molnar_kata_orsolyaMásodjára voltam kénytelen Mit tanítasz a gyereknek? címmel kritikát írni egy animációs filmről, úgyhogy muszáj kicsit fröcsögjek a filmek nevelő hatásáról… A cikkben Dínó tesó spoilerek!

Molnár Kata Orsolya írása.

Nem vagyok ennyire fantáziátlan a címadás terén: inkább szeretném igen vastagon aláhúzni, hogy bizony a filmkészítés jár némi felelősséggel – pláne, ha a legérzékenyebb publikumnak, a gyerekeknek készít az ember animációt. Az utóbbi években többször is – csak idén kétszer – belefutottam olyan filmekbe, melyeknek erősen megkérdőjelezhető az üzenete. Áprilisban a Sam – Kismadár nagy kalandja tett meg főhősének egy idegesítő, oppurtunista és igencsak kétes jellemű madarat, aki jó szándéka ellenére is egy ordas nagy hazugságból kiindulva lett végül kiskirály a madárrajban. Bicskanyitogatónak érzem a fenti, napjainkban ugyan igencsak elterjedt, de ettől még legkevésbé sem ünneplendő jellemvonásokat dicsőíteni.

Hirdetés

A héten egy újabb meglehetősen furcsa üzenettel bíró film nyitott a hazai mozikban: a Dínó tesó hőse ugyan igazán kedves kis fickó, a film mégis sok megkérdőjelezhető gondolatot fogalmaz meg. Számomra legmegdöbbentőbb a film, a Pixar-alkotások többségére nem jellemző rendkívüli erőszakossága volt (többségére, mert ugye a Némó nyomában azért elég hardcore-ra sikerült). A hat éven felülieknek szánt Dínó tesó nagyon durva, ráadásul az erőszakot mint szükségszerűséget jeleníti meg. Amikor elmeséltem ezt az egyik kollegának, azt felelte, nagyon meglepődött, mert a trailer alapján a film olyannak tűnik, mint egy hippitanya egy cannabis-réten, csupa csillám meg boldogság – hát nem éppen! Valószínűleg nem ő az egyetlen, akit félrevisz az előzetes – és valószínűleg igen sok szülőt fog kiakasztani, hogy a legjobb szándékkal, önként vitte a gyerekét egy kártékony filmre.

maxresdefaultDöbbenetes számomra hogy a 21. század elején ismét az ószövetségi értékek kerülnek előtérbe, ember ismét embernek farkasa, amihez elég alkalmazkodni, nem kell (és nem is lehet?) küzdeni ellene. A film többször foglal állást ebben a kérdéskörben úgy, hogy azt nem szeretném egyetlen, saját véleményformálásra még nem képes kisgyerekkel sem megosztani.

A film első sokkoló jelenete, amikor apa gyilkolni tanítja fiát. Ezzel onnan kezdve van komoly gond, hogy a) apa értékrendjét a film egyetlen másodpercre sem kérdőjelezi meg, b) Arlo, a kis dínó sem azért nem öli meg prédáját, mert nem ért egyet a dologgal, hanem mert kicsit megsajnálja Pötyit, plusz szimplán gyáva is hozzá. A következő brutális jelenet, amikor Pötyi étellel akar kedveskedni Arlónak, és egy laza mozdulattal lefejez egy élő bogarat. Mindez ráadásul humoros körítést kap. Én sem vagyok vegetáriánus, így álszentség lenne részemről a húsevés vagy a vadászat jelenségének filmes megjelenítése ellen felemelni a hangom, de nem is a ténnyel, hanem az ábrázolásmóddal van problémám: amit látunk, leértékeli az életet, szimpla gyilkolás, ráadásul értelmetlen is, mert Arlo növényevő. Hogyan engedheti meg magának egyetlen mesefilm is az életet (legyen az emberé vagy állaté) nem mint legfőbb értéket ábrázolni?

Tom-Jerry-Game-HD-WallpaperUgyancsak furcsának találom, ahogy hőseinket fizikailag tépázza az élet. Értem én, hogy ez a dzsungel törvénye, de vajon nem lenne elegendő Tom és Jerry irreális és vicces testdeformációit idézve gyepálni szegényeket? Csodálom, hogy amennyit kap, Arlo túléli a filmet. Miért kell ezt egy gyereknek végignézni? Szerencsére a fizikai szenvedés nem a mindennapi norma része, hogy meg kelljen tanulnia kezelni…

Nem hittem volna, hogy valaha olyan közhelyeket fogok puffogtatni, mint a filmekben látott erőszak hatása a gyerekekre – de nyilvánvalóan nem lehet elégszer elmondani, ha még egy olyan műhely is, mint a Pixar, belecsúszik ilyen hibákba. Nem vagyok mimóza lelkű, tőlem apríthatnak ezerrel, kicsi korom óta nézek erőszakos filmeket, aztán mégiscsak pacifista lett belőlem, szóval nem gondolom, hogy ezt a dolgot túl kellene misztifikálni – de elmenni mellette szó nélkül legalább annyira nagy hiba lenne.

A kutatások azt mutatják, hogy igenis érezhető hatása van az erőszakos filmeknek, és még ha nem is zárjuk a gyereket búrába, fontos, hogy a megfelelő értékrendi környezetben találkozzon ilyesmivel. Egy 3-7 éves gyerek esetében azonban még a kontextus sem segít: ők még csak magára az erőszakra emlékeznek, ráadásul óvódás korban a gyerek normarendszere még képlékeny, a példát kritika nélkül elfogadják helyesnek.  Ha a filmben az erőszak sikerre visz, és negatív következmény nélkül marad, akkor a gyermek pozitívnak ítéli ezt a viselkedésformát, és az életben is alkalmazza” – olvasható a Magyar Filmművészek Szövetségének Gyermek és Ifjúsági Szakosztályának a Media Smart Hungary oldaláról letölthető prezentációjában. A kicsik csak 9-10 éves kor körül lesznek képesek a cselekményt követni és komplexen értelmezni, tehát az erőszak mögött álló motivációt is nagyjából ettől az életkortól képesek feldolgozni.

És itt az a kérdés is, hogy a Dínó tesó hogy a fenébe tudott 6+-os besorolást kapni. De ez talán még kevésbé aggasztó ahhoz képest, hogy hiába is lenne magasabb a korhatár, ha a film nem azokat az értékeket erősíti, melyeket tanítani szeretnénk a gyerekeinknek…

, ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments