Kata Orsolya MolnarBizony, ez 1996-ban történt, ősszel. Gyanútlanul ment be reggel az ABC-be a város legundokabb pénztárosa, hogy ma is megkeserítse a helyiek életét, gyanútlanul tette ki a lapokat a pultra a csacsogós újságos. Gyanútlanul nyöszörögtek a náthás kisgyerekek az orvosi rendelő várójában, és gyanútlanul gyújtottak még egy cigire a téren bandázó huligánok. Én sejtettem már valamit, amikor a matiné tömbömről leszakítottam egy cédulát és jegyet vettem a Hunyadi moziban, de arról fogalmam sem volt, hogy a földönkívüliek egyszer és mindenkorra megváltoztatják az életem.

 

Molnár Kata Orsolya írása

Hirdetés

Aki ismer, tudja, hogy azért lettem filmes újságíró, mert nem bírtam lóvéval ezt a költséges hobbit. Minden forintom a filmszínházak pénztárában landolt, nálam jobban akkoriban – van ez már több is mint tíz éve – senki se tudta, melyik moziban mikor van kedvezményes nap. Sokan non-profit szervezetnek látják a ‘tekercset – én pontosan tudom, mennyire jól keresek, ha a ki nem fizetett mozijegyekre gondolok. Ez a dolog technikai háttere – de a mozival való örök szerelembe esés sokkal korábban történt.

Gyerekkorom óta rengeteg filmet fogyasztok: amit anyu megtiltott, azt jól megnéztem apánál, míg más gyerekek fagylatra alkudoztak szüleiknél a szünetben, én a moziba próbáltam őket minél többször becsábítani. Első mozis élményem Az utolsó egyszarvú volt az akkoriban, egész pontosan ’85. október 11-én nyílt Hunyadi moziban. A mozi innen kezdve számtalan boldog órám otthona volt, egészen bezárásáig, 2000. június 7-éig voltam törzsközönségének oszlopos tagja. Imádtam a Hunyadit, számát se tudom, mennyi filmet láttam itt, sosem felejtem például amikor anyukámmal csalódva kicsattogtunk Nepp József Hófehérjéről a vetítés közepén, mert Anci benézte, és azt hitte, hogy kisgyereknek való mesefilmre vitt. Sajnos a moziból ma hírmondó sincs, irodáknak és boltoknak adta át helyét a vetítőterem, az előtér, a vászon. A boldog békeidőkben a szünidőben tömbben lehetett venni a jegyeket – nálam az sem tartott sokáig. Gyakorlatilag szelektálás nélkül megnéztem mindent, amit adtak – és amire beengedtek.1985-ulloi-ut-hunyadi_21324c7c1f2985140cd50d91f6a7ba6d

Már középiskolában történt, amikor egyik este lesétáltam egyedül, hogy megnézzem Roland Emmerich színes-szagos meséjét, amiről csak annyit tudtam, hogy valami űrhajós sci-fi. A függetlenség napjának rám tett hatása leírhatatlan. Tátott szájjal bámultam a szélesvásznú rombolást, amihez foghatót még sosem láttam korábban – egy olyan történetben, ami egyenesen hozzám beszélt. A mozi csodája. A világ, ahol minden lehetséges. Ahol nem az űr, hanem a fantázia a legvégső határ. Teljes áhítattal néztem, ahogy legbensőbb félelmeim és legvérmesebb reményeim egyszerre kelnek életre. Legszívesebben azonnal beültem volna a következő előadásra – ennek híján másnap rohantam vissza, hogy újra átéljem a varázslatot. Nemcsak a látvány nyűgözött le, emlékszem, hazafelé mentem – tiszta volt az égbolt –, a csillagokat bámultam és azon morfondíroztam, ez velem is megtörténhet. Ki tudja, van-e élet odakint, így hát bármelyik pillanatban leszállhat akár a kispesti lakótelep közepére is egy hatalmas csészealj. Komolyan foglalkoztatott a kérdés, birizgálta az agyam, és hosszú hetekig dolgoztatta lázas tinédzser elmémet a téma.

independence_dayEkkor még nem tudatosítottam, csak sejtettem, zsigereimben éreztem, hogy a film a médium, ami olyan helyekre repíthet, ahol még sosem jártam, az eszköz, melynek révén megtapasztalhatok és megismerhetek a valóságban elképzelhetetlen dolgokat, ahol anélkül próbálhatok magamra instant szerepeket és szituációkat, hogy megégetném magamat. A lehetőségek kimeríthetetlen tárháza. A korábbihoz nem fogható mértékben faltam eztán a filmeket – a lendület ma sem hagyott alább, átlagosan két filmet fogyasztok naponta, jobb időkben akár négyet-ötöt is megnézek. A függetlenség napját időről időre ismétlem, ma is egyike a kedvenc filmjeimnek, és két napja megnéztem A függetlenség napja: Feltámadást is. Nem kapott el újra az ifjonti lendület, de bekapcsolt a nosztalgia faktor és – a Havasmezői Gergely kollega kritikájában módszeresen végigvett hibák ellenére is – élvezettel néztem hőseim új kalandját. A mozi csodája, gyakorló kritikusként, több ezer filmmel a hátam mögött, ritkán szippant már be, de ha megtörténik – legutóbb a Csillagok közöttnél éreztem magam megint szájtátó gyereknek –, az, hogy a ma látott Neon Démon hősnőjét idézzem, Everything.

,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments