Tóth Nándor TamásNemes Jeles László február 28-án Oscar-díjat kapott a Saul fiáért a legjobb idegennyelvű film kategóriájában. Ez a cikk viszont most nem az alkotásról vagy a rendezőről szól. Ez most a filmrajongók története.

Tóth Nándor Tamás írása.

Néha az életnek kifejezetten jó a stílusérzéke: pont abban az évben méltatták a szakma legismertebb díjával a magyar filmművészetet, amikor 10 éves lett a Filmtekercs.hu. Szívünknek annyira kedves véletlen ez, hogy nem mehetünk el mellette szó nélkül. Kikívánkozik belőlem a hála Nemes Jeles Lászlónak azért a hihetetlen izgalmas évért, amit az ő lenyűgöző alkotása váltott ki közösségünkből.

Hirdetés

Az egész onnan indult, hogy a Párizsban tanuló kollégánk, az Interjú rovat vezetője, Szatmári Zsófi az utolsó pillanatban kapta meg az akkreditációt a Cannes-i Filmfesztiválra. 2015 áprilisában jártunk, már lassan egy éve vártuk a bíróságtól a Filmtekercs a Vizuális Kultúráért Egyesület bejegyzését, a végzés hiányában azonban sajnos nem tudtuk anyagilag támogatni Zsófit, ő viszont bevállalta a költségeket, és elutazott Cannes-ba. Egy hónappal indulása előtt robbant a hír: egy magyar alkotást is beválogattak a versenyszekcióba.

A szerkesztőségben mindenki azt kérdezgette: mi ez a film és kicsoda Nemes Jeles László? Megtaláltuk a rövidfilmjét, összeszedtük az összes fontos infót róla, Zsófi felkészült mindenből. Aztán megnézte a filmet, és lenyűgözte: „lehet-e még újat mondani a témában? Igen, lehet!” – írja a kritikájában (amely aztán az év egyik legolvasottabb cikke lett). A szerkesztőség többi tagja a rovatvezetővel együtt izgult, megnyeri-e a magyar mozi az Arany Pálmát, és bár a fődíjat nem sikerült megszereznie, azonos ovációval fogadtuk a zsűri nagydíját.

Csaknem fél évvel később, amikor már mindannyian láttuk a drámát, elkezdődött a díjszezon a tengerentúlon. Bartal Dóri koordinálásában minden kategóriáról készítettünk egy esélylatolgató cikket, a legjobb idegennyelvű filmről szólót én vállaltam el. „Beleborzongok, amikor leírom, pedig az egyetlen biztos (legalábbis majdnem biztos) díja a 2016-os Oscar-ceremóniának a Saul fiáé lesz” – tettem közzé tavaly novemberben. Tényleg így volt, hiába voltam biztos benne, írás közben a hideg futkosott a hátamon az izgatottságtól: egy magyar film fogja megnyerni a számomra legfontosabb Oscar-kategóriát. 15 éves korom óta egy ceremónián kívül az összes díjátadó gálát láttam, de valamiért pesszimistán úgy gondoltam, az én életemben soha nem lesz már abban részem, hogy láthatom, ahogy egy honfitársamat kitüntetik a legnevesebb filmművészeti díjjal.Nemes László: Saul fia

Ilyen körülmények után nem meglepő, hogy az idei Oscar-közvetítést a lehető legjobbra akartuk megszervezni. A Filmtekercs.hu magyarsága az egész világon összefogott, hogy így legyen. A szokásos partnerünkkel, a hazai alternatív mozizás királyaival, a Budapest Secret Cinemával fogtunk össze, emellett a szerkesztőség tagjai mindannyian kivették a részüket a munkából. Az esemény koordinátorai Molnár Kata Orsolya főszerkesztő és Wehli-Nardai Dorina rovatvezetők voltak. Kata szuper interjút adott a helyszínen a Duna TV-nek, Dorina pedig az M2-nek. Sergő Z. Andris főszerkesztő-helyettes megmozgatta minden kapcsolatát, hogy a szokásos esélylatolgató kerekasztal-beszélgetéshez a szakma legjobbjait hívjuk el (ezúton is köszönjük Bucsi Rékának a részvételt!), és amikor az egyik legismertebb kortárs producer végül nem tudott megjelenni, Havasmezői Gergő kollégám ugrott be a helyére. Mlinárik Mariann (becenevén Kira) Máltáról élőben próbálta meg blogolni az eseményt (sajnos a blogmotor behalt), miközben Keller Mirella Tajvanról épp a hamarosan megjelenő, angol nyelvű Saul fia kritikát lektorálta, ami tíz éves fennállásunk első idegennyelvű cikke lesz.

Én Gyöngyösi Lilla (’a könyves’) és Kiss Tomi (’a fesztiválos’) között ültem, amikor felkonferálták a legjobb idegennyelvű film jelöltjeit. Addigra már olyan izgatott voltam, hogy vélhetően enyhe zúzódásokat okoztam Lilla ujjain, úgy szorítottam a kezét. Aztán egyszer csak kimondták:Son of Saul! Sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, azt az érzést: hatalmas ováció, tapsvihar, örömujjongás lett úrrá az Ankert közönségén. Abban a pillanatban mindegyformák voltunk: boldog, magyar filmrajongók. Elképesztően büszkék voltunk Nemes Jeles Lászlóra, könnyekig hatódva hallgattuk a köszönőbeszédét.

És most itt a lehetőség, hogy én is megköszönjem neki: köszönöm, hogy visszaadtad a hitemet a magyar filmgyártásban! Köszönöm, hogy bebizonyítottad, a hazai keretek között is el lehet készíteni a világ egyik legjobb filmjét! Köszönöm, hogy példát mutattál, hogy büszkévé tettél, hogy meghatottál!

Talán mindannyiunk nevében mondhatom: hálás vagyok, hogy a filmrajongód lehetek.

, , , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments