tarr_belaTarr Béla hatvan éves: személyes írásokkal köszönti a Filmtekercs.

Bartal Dóra

Megígértem magamnak, ha felvesznek filmszakra, megnézem a Sátántangót. Felvettek, de azóta se láttam. „Tarr Béla nyolcórás filmeket csinál és csak szenvednek benne“ – nagyjából ilyen reakciókkal találkozik az ember. Külföldön meg ő az egyetlen magyar rendező, akit ismernek. Ott suttogva, viccelődve kell bevallanom, hogy megnéztem már én egy Tarr Béla filmet, de azt is gyorsítva, mert vizsgára kellett.

Hirdetés

Nem csak nekem, hanem a többi csoporttársaimnak is a Werckmeister Harmóniák volt az első Tarr Béla film, amit kötelezően végignézett – mindenki meglepődött, hogy még tetszett is nekünk. Egy évig újra hanyagoltam Bélát, megint vizsgához kellett elővenni a Családi tűzfészeket. Zokogtam. A film pontosan megfogja, mennyire képtelenek az emberek a saját érzéseiket kifejezni, még a saját családjukban is.

Most kaptam egy amerikai lakótársat, aki azt mondta: Tarr Béla és Krasznahorkai László változtatta meg az életét és évente újranézi a Sátántangót. Esküszöm, egyszer én is megnézem vele.

 

Keller Mirella

Kárhozat című filmjével találkoztam először. Meglepett ez a fajta radikális forma- és időkezelés. Majd egy mozivetítés alkalmával megnéztem a Sátántangót, és azóta pár évente újranézem. Később szisztematikusan megismertem a teljes életművet, a Werckmesiter harmóniák pedig egyértelműen benne van a képzeletbeli toplistám legleg-filmjei között; azon túl, hogy hosszú, szenvedélyes gondolkodásra késztet (a regénnyel együtt), lenyűgöznek a képsorok.

Tarr Béla arcokkal beszél el, hosszan és közelről nézhetünk bele a szemekbe, az életeket feltáró vonásokba. Mindez végtelenül keserű, s mégis annyira természetes, ahogy a föld érinti az egeket, ahogy a nappalból éjszaka lesz (s az éjszakából nappal). S a mitikus párbeszéd örökké (ha tetszik: körkörösen) folytatódik.

 

Szin Karolina

A Werckmeister-harmóniákban Valuska az a Tarr-figura, akivel a leginkább együtt tudunk érezni. Ez a kettősség kizárólag ebben a Tarr-filmben érhető tetten, ez az a film, amelyben Tarr szemlélete végérvényesen megváltozik. Talán éppen emiatt, számomra ez a film Tarr legőszintébb és egyben legszemélyesebb filmje.

Mintha Krasznahorkainak, amikor Valuska rádöbbenését fogalmazta, Tarr is eszébe jutott volna, így a rendezőnek nem volt más választása a forgatáskor, mint kiadni magát a nézőknek. Csupán egyetlen film erejéig, aztán végleg elvesztettük őt szem elől, és távolságtartóbb filmeket kezdett készíteni, mint bármikor.

 

Simor Eszter

Amikor először láttam Tarr Béla Sátántangóját a Cirkó Gejzír mozi egyik egész vasárnapos vetítésén, nagy hatást tett rám, hogy a rendező maga is eljött és megköszönte, hogy rászántunk a hétvégénket a munkájára. Azóta Tarr csodálójává váltam. Többször láttam a filmjeit és még mindig nem akarom elhinni, hogy láttam az utolsót is.

Egy olyan művész, aki tele van szociális érzékenységgel és tehetséggel, nem gondolhatja komolyan, hogy abbahagyja a filmkészítést. Aki ennyire tehetséges, annak nem kötelessége-e alkotni? Tarr Béla már gazdagította a világ filmművészetét annyival, hogy ő mindig Tarr Béla maradjon. Én még várom az újabb útkeresés filmjeit.

, , , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments