Furcsa dolog kimondani, de talán még jobban lehet örülni a Mindenki jelölésének, mint tavaly a Saul fia esetében. Fiatal alkotóként ért el hatalmas dolgot Deák Kristóf egy nagyon szépen összerakott és igazán szerethető filmmel. Szabad gondolatok jegyzéke a legújabb Oscar-jelölésről.
Homlokegyenest más útvonalat járt be Nemes László és Deák Kristóf filmje megjelenésétől addig a komoly mérföldkőig, hogy az Amerikai Filmakadémia díjára jelöli. A Saul fia a legnagyobb reflektorfény közepette látott napvilágot (mozitermet), majd már másnap kis híján lehetett tudni, hogy nagy eséllyel indul az Oscarért. Díjak sora következett az évtizedes tapasztalattal rendelkező Sony Pictures pontosan megtervezett kampányának következményeképpen, amibe itthonról a Magyar Nemzeti Filmalap is bekapcsolódott. Emlékszem, tisztességből megnéztem ugyan a jelölések bejelentését, de nagyon nem kellett a szívemhez kapni, amikor kiírták: Son of Saul.
Ezzel szemben: Deák Kristóf neve ugyan nem volt teljesen ismeretlen, szakmában biztos nem; londoni filmes suli, néhány kisfilm; Orosz Dénessel együtt rendezték a Hacktion című sorozatot, de saját terepen eddig nem láttunk itthon tőle semmit. A Mindenki viszont levett minket a lábunkról. Nemcsak precízen és pontosan megalkotott, remek arányérzékkel tálalt rendezői munkája, nem csak a mai harmincasok nosztalgiája – a rendező velem egyidős, én is általános iskola 5. osztályában éreztem magam –, hanem az a megmagyarázhatatlan plusz is, amit a zene, a közös zene, a közösség adhat. „Függetlenfilmes realizmus és hollywoodi feel good” – az egyik külföldi kritika így jellemezte.
Ahogy a film, úgy annak kampánya is jó értelemben vett mezítlábas. Az előzetes a rendező nevével regisztrált profilon van feltöltve, ahogy a film 3 kórusműve is szemmel láthatóan az alkalomra kapott Soundcloud regisztrációt. A rendező maga mesélt egy interjúban arról, hogy józan paraszti logikát követve kezdték el a gyártó stúdióval közösen megtervezni, hogyan is alakuljon az út a Dolby Theatre-ig.
Mindemellett pedig volt idő és mód a személyes megszólításra. Szerkesztőségünk például tavaly februárban kapott levelet az akkor már elkészült filmről, amelynek kiemelkedő volta feltűnt kollégánknak. A márciusi Friss Hús Rövidfilm Fesztivál előbb itthon, majd Tokióban a filmes világ számára lett ismerős. Az Oscar előszobájához azonban a chicagói gyerekfilmszemle sem ártott.
Az egészben van valami sorsszerű. A Mindenki című filmet aznap mutatták be a köztévében, amikor éjjel a Saul fia elnyerte a szinte biztos díjat. Most pedig, hogy titkon, de egyre nagyobb bizakodással vártuk az újabb jelölést, hosszú hónapok hallgatása után ismét díjjal tüntették ki valahol a világban Nemes László filmjét.
Eddig egy magyar alkotót jelöltek a kategóriában. Szabó István Koncert című vizsgafilmje jutott el idáig. Szép örökség. „Az Oscar-jelöltség egy olyan jel, ami életed végéig elkísér” – mondta a díjak bejelentése utáni összeállításban Dustin Lance Black Oscar-díjas forgatókönyvíró. Ő már tudja egy ideje. Ezt az édes terhet Deák Kristófnak is meg kell hát ismerni.
[author_bio author=”ryzsy”]
