, , + 5 címke

peter-falk Idén ősszel 45 éve annak, hogy a Columbo című filmsorozat – ahogy azt megannyiszor hallhattuk a kezdő képsorok alatt – első részét levetítették. A végtelenül szerethető és emberi nyomozó pedig mind a mai napig rendszeres látogatója a hazai tévécsatornáknak, a mi legnagyobb örömünkre. De mi is a hatalmas siker titka? Mi az, amiért egy-egy, akár 40 évvel ezelőtti rész is leülteti az embert a képernyő elé és tizedszerre is élvezetet nyújt a maga 90 körüli percével? Kétrészes cikkünkben ennek utána járva, illetve egy legeredetibb gyilkosságok toplistával ünnepeljük a sorozatot és az idén 5 éve elhunyt Peter Falkot.

Kezdjük rögtön azzal, hogy a kerek évforduló egy kisebb csúsztatás, hiszen a sorozat valójában két bevezető epizóddal indult még 1968 februárjában, illetve 1971 márciusában. Hivatalosan azonban az 1971 szeptember 15-i Ahogy a könyvben meg van írva című rész számít az első évad nyitóepizódjának. 40 évvel később pedig, 2011 márciusában vetítették le a 10. évad 2., egyben a sorozat befejező epizódját. A Columbo hadnagyot megformáló Peter Falk korosztályok sorának szívébe lopta be magát, alakításáért pedig Golden Globe- és Pretime Emmy-díjban is részesítették. Budapesten pedig még szobrot is avattak a tiszteletére a Falk Miksa utcában.

A sorozat sikere tehát vitathatatlan, a miért azonban szerteágazó. Kezdjük talán magával a krimi műfajával, azon belül is a ’whodunit’ (who has done it? – ki tette?) alműfajjal, amely a ’30-as években jelent meg Hollywoodban, és egészen a mai napig biztos helyet foglal el a mozikat elkerülő alkotások között. Az egyszerű alapformula már-már paneltörténetet teremtett közel 80 éve, amelyhez többé-kevésbé ma is ragaszkodnak a film- és sorozatkészítők. Történik egy bűntény, általában gyilkosság; adva van egy bizonyos számú gyanúsítható személy, illetve egy rafinált nyomozó (mostanában egész csapatok), aki a 90 perc végén mindenkit elkápráztat a megoldással és a gyilkos leleplezésével. Az alműfaj mind a készítők, mind a befogadók részéről igen kedvelt volt már a kezdetekben is, hiszen előbbiek kisebb megerőltetéssel is képesek voltak alkotások tucatjait elkészíteni, míg a nézők értékelték az ismerős történetszálakat, az ismerős arcokat és a helyszíneket.

Hirdetés

Igen ám, csak, hogy amíg a klasszikus whodunit művek izgalommal és a felismerést övező örömmel, értetlenkedéssel vagy saját magunk hátba veregetésével operálnak, megadva az alműfaj vázát, addig a Columbo nem él a titkolózás motívumával. Hogy lehetséges mégis, hogy ennyire populáris lett a sorozat? Paradox módon éppen az az egyik legfontosabb pozitívuma és vonzereje a majd’ 70 epizódot megélt Columbónak, hogy a legelejétől látjuk, ki, mikor, hogyan és miért követi el a gyilkosságot.

Legyünk őszinték: krimit ritkán nézünk akkor, ha nagy adag izgalomra, szorongásra vagy akcióra vágyunk. A krimi alapvetően is egy lassabban csordogáló, inkább mentális és pszichológiai játékokra építő műfaj – sokszor interakcióba lépve a közönséggel –, amely tipikusan TV-s zsánerként írta be magát a filmtörténetbe. Fontos viszont megjegyezni, hogy éppen visszafogottabb tempója és dinamikája révén jóval nagyobb hangsúly helyeződik a karakterekre: úgy is mondhatnánk, hogy rajtuk áll vagy bukik szinte minden. Ebből kiindulva pedig korántsem meglepő, hogy a fordított whodunitként is értelmezhető Columbo ekkora siker a mai napig is, hiszen a kisember nyomozó karaktere adja az egész sorozat velejét.

