalnak stb.). Az orosz tudós megállapításai természetesen erősen korlátozódnak az orosz varázsmesékre – azoknak is egy Afanaszjev nevű irodalomtörténész által gyűjtött szeletére –, ez azonban nem akadályozta meg a hollywoodi műfajiság ellen eleinte nagy hanggal lázadozó Lucast, hogy efféle ismereteit megpróbálja a filmekre alkalmazni. Ami remekül működik is, lásd a fenti zárójelekben megidézett jeleneteket a Star Wars egyes részeiből.

star_wars_propp

Elképzelését segítette Joseph Campbell 1949-ben megjelent tanulmánya, Az ezerarcú hős is, amely egyfajta elegyét nyújtotta az akkor még csak orosz területen ismert Propp és a már akkor is népszerű Carl Gustav Jung kollektív tudattalanban létező archetípusok elméletének. Campbell mítoszok, mesék és szent iratok hasonlóságait föltárva jutott arra a következtetésre, hogy minden történetben – ideértve a mindennapi életet is – egyfajta hős útját akarjuk (újra)járni, és ez az út minden esetben azonos állomosokon keresztül vezet. Noha a fiatal rendezőpalánta már egyetemi tanulmányai alatt találkozott Campbell munkájával, árulkodó tény, hogy – saját bevallása szerint is – a Star Wars forgatókönyvének írása közben fedezte fel magának újra az amerikai folklórtudós könyvét.

Campbell felosztása szerint minden történet három fő részből áll, melyek további alrészekre tagolódnak. Anélkül, hogy pontról pontra végigmennénk, nézzünk néhány érdekesebbet! A kötelező érvényű kalandra hívás (Leia hercegnő üzenete) után Campbell szerint szükségszerűen megjelenik az azonnali visszautasítás (Luke-nak otthon kell maradnia segédkezni a párafarmon), melyből végül mindig valamilyen természetfeletti beavatkozás hatására lesz elfogadás (Obi-Wan megmenti főhősünket a buckalakóktól). Ezek mellett éppúgy kötelező elem a varázslatos utazás (esetünkben az Ezeréves Sólyommal), mint a hőssé válás első lépésének betudható gyakorlás (Luke lézerkardtréningje a Sólymon, továbbképzése Yoda által a Dagobah rendszerben stb.), de említhetnénk akár a nem-emberi – Campbellnél elsősorban állati – hozzátartozók jelenlétét (Csubakka, R2-D2), sőt, akár a hős mellett felbukkanó „alakváltó” karaktert is, akiről sokáig nem tudjuk, bízhatunk-e benne (ez lenne Han Solo).

A Star Wars univerzum tudományos-folklorisztikus megalapozottsága tehát egyértelműen tetten érhető, ám ez természetesen nem jelenti azt, hogy azok a filmek ne lettek volna hatással Lucasra a forgatókönyvírás során, melyeket olyan sokszor szokás emlegetni. Sőt, szilárd meggyőződésem, hogy Lucas épp a fentiek – közülük is elsősorban Propp – szemüvegén keresztül vizsgálta az alábbi műveket.

 

Filmes háttér

star_wars_luke_skywalker_sunset

Sokan talán nem tudják, hogy a Star Wars eredetileg egy 1930-as években bemutatott sorozat, a Flash Gordon remake-jének indult, és csupán azért nem az lett, mert Lucas nem kapta meg az eredeti szériát gyártó stúdiótól a jogokat. Ennek ellenére is tartalmaznak a filmek a Flash Gordonból átvett elemeket, melyek közül legjellemzőbb A birodalom visszavág felhővárosa, amely egy az egyben a ‘30-as évekbeli sorozatból lett átemelve.

A második legerősebb hatást minden bizonnyal a japán rendezőzseni, Akira Kuroszava művei gyakorolták Lucas produktumára. Tőle is elsősorban két film, az 1958-as Rejtett erőd és az 1974-es Derszu Uzala voltak azok, melyeket a Star Wars atyja is nyíltan forrásként emleget: előbbiből a két droid, C-3PO és R2-D2 karakterének ötletét és egyben az eredeti trilógia nyitányát kölcsönözte Lucas, utóbbiból a kettős naplemente látványát (amit Luke lát az Egy új reményben), valamint a fagyhaláltól ájult társát megmentő segítő jelenetét (Han Solo és Luke A birodalom visszavág elején).

A régebbi és keleti hatások mellett természetesen igazi klasszikusokból kölcsönzött jegyek is megjelennek, ami egyáltalán nem csoda, hiszen a legenda szerint Hollywoodban a movie bratek (magyarul: mozi-fenegyerekek) éjjel-nappal John Ford, Sergio Leone és egyéb halhatatlan nagyágyúk filmjeit nézték. Így tehát cseppet sem meglepő, hogy például Az üldözők vagy a Cheyenne ősz című Ford-filmek éppúgy rányomták bélyegüket a végtermékre (előbbinek például az égő párafarm képét, utóbbinak pedig Han Solo és Greedo epikus „ki lőtt először” párbaját köszönhetjük), mint David Lean Arábiai Lawrence-e (melynek egyik fő helyszíne A klónok támadásában köszön vissza Anakin és Padme Naboo bolygón játszódó beszédénél), vagy épp William Wyler Ben-Hurja, aminek például a Baljós árnyak fogatversenyét köszönhetjük.

star_wars_darth_maul

Napestig sorolhatnánk a filmes párhuzamokat, utalásokat és inspirációkat, ám mindez cseppet sem von le a Star Wars értékéből, hiszen egyrészt tudjuk, hogy jobbaktól lopni nem szégyen, másrészt pedig ha nem lett volna az a roppant tudományos szervezőerő, amellyel Lucas ezekhez az elemekhez nyúlt – és amelyet, mint láttuk, a folklórtudósoktól kölcsönzött –, valószínűleg nem tudott volna megszületni egy ennyire nagy hatású űropera, ami aztán évtizedekre magasra teszi a lécet az őt követő, történetmesélő műfajoknak.

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com