Némileg jelképes, már-már gesztusértékű, hogy Zsigmond Vilmos utolsó filmjében a kamera másik oldalán áll. Ha előre meg lehetne rendezni életművet, valószínűleg így kívánná mindenki: mélységek és magasságok, kortársak széles elismerése, Hollywood látványvilágának masszív megújítása. Egy tinédzser fiú Szegedről, róla szól ez a dokumentumfilm.

Tovább

A Julia Donaldson és Axel Scheffler meséit feldolgozó 4 animációs rövidfilm, melyet most Graffaló és barátai címmel egy csokorban láthat a magyar közönség, érdemes mindenki figyelmére. Kedves és tanulságos történetek, szerethető karakterekkel és olyan látványvilággal, hogy az ember azonnal egy meleg szobában érzi magát, egy puha takaró alatt, egy nagy bögre kakaóval és egy gyönyörűen illusztrált mesekönyvvel. „Olvasásra fel!”
Tovább

Edelényi János legújabb alkotása egy szívet melengető, üdítő, és könnyed hangvételű mű egy korántsem könnyed témáról. És bár a történet nem nevezhető eredetinek, a film minden perce arany. Bájos, lendületes, ötletesen játszik a költészettel és a színészettel, nagyon jó zenével és gyönyörű képekkel köti le a figyelmünket az első hangjegyektől kezdve a legutolsó elsötétülő képkockáig. Jó dolog ismét büszkén felállni egy moziszékből.
Tovább

A történelmi korba helyezett akció-kalandfilmeket hajlamosak vagyunk a dominanciát élvező amerikai filmipar privilégiumának tekinteni. Pedig olyan országokban is példáját láthatjuk a legendáriumok filmes feldolgozásának, amire nem is számítanánk. Most a norvégok kívánják Az utolsó királlyal bizonyítani, hogy a kardcsörgetős izgalmakhoz ők is értenek.  Tovább