stranger-things-2Két dologra világított rá a Stranger Things: egyrészt a Netflix továbbra sem tud hibázni, ha minőségi szórakoztatásról van szó, másrészt nem csak a panelelemek újrahasznosításával lehet meglovagolni a globális retróhangulatot.

Furcsa dolgok történnek Hawkinsban, egy átlagos kisvárosban, Indianában. Először szőrén-szálán eltűnik a tízéves Will (Noah Schnapp), másnap pedig a település szélén lévő kifőzdében egyszer csak megjelenik egy kopaszra borotvált fejű kislány (Millie Bobbie Brown). A fiú barátai, bátyja (Charlie Heaton), anyja (Winona Ryder) és a helyi seriff (David Harbour) különböző utakon vágnak bele a nyomozásba, nem sejtve, hogy ezzel csak még nagyobb rejtélyekre bukkannak rá…

Hirdetés

Ennyiből azért nehéz lehet elképzelni, mégis miért övezi eget rengető ováció az interneten a Stranger Things-et. Nem tűnik túlzottan eredetinek, ugye? Legyen szó a sorozatokról (A rejtély, X-akták) vagy filmekről (Super 8, Earth to Echo), a téma kereteit már számtalan mozgókép feszegette, vagy másképp értelmezve a lehetőségeket, kidolgozta.

A Stranger Things attól népszerű, hogy Stephen King regényeitől Steven Spielberg korai filmjeiig minden műfaji elemet hibátlanul illeszt össze. Az eredmény lehengerlő: szinte soha nem telt el még nálam olyan gyorsan 45-50 perc, mint itt egy epizódnál – többször gondoltam azt az epizódok végénél, hogy ez még biztosan nem a lezárás, még csak a rész felénél tartunk! Makulátlan szórakoztatás: izgalommal vegyes izgatottság, mert kíváncsiság elegyedik félelemmel.

stranger thingsHogyan néz ki ez a tökéletesség a mikroszkóp alatt? Az egyik legfontosabb elem a hibátlan dramaturgia: a nyolc epizód egyenletes ívet alkot, amelyen haladva a néző egyre több részletet tud meg a furcsa dolgokról. A lassú leleplezés fontos része, hogy sosem haladnak visszafelé a feltárásban. Nincs is rá szükség, hiszen a Netflixen sosem kell fölösleges perceket kitölteniük a készítőknek, szemben a tévécsatornákkal, ahol a 13 hetes féléveket ki kell tölteni, ha törik, ha szakad. A drámai ív tökéletessége a temetésben nyilvánul meg a leglátványosabban, ami éppen az évad felénél történik meg.

A karakterek tekintetében is optimális egyensúlyt teremtettek a készítők. Minden generáció képviselteti magát, ezáltal mindenki számára megadatik az azonosulás lehetősége: a bennünk élő gyereknek, tininek, szülőnek és felnőttnek is. A szereplők azonban sokáig egymástól függetlenül nyomoznak az ismeretlen után, különböző szálakon lehet szurkolni a hősökért. Bár nem veszít az értékéből a sorozat, de kihagyott lehetőség az egyes szereplők egyediségének hiánya – jellemző, hogy a fogatlan Dustint kedveltem meg a leginkább, csak benne volt valami emlékezetes vonás. A színészek többnyire képesek voltak ellensúlyozni a hiányosságot, bár kiemelkedőt egyedül Winona Ryder nyújtott számomra.

Külön érdekesség, hogy a történetben megjelenő fontosabb szereplők a jóság/gonoszság és a kor tengelyének mentén egy lineáris egyenesre illeszthetők. A rosszakat például szinte kizárólag a legidősebb korosztály tagjai képviselik, a jó oldalon pedig minél fiatalabb valaki, annál eszesebb, ha természetfeletti dolgok értelmezéséről van szó. Ebben az értelemben szélsőségesen optimista a Stranger Things, különösen, ha a furcsa dolgokba belevesszük például az internetet is, a varázslatot, amit a legfiatalabbak tudnak használni a legjobban. Bárcsak ez az optimizmus övezné fiatalokkal kapcsolatosan mai közgondolkodást! Hiába, a világ pesszimista lett.

stranger-thingsRészben pont a pesszimizmus teremtette meg azt a szélsőséges nosztalgiát, ami ma egész Hollywoodot jellemzi. A legnehezebb kérdés a Stranger Things esetében, hogy vajon az alkotók pusztán tiszteletből emeltek be megannyi elemet a régi nagyok világából, és teremtettek közben valami újat, vagy pusztán rájátszanak a nyolcvanas-kilencvenes éveket az egekbe magasztaló általános közhangulatra? Számtalan verzióban érződik Stephen King hatása (főleg az Azé), máskor csak utalnak rá (a hasonlóság El és a Tűzgyújtó Charlie McGee-je között). Még többször céloznak Steven Spielbergre, lényegében az egész történet egy E.T.-újragondolás, de ott a Cápa, a Harmadik típusú találkozások vagy a Spielberg által írt Kincsvadászok utánérzet. Ugyanúgy érezhető az Alien – Nyolcadik utas a halál hatása – a popkulturális referenciákat végtelenségig lehet sorolni, de fél óráig biztosan, mint teszik ebben a videóban.

Visszatérve a nagy kérdésre, miszerint úttörő vagy egyszerűen okosan lopó-e a sorozat, szerintem inkább az utóbbi. Ebben az értelemben a Démonok között megfelelője a misztikus szériák kategóriájában, és korántsem azt az utat járja, mint a manapság divatos panelremake-ek teszik, kezdve a Jurassic Worldtől a Szellemirtókig. Legalábbis az első évad alapján mindenképp igaz ez az állítás, a legtöbb esetben azonban ilyenkor még az útkeresés fázisában tartanak a sorozatok. A Stranger Things népszerűsége mindenesetre biztosan kihat majd a jövőben készülő sorozatokra – konkrét példa erre az, hogy a Universal stúdió megvette Joe Hill (Stephen King fia) Snapshot 1988 című könyvének jogait, amelynek története egyértelmű hasonlóságokat mutat a Stranger Things-szel.

Adatlap

Stranger Things
színes, amerikai filmsorozat, 50 perc, 2016

Netflix-sorozat

rendező: Shawn Levy, Ross Duffer, Matt Duffer
forgatókönyvíró: Matt Duffer, Ross Duffer
operatőr:  Tim Ives, Tod Campbell
zene: Kyle Dixon, Michael Stein
vágó: Kevin D. Ross, Dean Zimmerman
szereplők: 
Joyce Byers: Winona Ryder
Jim Hopper: David Harbour
Mike Wheeler: Finn Wolfhard
Eleven: Millie Bobby Brown
Dustin Henderson: Gaten Matarazzo
Lucas Sinclair: Caleb McLaughlin
Nancy Wheeler: Natalia Dyer
Jonathan Byers: Charlie Heaton
Karen Wheeler: Cara Buono
Dr. Martin Brenner: Matthew Modine
, , , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments