A februári filmszemlés bemutatója után rettegés lett úrrá a sajtóban. Félő volt, hogy ha ezt a filmet bemutatják a széles közönségnek is, akkor kő kövön nem marad. Pálfi György filmje – már akkor látszott – ismét megkerülhetetlen lesz. Tovább

Most már bevallhatom, erősen aggódtam A tégla vetítése előtt, hogy a hongkongi filmremek, a Szigorúan piszkos ügyek amerikai remakeje vajon közelébe érhet-e az önmagában tökéletes eredetinek. Martin Scorsese azonban hál’Istennek nem követte el az amerikai remakek hibáit, nem lett happy ending, nem akart még kettőt csavarni a sztorin sem – a nagyszerű iparosmunka végül megugrotta a szintet.

Tovább

Brazília kisebb-nagyobb, egymástól olykor nagyon eltérő kultúrájú területekből áll. Joggal gondolják, Brazília, éppolyan színes, mint Európa. Mégis beszélhetünk egységes brazil kultúráról, melynek egyik alapja a zene, a ritmus, és az olyan tipikusan brazil zenei műfajok, mint a choro.

Tovább

Amerika nevet Cohenen, Borat nevet Amerikán, mi nevetünk Boraton. Az össznépi bohózatban egyedül Kazahsztán szívhatja a fogát – hacsak, persze, neki nem áll kinevetni minket. „Ki nevet a végén?” társasjáték csakis erős gyomrúaknak. Tovább

Már nagyon vártuk. Ki így, ki úgy, ki nem hitt benne, hisz úgyis csak egy újabb szelet Amerika, ki pedig reménykedett, talán látunk egy jó magyar filmet. Ami nekünk, magyaroknak is jó, de talán más is kap egy kicsi szabadságot. A Szabadság, szerelem című filmre a legtöbben ezekkel a gondolatokkal ül(het)tünk be.

Tovább


Nem remekmû, de valamiért mégsem az az
egyszer használható, eldobható borotva. Vannak persze siralmasan kidolgozatlan
jelenetei, csiszolhatták volna még a forgatókönyvön, fõleg a film végén, de le
kell szögezni: Tony Bill filmjének csak a címe ennyire borzalmas.

Tovább

A Pata tanya – Baromi buli egy elrontott film. Illetve kettő elrontott film. Az első felén ugyanis csak röhögni lehet (tízéves kor fölött), a másodikon csak meghatódni (tízéves kor alatt). Aki pont tízéves, annak pechje van. Tovább

„A filmvígjátéknak Magyarországon is lassan egy évszázados története van. A II. világháború elõtti magyar filmmûvészetnek csak vígjátéki hagyománya volt, a háború utáninak csak vígjátéki hagyománya nincs” – olvasható az Egy bolond százat csinál címû új mozifilm honlapján. Akkor viszont vagy a régivel, vagy a maival vannak gondok. Latabár Kálmánból Gáspár Sándor lett, Martonffy Emilbõl pedig Gyöngyössy Bence. Remake-feeling Magyarországon, negyedik felvonás.

Tovább