peter falk

Columbo hadnagy összetett és szépen kidolgozott karaktere „kisemberként” nézők millióihoz szólt és szól, komoly pszichológiai háttérrel maga mögött, amely egyben a fordított whodunithoz is kapcsolódik, rávilágítva a sorozat sikerének legnagyobb titkára. A végtelenül emberi és szerethető nyomozó a tévé előtt ülő munkás és középosztály széles rétegét szólítja meg a maga szerény hozzáállásával a világ felé, a régi, használt és olcsó autójával, mindig ugyanazzal a kabátjával, egyszerű természetével. Columbo minket testesít meg, amikor a hatalmas és csillogó villarengetegekben nem tudja hova léphet, vagy mit érinthet meg. Az átlagembert viszi a képernyőre, amikor rácsodálkozik egy-egy házra, kertre vagy dísztárgyra. Feszengve a gazdag és sikeres emberek társaságában telibe talál mindenkit, aki nem kaviáros pezsgővel ünnepeli a vasárnapokat. Nem csoda hát, hogy a világ több millió columbója egyből azonosulni tudott és tud a Peter Falk (magyar hangja Szabó Gyula) által egyébként zseniálisan eljátszott karakterrel.

A sorozat pszichológiája azonban jóval többet nyújt a nézőnek, mint egy átlagember nyomozó, aki kedves, becsületes és akivel egyszerű azonosulni. Először is a karakter megjátszott ügyetlensége és együgyűsége örök humorforrás a nézőnek, hiszen az első részt követően már teljesen tisztában vagyunk vele, hogy az egész első találkozáskor bemutatott színjáték épphogy egy okosan kitervelt elhomályosító taktika része, hogy a gyilkos eleinte ne tartson a hadnagytól. Új rész, új gyilkos, de a közönség már nagyon jól mulat, sőt előre kárörvend a gazdag és sikeres tettesen, aki lenézi Columbót – ez pedig gyorsan el is hozza a legfontosabb elemét az egész sorozatnak.

A tíz évad minden epizódja fényűző világba repít minket, megdöbbentő siker és gazdagság övezi a gyilkosokat, akik olyan életet élnek, amiről mi a nézők és Columbo még csak álmodni se merünk. Hiába viszont a hatalom, a pénz, a sorozat részről részre minden alkalommal azt sugallja a tévé előtt fáradtan ülő dolgozó népnek, hogy lám, ezek az emberek nem boldogok vagy éppen nem tisztességesek, mindegy, mekkora palotában élnek, mennyi autójuk van, és hány szobalány szolgálja fel nekik a lefekvés előtti italt. És ehhez kapcsolódik szorosan a Columbo forgatókönyvírói döntése is, hogy nem utólag derül ki a gyilkos kiléte. Azzal, hogy az elején látjuk a történteket, mi is részeseinek érezzük magunkat a gyilkosok lebuktatásában, ez pedig az anyagi és világbeli különbségeket tekintve jócskán okot ad az elégedettségre. Kicsit olyan, mintha mi lepleznénk le, vagy segítenénk a nyomozó munkáját, hogy az arra nem érdemes szociálisan felettünk álló egyének elnyerjék méltó büntetésüket.

columbo

Hogy ez reálisan is hasson, az kell persze, hogy Columbo – bár egyértelműen okos és tehetséges rendőr – ne álljon szellemileg a néző felett. Ő nem egy fennkölt, elegáns és titokzatos zseni, aki egy paradicsomfoltból képes teljes életrajzot párosítani valakihez. Columbo kizárólag olyan nyomokkal dolgozik, amelyek a közönség számára is láthatók, hallhatók és tudhatók: a sorozatban nem arra várunk, hogy utólagos magyarázatban összeálljanak a történések, itt a hadnagy oldalán találjuk meg szépen sorban a leleplező nyomokat. Ez egyrészt megint csak közelebb hozza hozzánk a protagonistát, másrészt szellemi játékként is szolgál, harmadrészt megint csak elégedettséget nyújt, hogy a gazdagok is hibáznak.

A gyakorlott néző pedig külön örömöt lelhet abban, ha már a bűn elkövetése közben feltűnik neki egy-két apróbb hiba, amelyet a gyilkos elkövet. Bár a mai világban nyilván kevésbé éleződik ki a sorozat társadalmi különbségekre felépített oldala, a kezdetekkor viszont, amikor a televízió és a kábeltévé elterjedésével komoly tömegek engedhették meg maguknak, hogy filmeket nézzenek, egyértelműen ez volt a Columbo legkomolyabb vonzereje. A kisember győzelme a romlott és boldogtalan gazdag réteg felett: erről szól(t) a sorozat váza és pszichológiája, noha ezen felül is jócskán találunk benne pozitívumot.

Itt van például az, ahogy a sorozat a nőkkel bánik. Bár a feminizmus ’80-as évek elejéig kitartó második hullámát ért kritikák alapja a Columbót se kerülte el, miszerint a mozgalom leginkább a közép és felső középosztálybeli fehér nőkről és nőknek szól, így is szimpatikus hozzáállást láthatunk a történetekben. A női elkövetők majdnem kivétel nélkül mind független, vagyonos, sikeres és önálló karakterek, akik saját lábukon állnak és önerőből jutottak a csúcsra. A lehetséges feminista vonalat erősítendő, a nőkkel kapcsolatos indítékok is jócskán eltérnek a férfiakéitól. Utóbbiak leginkább anyagi megfontolásból, kapzsiságból, kicsinyességből vagy azért ölnek, hogy jelenlegi vagy korábbi mocskos ügyeik (amik sokszor szintén bűncselekmények) továbbra is titokban maradhassanak. Ezzel szemben a nők által elkövetett gyilkosságok egy hajszállal emberibbek, jobban megmagyarázhatók – már ha beszélhetünk egyáltalán ilyenről egy emberölés esetében. A sorozatban a gyengébbik nem korántsem gyenge képviselőit sokszor becsapják, kihasználják, megcsalják vagy áltatják őket; ahogy az sem ritka, hogy bosszúból öljenek, ha tudomásukra jut az áldozatuk múltbéli bűncselekménye. A védelemre és anyagi támogatásra szoruló nők ideje tehát végleg lejárt, ami egy újabb szimpatikus és vonzó oldala a Columbónak.

Végezetül persze ott vannak a visszatérő és állandó humorforrásnak bizonyuló jegyek, amelyek igazán ikonikussá tették a sorozatot. Columbo ezeréves autója, amely nem egy részben fullad le vagy hoz számára élcelődő megjegyzéseket. Ott van a kreatívan Kutyának elkeresztelt kutya, akit ritkán látunk futni, vagy akár csak lépkedni is, noha állandóan parkokról és tengerparti kirándulásokról hallunk vele kapcsolatban. Az állandó szivar és a szürkés-sárgás-barnás ballonkabát gyakorlatilag eggyé vált Peter Falk karakterével.

columbo

De markáns ismertetőjegy marad a hadnagy által sokszor dúdolt és sokszor fel is csendülő dallam (This Old Man című gyermekdal), illetve az unokaöcs, aki a tíz évad során tucatnyi szakmát tanult és állásban dolgozott. Az is fontos, hogy a konvencionálisabb gyilkossági formákat felrázva, sokszor merészebb és kreatívabb halálokkal jelentkezett egy-egy epizód (cikkünk második része ezeket szedi össze egy listában). Mindezek ellenére a legötletesebb lépés tagadhatatlanul Mrs. Columbo megalkotása volt a készítők részéről. A nézők első alkalmakkor még reménykedhettek és jogosan hihették, hogy az illető feleség valóban megfázott vagy éppen a nagynénjét látogatja az ország másik végében. Ahogy azonban teltek az epizódok, úgy alakult automatikus belső poénná Mrs. Columbo megemlítése, akit természetesen soha nem láthatunk az egész sorozat története során. Pedig egy megrendezett temetésen még örök búcsút is vehettünk tőle.

Humor, társadalmi igazságszolgáltatás, érdekes eseteket, sztár vendégszereplők és egy kiemelkedően szerethető karakter a tehetséges Peter Falktól: ezek és még oly sok más elem teszi a Columbo című krimisorozatot örök klasszikussá, amelynek bármelyik epizódját szívesen nézzük meg újra és újra (és újra).

, , , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments