Szakadatlanul esik odakint, de ez se tud visszatartani. A kocsi begördül a ház elé, a sofőr lassan vezet végig a fénylő városon, hogy aztán a Gatsby rezidencia előtt kitegyen. Öltönybe öltözött urak tartják az ernyőket a tollas fejdíszt viselő hölgyek feje fölé – nem, nem a filmvásznon láttam mindezt, most szombaton esett meg velem, itt, Budapesten.
Baz Luhrmann színes-szagos parádéja, A nagy Gatsby sokak szívében foglal el különleges helyet. Én a rendező nagy rajongójaként sem tartom kiemelkedően erős filmnek, de az tény, hogy kevés káprázatosabb díszlettel, ruhákkal, berendezéssel megáldott filmet láttunk az elmúlt tíz évben. És azok a partik! Hát igen, azokat a partikat bizony mi is átélnénk legalább egyszer az életben. És most a nemzetközi turnén lévő Party Like Gatsby szervezői pontosan ezt ígérték nekünk: világraszóló partiélményt Gatsby-módra.
A történet azzal indult, hogy korhű ruhákban várták a publikumot, akik bizony borsos áron kaptak meghívót a mulatságba. Az egyik legpozitívabb élmény az volt, hogy nem sajnálta az időt és energiát a budapesti közönség, hogy megteremtse a tökéletes hangulatot: előkerültek a lakkcipők, a kalapok, a boák és a tollak a szekrények aljából – az urak tökéletesen elegánsan, a hölgyek igézően szépen vonultak fel szórakozni. Innen kezdve nagyon jól indult a buli, ahol folyamatosan foglalkoztatták a népet: hol tánctanítás, hol akrobataszám, hol bűvészműsor varázsolta el a nézőket. Az est fénypontja a Group ‘n’ Swing koncertje volt – a banda szuper hangulatot csinált és megtáncoltatta az egész termet. Hajnali egyig tartott a buli szervezett része – természetesen a hagyományos táncolós program előtt még feltűnt maga Gatsby is, és feltartott pezsgős poharával kínált nekünk jó mulatást.
Remek volt a hangulat, remekül mulattunk – de tiszteletjeggyel az ember könnyen elnéző. Több fizetővendégtől hallottam azonban, hogy ez bizony szimpla parasztvakítás. És bizony nehéz lenne velük vitatkoznom. Néhány táncos a sarki tánciskolából, egy szalagon vonagló légtornász és egy kis bűvészkedés azért messze van attól, hogy összművészeti csodának tituláljuk. Amit kaptunk, tulajdonképpen egy drága koncert volt, amit egy pofátlanul drága helyen, a Symbolban tartottak. Talán nem tűnök anyagiasnak, ha sokallok két pohár proseccóért és két vízért 5.500 forintot fizetni egy olyan helyen, ahol még a ruhatárért is felszámolnak 200 forintot. A közel 7.000 forintos, legolcsóbb jegyárba nem fért bele egy welcome drink sem – hogy ez korrekt vagy sem, mindenki a saját pénztárcájához mérten döntse el. Mi mindenesetre remekül szórakoztunk a Party Like Gatsbyn, ami egy estére az 1920-as évekbe varázsolt minket.
[author_bio author=”kataorsolya”]