A bakancslistán gyakran nem a legnagyobb, hanem a szívhez legközelebb eső fesztiválok szerepelhetnek. Van, hogy a kritikus filmes ízlése és a fesztivál arculata minden korábbinál jobban illeszkedik egymáshoz. A Szarajevói Filmfesztivál nekem nemcsak egy a sok közül, hanem a különösen hányattatott város főnixmadárként való feltámadása, a legkisebb királyfi sikere. Személyes vallomásomba azért egy kis filmes előrejelzés is bekerülhet.

Mi az, hogy? A nagyok és a hazaiak között úgy bújik meg a Szarajevói Filmfesztivál, ahogy az azt körülölelő hegyek közé bújik meg a völgyben maga a város, megfosztva ezzel lélegzetétől a türelmetlen kultúrturistát: hiszen évek óta, idén már 21. alkalommal gyűjti össze a bosnyák főváros a vén Európa, de leginkább a régió legjobbjait. Nincs olyan év, hogy néhány délszláv, román, magyar, szerb, osztrák vagy a környék más nációjának alkotása a legkiválóbbak közül ne kapjon helyet, ami mellé persze odafér még az adott év berlini és cannes-i mustrájának, esetleg a Sundance-nek legjava, vagy még ami ezekkel szinkronban van. Itt nagyon jól megfér egymással az Angelina Jolie-hoz vagy Gael García Bernalhoz hasonló nagy csillag és a Talent Campus olyan tehetséges filmesei, mint Nagypál Orsi vagy a Liza, a rókatündér rendezője, Ujj Mészáros Károly.

Hirdetés

Nem kérdés, Szarajevónak mindenki a lába előtt hever, van benne valami mesebeli, valami romantikus: a hely, ahol 20 éve még fegyverek ropogtak, ahol már ugyan 20 éve béke van, de a városba vezető utakat még mindig Árpád kori templomokra hajazó romok veszik körül, amik egykor lakóházak vagy mezőgazdasági épületek voltak. Aztán jön egy hét ebben a pazar, egyébként is egyszerre keleti és nyugati városban, amikor a legnagyobbak állva tapsoltak a legnagyobbaknak. Amikor minden évben vásznon próbálják feldolgozni a feldolgozhatatlant is, idén például a 20 éve történt szrebrenicai mészárlásról emlékezik meg egy dokumentumfilm, és amúgy ezzel egy időben egy kiállítás is a városban.

grbavica-the-land-of-my-dreams

A fesztivállal együtt nőtt a téma népszerűsége is. Számomra valahol az Eső előtt etnikai-vallási lőporos hordójával indult, ami még a háború alatt készült, Michael Winterbottommal, Danis Tanovićcsal folytatódott, és végül a 2006-ban Arany Medve-díjas Szerelmem, Szarajevóval érte el tetőpontját. Az elmúlt két évtizedben a háború kultikus filmes hellyé tette Szarajevót. Azóta figyelem megkülönböztetett módon a környék és a téma alkotásait.

De lássuk, mit nézünk!

Sok film érkezik Cannes-ból: Jacques Audiard korábbi munkái is megrázóak voltak, várhatóan az idei Arany-pálma győztes Dheepan is; Franciaországba tartó srí lankai főszereplője ráadásul véresen aktuális is. Yorgos Lanthimos újabb meghökkentő története, A homár az idei Croisette egyik legnagyobb visszhangja volt azokkal az egyedülálló karaktereivel, akiknek 45 éves korukig párt kell találniuk, különben homárrá változnak. A történet csak addig tűnik durvának, amíg meg nem nézzük a rendező korábbi filmjeit, a 2009-es Kutyafog például még ennél is hajmeresztőbb. De levezetésnek nem rossz ötlet Woody Allen Abszurd alak című filmje sem Joaquin Phoenix és Emma Stone főszereplésével.

dheepan

Nem maradunk híján a régió legjobb filmjeiből: az ország egyetlen Oscar-díjas rendezője, Danis Tanović idén Tigers című filmjével lesz jelen, de sokan várjuk a versenyprogramban Corneliu Porumboiu A kincsét (The Treasure), a The High Sunt, ami a horvát versenyfilm vagy éppen a Cannes-ban is sikert aratott török elsőfilmet, a négy lánytestvér nyári történetét bemutató Mustangot.



Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments