dorinaA proppi tündérmese-narratíva megtestesítése már nem vesz le a lábamról: ennyi suta karaktert, dialógust és rettenetes színészt nehéz találni másutt. Iparosmunka, fantasztikus marketinggel.

Wehli-Nardai Dorina írása.

Akárhányszor ez szóba kerül egy társaságban, garantáltan elhangzik valaki részéről, hogy „Jó, de te lány vagy”. Hát, ezt én kikérem magamnak. Természetesen nem azt, hogy lány vagyok, hanem hogy ennek bármiféle köze lenne a Star Warshoz fűződő viszonyomhoz.

Kezdjük ott, hogy akárhány rajongóval találkoztam, mindegyiküknek volt már valami gyerekkori kapcsolódási pont, vagy még annak idején a moziban látta az eredeti filmeket. Nekem ez kimaradt. Őszintén megmondva, már ötödik éve folytattam a filmes tanulmányaimat, amikor beismertem, hogy a Star Wars-mentes életforma tovább nem tartható fenn. Úgyhogy akkor felszerelkeztem popcornnal, chipssel, üdítővel és kávéval, majd egy hétvégére elvonulva a külvilágtól nekiláttam a reménybeli katartikus élménynek. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, amikor azt mondom, hogy elmaradt.

Hirdetés

Valószínűleg a filmeket körüllengő hype és rajongás kapásból hendikepet jelentett, de higgyétek el, én tényleg megpróbáltam objektíven nézni, a legmesszebbmenőkig nyitott voltam. Eleinte csak értetlenkedve ültem, az eredeti trilógia vége felé viszont már egyre dühösebben: ez a történet – ma már – nem eredeti, ezek a fordulatok – ma már – cseppet sem meglepőek, ez a látványvilág – ma már – nem lenyűgöző. Sajnos huszonéves fejjel, a nézői naivitást jórészt magam mögött hagyva (azóta megpróbáltam ezt visszaszerezni) elég sok filmet láttam már addigra, hogy a proppi tündérmese-narratíva megtestesítése már ne vegyen le a lábamról. Egyszerűen minden motívumnál, fordulatnál, karakternél azt éreztem, hogy én ezt bizony már láttam… nem is egyszer.

„Már hónapokkal a bemutató előtt megtérül a befektetett összeg, sőt, a következő két részről is kijelenthetjük, hogy ugyanez fog történni. Egyszerűen nincs mit kockáztatni.”

Meg kell hagyni, maga az univerzum, amiben a történet játszódik, fantasztikus. Annyi, de annyi lehetőség rejlik benne – a zenéje meg aztán megkérdőjelezhetetlenül csodás. De ennyire suta karaktereket, dialógusokat és rettenetes színészeket ilyen mennyiségben máshol nehéz találni. (Mármint nem nehéz, csak azok valahogy mégse lesznek ennyire megkerülhetetlenek.)

Ezek után szerintem az sem meglepő, hogy az előzménytrilógia sem javított a viszonyunkon.

Ez nem jelenti azt, hogy a Star Wars nem jó. Csodás kis iparosmunka, FANTASZTIKUS marketinggel. Nem tudom, van-e még olyan széria, aminek lényegében a kisujját sem kell megmozdítania ahhoz, hogy garantáltan kasszasiker legyen a következő része, de ezt az első filmek marketingesei évtizedekre bebiztosították: itt önmagában a tény, hogy létezik, már a nyereséggel egyenlő. És ez engem bosszant. Mert már hónapokkal a bemutató előtt megtérül a befektetett összeg, sőt, a következő két részről is kijelenthetjük, hogy ugyanez fog történni. Egyszerűen nincs mit kockáztatni, még itthon sem. Magyarország hirtelen tízmillió Star Wars-rajongó országa lett (na jó, vonjuk ki belőle a szerkesztőségi tagokat). Dühít, mert olyan ez, mintha előre írtunk volna dicsérő szavakat egy ismeretlen hotel vendégkönyvébe… tömegesen.

Én nem fogom megnézni a moziban. Egyszerűen nem vagyok hajlandó növelni az amúgy is jókora bevételét. És mielőtt bárki azt vetné a szememre: nem, ez nem olyan, mintha bármilyen más filmre venném meg előre a jegyemet, mert itt az én és a hozzám hasonlóak anyagi támogatása már fabatkát sem számít a nagy egészhez képest.

, , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments