Havasmezői GergelyKipróbáltam egy Oculus Riftet. Akkora élmény, mint az első mozifilm, mint az első videojáték egy gyereknek: egy új univerzum.

Havasmezői Gergely írása.

Amikor gyerekként először láttál videojátékot, amikor először vittek moziba, megtapasztaltál egy számodra vadonatúj univerzumot, aminek a mélységét nem is sejthetted. Mennyi élmény várt azóta! Mára persze végigjátszottad az összes játékot, és szökőévente látsz csak újat. És láttad az összes mozifilmet is. (Ott még ritkábban látsz újat.) Hát mit szólnál egy teljesen új szórakoztatóipari világhoz?

Az elmúlt egy-két évben szárnyra kapott a virtuális valóság technikája. A lényeg ez: felveszel egy sisak-szemüveget, és az követi a fejmozgásodat, azaz körülnézhetsz abban a világban, amit a szemüveg eléd vetít.

Hirdetés

A technika az immerzivitás eddig ismeretlen szintjeit ígéri. A képernyő és a mozivászon ugyanis fix; azért nem kevered össze a valósággal, mert ha elfordulsz oldalra, akkor már a szobádat vagy a kedves popcorn-zabáló széksortársadat látod. A first person számítógépes játékok eggyel jobbak, mivel azokban legalább az egér segítségével „körültekinthetsz”, de a monitor, és így a saját tekinteted még ott is stabil. A VR ezzel szemben eltüntet a szobából/moziteremből/valóságból és belehelyez a virtuális táj közepébe, hogy nézelődj csak a saját szemeddel, szabadon.

oculus_rift

Több gyártó is dolgozik VR szetteken: a pionír Oculus Rift a Kickstarteren indult, de azóta a Facebook vette meg; a Valve (játékipari óriás) a Vive szettet gyártja, a Sony a Morpheust, a Microsoft a Hololenset (bár az egy egészen más állatfaj: a valódi világra vetíti rá a virtuálist), és játszik még a Samsung, a Carl Zeiss, és három-négy kisebb versenyző. Az első példányok ez év végén kerülnek kereskedelmi forgalomba, de a nagyon kíváncsiak már most is vásárolhatnak maguknak teszpéldányt.

Vagy az élelmesek. Az Oculus Riftet épp egy budapesti bevásárlóközpont folyosóján kínálgatják: három-négy perc kerül 1.200 forintba, szinkronban mozgó állvánnyal és egy ventillátorral körítve.

oculusrift

Egy kastély mellett száguldok el egy hullámvasúton, és épp elbámulok magam mögé. A kép megtévesztő, valójában semmiféle bevásárlóközpont nincs körülöttem.

Ha az élmény másodperce kerülne ennyibe, akkor is megérné. Miután a VR egyelőre mutatványszámba megy („Magyarországon először”, büszkélkedik a mutatványos), természetesen igyekeznek a lehető legtöbbet kihozni belőle: hullámvasutat, siklórepülést, autóversenyt kínálnak. És bár a hullámvasút látványa már önmagában is lenyűgöző, miután a szemüveg-sisak kizárta a külvilágot – testemmel bedőltem a kanyarokban, éreztem a gravitációt és a sebességet –, a valódi csoda, látványtól függetlenül, az embert körülvevő virtuális valóság. Ami akár egy üres szoba is lehetett volna felőlem! Azt élveztem a leginkább, amikor egy-egy részletet a tekintetemmel követhettem, a mozgáskövetés pedig tökéletes: semmi lag, ugyanazzal a természetességgel mozdul a virtuális világ, mint sisakon kívül a valóságos.

Persze van még mit fejleszteni. Az Oculus Rift egy új eszközvilág első generációjának hivatalosan még meg sem jelent próbaverziója. A felbontása kicsi: 1080×1200 pixel (szemenként), ami monitoron talán elmenne, de ilyen közelről látva azt jelenti, hogy pixelrácsot nézegetsz. Mozgásban ugyan nem feltűnőek maguk a képpontok, sem a rács, de a mai igényekhez képest extrém alacsony felbontás és kellemetlen életlenség már igen. Továbbá a beépített monitorokat nem lehet még a szem dioptriájához igazítani; nekem mondjuk ebből nem volt problémám, pedig szemüveges vagyok.

És a technika még így is lenyűgöző. Így is, hogy ott tart, ahol a mozi a némafilm korában, és a számítógép a szöveges monokróm monitorok korában. Ha lassan tökéletesítik (és megteremtik a rá épülő ipart), egy sci-fi álom válik valóra, és te ott lehetsz majd benne a filmjeidben és játékaidban.

, , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments