john_williams_2John Williams zenéje elengedhetetlen tartozéka annak az univerzumnak, amit úgy hívunk: Star Wars

Ha a Csillagok háborújára gondolsz, mi jut eszedbe először? A főcím, a ferdén úszó betűkkel? A masírozó Darth Vader? Leia és Han Solo? Akármelyik legyen is, a felidézett jelenet biztosan nem néma: a képektől elválaszthatatlanul előbukkan a filmzene is. John Williams életművében egymást érik az emblematikussá vált zenei témák, a fülbemászó dallamok, de mindközül az egyik legismertebb a Star Wars zenéje, mely rengeteget tesz hozzá a filmekhez – sőt, mára gyakorlatilag önálló életre kelt, szinte mémmé vált. Hogyan tehetett szert ekkora jelentőségre egy filmzene?

A filmtörténet kezdetétől – többek közt – arra használják a kísérőzenét, hogy koherenciát teremtsenek a jelenetek között. A jó filmzene befolyásolja az érzelmeinket, hangulatot teremt, aláhúzza a vásznon látottakat – és összeköti az összetartozó jeleneteket, azaz eligazít a történeten belül. John Williams a Csillagok háborúja zenéjében ezt a lehetőséget aknázza ki és sokszorozza meg, mégpedig egy klasszikus zenei eszköz, a vezérmotívumok használatával.

Hirdetés

A vezérmotívumok „feltalálása” Richard Wagner nevéhez köthető (természetesen ahogy a filmtörténetben, úgy a zenetörténetben is óvatosan kell bánni az „első” jelzővel). Míg a mezei zenei motívum egy könnyen felismerhető formai egység, a vezérmotívum annyival több ennél, hogy „többletjelentést” hordoz: kapcsolódhat szereplőhöz, tárgyhoz, eseményhez, helyhez, érzelemhez… gyakorlatilag bármihez. Wagner zenedrámái a vezérmotívumok szövedékei: azaz a cselekményt a zeneszerző zenei eszközökkel is megjelenítette. Ezek a motívumok virtuóz módon egymásba fonódhatnak, torzulhatnak, fejlődhetnek. Hálózatuk egyszerre megerősíti és kibővíti a látottakat.

Így már érthető, milyen lehetőségek rejlenek az efféle kompozícióban a filmesek számára. Persze nem minden film alkalmas arra, hogy efféle mélységekkel terheljék meg – a Star Warshoz vagy A Gyűrűk Urához hasonló romantikus, nagyepikus filmek alá viszont lehet wagneri zenét írni. Mindkét modern történet alapmítoszokból építkezik, akárcsak Wagner germán szüzséi – Propp vagy a hétköznapi tapasztalat is arról beszél, hogy ezek az elbeszélések mennyi hasonló elemet tartalmaznak: jelentőségteljes tárgyak, árulás, testvérszerelem, a bölcs tanítómester… mind olyasmi, ami ráadásul vissza-visszatér a történetfolyam során. Így tökéletesen alkalmasak arra, hogy zeneileg is megjelenítődjenek.

John Williams jó wagneriánus lévén rengeteg motívumot komponált. Vannak köztük kevésbé jelentősek (pl. Qui Gon zenei témája, Boba Fett motívuma) és olyanok, amelyeket mindenki ismer: a nyitány, mely egyszerre testesíti meg Luke Skywalkert, a hősiességet és a kalandot; a lázadók fanfárja vagy az Erő témája, ami szorosan összefügg Obi-Wan Kenobi személyével és a jedikkel. Már ebből is látható, hogy egy jó motívum tágan értelmezhető – ugyanabban a jelentésmezőben mozog, de több dologhoz asszociálható. Ezzel együtt zeneileg is megváltozhat, sőt, folyamatosan változik: Luke témája a főcím alatt diadalmas, de másként hangzik, mikor főhősünk nyugodt és megint másként, mikor akció közben csendül fel. Azaz a zeneszerző ugyanolyan átgondoltan szerkesztette meg művét, mint a nagy előd: a zenei háttértudásunk új jelentésréteget adhat a képsoroknak.

john_williams_1

Egyébként ahogy a hat film, úgy a hat rész zenéje is különbözik egymástól – ez törvényszerű, hiszen a régi és az új trilógia között másfél évtized telt el. Williams viszont halad a korral, ez tükröződik többek közt a hangszerelésen is; ennek fényében nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz az új rész soundtrack-je. A nagy időbeli és stiláris ugrások miatt is fontosak a vezérmotívumok, amelyek biztos fogódzókat jelentenek ebben a változó világban, s valószínűleg Williams dolgát meg is könnyítették.

A Star Wars zenéje mégsem Wagner-epigon: inkább annak popváltozata, ahogy a film is maga a nagybetűs popkultúra. Emiatt lehetséges az is, hogy a zene ekkora jelentőségre tett szert – még olyanok is ismerik, akik egyébként a filmet nem szeretik vagy nem is látták. Elég csak a PASO friss számára gondolnunk, hogy kiderüljön: a zene népszerűsége töretlen, szabadon szárnyal; alig várja, hogy feldolgozzák, felhasználják, ünnepeljék.

, , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments