Nincs kategorizálva

Boszorkányos – Ideglelés

idegleles-the-blair-witch-project2Pszichológiai remekmű: az Ideglelés bátor vállalkozásként az ember mély félelmeit idézi fel egyszerű rémisztgetés helyett. Nem véletlen, hogy legendává és zsánerteremtővé vált ez az egyszerű filmecske.

Sztori: három filmfőiskolás dokumentumfilmet készít a blairi boszorkány legendájáról. Elindulnak az erdőbe, felderítendő a boszorkány állítólagos lakhelyét. Ők maguk sose kerülnek elő többet, csak a kazettáik.

A The Blair Witch Project igen alacsony költségvetésből készült. Semmi díszlet, semmi profi technika, semmi zenei aláfestés: imbolygó kézikamerákon készített, néhol torz hangú home-video az egész. Ehhez képest világsiker és persze jókora anyagi siker is lett, és egy teljes filmtípus, a „megtalált felvételes” zsáner ihletője.

A három diákon látszik, hogy teljesen amatőr színész. Nem is baj, mert csak hétköznapi önmagukat kell adniuk, a laza beszéddel és vicces beszólásokkal együtt. Még a nevük is eredeti. Ez eddig működik is; a baj akkor van, amikor színészkedniük kell: a kiborulás, a sírás olykor tényleg hiteltelen, ha az ember nagyon kritikus akar lenni (Heathert, a női főszereplőt jelölték az Arany Málnára is, bár én nem tartom olyan rossznak).

De a lényeg a hangulat. Az Ideglelés pedig jelesre teljesít e téren. A könnyed, „buli az élet”-stílusú kezdettől a pánikba esett fiatalok halálig lassan, de biztosan, jó arány- és időérzékkel komorul el a film. A kezdetben összetartó kis csoport szétesik, az eleinte csak az idő miatt aggódó diákok halálos rémületben menekülnek a végére. Maga a gonosz, a boszorkány egy pillanatra sem látszik. (Sőt, a három szereplőn kívül semmi más élő sem jelenik meg a filmben, kivéve a film eleji interjúalanyokat, még egy állattal sem találkoznak később.) És ez a láthatatlan boszorkány, amely kultúrkörünkben inkább a gyerekmesék vasorrú bábája lenne, itt a középkorra jellemző igazi gonosz, az ördög szolgája, az emberek elemésztője lesz.

idegleles-the-blair-witch-project1

Az elsötétülő kamera után csak a stáblista gördül le, a néző pedig lassan felocsúdik kábulatából.

Az Ideglelés zsenialitása egyszerűségében és hangulatteremtésében áll. A film az ismeretlentől, az „erdőtől” mint titokzatos helytől való tudat alatti félelmünket használja ki szinte tökéletes módon. Egy ijesztő figurától már nem ijed meg a komputergeneráció, de a Sötétben és a Gonosz hatalma alatt való tévelygés mindig is az ember legrejtettebb félelmeit idézi fel. Az Ideglelés valójában pszichológiai remekmű.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com